Dr. Pétery József meghurcolt váci megyéspüspök emléktáblájánál Molnár Zsolt, plébános beszédében megemlékezett Pétery püspökről, akit 1942-ben állított az egyházmegye élére XII. Pius pápa, egy nagyon nehéz, vészterhes időszakban, a második világháború közepén vette át a küldetést.

"Isten irgalmát éneklem mindörökké" - ez volt néhai püspök jelmondata. Azt vállalta, hogy a háború vérzivatarában Isten irgalmát hirdeti. Pétery József püspök tudta, hogy a nehézségek, az erőszak, a zűrzavar közepette az irgalmas Isten végtelen szeretetéről kell szólni, ez az ő hivatása, ez az ő küldetése. A püspök Isten irgalmas szeretetéről tett tanúságot püspöki működése alatt és akkor is az Isten irgalmas szeretetében élte az életét, amikor házi őrizetben, száműzetésben kellett lennie a távoli Hejcén.

Egyházmegyénkben az 1956-os forradalom-, és szabadságharcnak a legfontosabb történése a hívő nép számára, hogy Pétery József püspököt hazahozták, Vácra a hejcei száműzetéséből.

De milyen események vezettek idáig?

Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) felállításával a magyarországi egyházak elvesztették a tényleges autonómiájukat. A váci püspökségre is beköltözött egy ÁEH-biztos, aki mindent – beleértve a levelezést is – ellenőrzött, majd megfigyeléseinek eredményét jelentette az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) részére. 1950-re az állam és Pétery püspök között a helyzet nagyon feszültté vált. A kommunista párt mindenkit át akart nevelni a marxista-leninista ideológia alapján. A püspök az egyházi törvényekre hivatkozva papjait a politikai tevékenységtől szerette volna visszatartani, ezért fellépett az állam által szervezett békepapi mozgalom ellen. Papjai közül ekkor hárman a kistarcsai internáló táborba kerültek, közülük az egyik ott is halt meg.

1951-ben Pétery József már háziőrizetben volt, köztudott volt ugyanis, hogy Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek irányvonalát akarja követni. Az őrizet azt jelentette, hogy az ÁVH emberei éjjel-nappal a püspök mellett voltak, ezért az egyházmegye kormányzását ekkor első ízben átadta dr. Kovács Vince általános helynöknek, a segédpüspöknek. 1953 április 6-tól pedig kénytelen volt elhagyni Vácot, Hejcén élt száműzetésben - ideiglenes jelleggel - a Kassai püspökség tulajdonát képező épületben, amely ez idő tájt szociális otthon volt.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik váci követeléseként megfogalmazódott, hogy Pétery József, az egyházmegyéjéből hatóságilag eltávolított megyéspüspök mielőbb térjen vissza. Határozott követelése volt a Városi Forradalmi Tanácsnak a kezdetektől fogva, hogy a főpásztor ismét székhelyén szolgálhasson. A kiszabadult Mindszenty bíboros október 31-én járt is Vácon és felszólította a váciakat: „Hozzátok haza a püspökötöket”. Kovács Vince segédpüspök a hercegprímás utasítását parancsnak vette. Kristóf Béla polgármester mindenben készéggel állt Pétery hazahozatalának megszervezése mellé. A Hejcére utazó küldöttséget egyházi részről Herrhof Mátyás kanonok vezette. A város - Schrick Ferenc gépkocsivezetőt, katonai részről Molnár Ferenc főhadnagyot - a Városi Forradalmi Bizottság tagjait küldte és november 1-én ünnepélyes keretek között köszönthette a város a hazatérő Pétery püspököt. A főpásztor másnap jelentette Rómának, hogy átvette egyházmegyéje kormányzását. Ekkor megnyílt a váci börtön kapuja is. Az ott bebörtönzött papok legtöbbje bemehetett a püspökségre, ahol ebédet és ellátást kaptak.

November 3-án csonka püspökkari tanácskozás zajlott a budavári prímási palotában Mindszenty, Grősz, Shvoy és Pétery püspökök részvételével. Pétery a békepapokkal való kíméletes bánást javasolta, elkerülendőnek tartotta a további konfliktusokat. Azonban a szabadságharc november 4-i leverését követően Pétery püspök visszavonult a valós egyházi kormányzástól, viszont Kovács segédpüspök minden ügyben egyeztetett vele továbbra is. Egészségügyi okokból 1957 elején a budapesti Széher úti kórházba szállították, ahonnan Vácra már nem mehetett, onnan ismét Hejcére kellett visszatérnie.

Pétery József püspök is fehér vértanú, és a legismertebb magyar fehér vértanú az ő kortársa, Mindszenty József. A fehér vértanú életét nem konkrét fizikai erőszak oltja ki, nem így tesz tanúságot a vértanúságról, Krisztusról, hanem küzdelmekkel, külső és belső, lelki harcokkal teli életet él. József püspök egész működése folyamán (hivatali ideje: 1942-1967) alapvetően mindenkor a széleskörű empátia, határozottság és az elvekhez, keresztény értékekhez való ragaszkodás jellemezte.