Ez évi első alkalmunkat az Élő kövek szellemiségében, Lelki Felkészülés címmel hirdettük meg. Ezúttal Diósjenőn találkoztunk október 20-án, vasárnap délután. Az alkalom alatt végig a Balogh László atya és a Zene-híd zenekar biztosították számunkra a csodálatos dicsőítő dalokat! 
 
Megérkezéskor a jól bevált módszerünkkel kiosztottuk színek szerint a névjegymatricákat, később ebből alakultak ki a csoportok.
 
Laci atya köszöntője után, Fagyasné Simák Rita küldött társam ünnepélyesen meggyújtotta az Ima-katekézis gyertyánkat. A dicsőítő énekek után megnéztük az első előadást, dr. Fejérdy András egyháztörténész bevezetőjét A communió-egyháztan címmel, majd Marton Zsolt püspök atya Az Egység című katekézisét.
 
Ezután csoportokba rendeződtünk és együtt elmélkedtünk a hallottakról. Majd a csoportvezetők összegezték az elhangzottakat:

- A tanmese példázatából kiindulva, fontos az egységhez, hogy legyenek "stoppolófák" a közösségben, illetve a gyerekeket, fiatalokat a következő generációt, minél korábban be kellene vonni az egyházi közösségi életbe.

- A kabát, a szél, és a Nap példájából, azt a következtetést tudtuk levonni, hogy az emberekhez nem erőszakosan, parancsolva, hanem szeretettel, türelemmel kell fordulni és az életünkkel kell példa lenni mások előtt, hogy lássák a "fényünket", szívesen beszélgessenek velünk és ők kérdezzék meg, hogy nekünk miért más az életünk?!

- Fontos lenne több olyan alkalmat tartani, ahol idős, fiatal, szülő és gyermek együtt tölthetnek időt, egymástól tanulva, egymást építve a hitben.

- ...és aki tud, legközelebb hozzon magával még egy embert, de az a legjobb, ha rajtunk felbuzdulva saját maguk kérik, hogy elhozzuk őket!

A kiscsoportos beszélgetés után Löffler Csaba berkenyei testvérünk tanúságtételét hallgattuk meg. Ezt követően 

Taizei imaórát tartottunk, majd a zárógondolatokban megköszöntük mindenkinek a részvételt és Laci atya megható gondolataival és áldásával fejeztük be az alkalmat. Hálásak vagyunk azért, hogy csodaszép emléklappal ajándékozhattuk meg a jelenlévőket, amelyet az egyik kedves testvérünk készített el számunkra.
 
A találkozásunkat közös szeretetvendégséggel és mély beszélgetésekkel zártuk, szinte alig akartak hazamenni az a részvevők.