„Nem elengedő, ha csak az oktatáspolitika vitatkozik a szakszervezetekkel. Itt szülőknek, gyerekeknek, pedagógusoknak, az egész közösségnek kellene beszélgetni arról, hogy mit szeretnénk elérni, mert ez a kulcskérdés” – így nyilatkozott nemrég egy interjúban Dr. Gloviczki Zoltán a napokban megjelent könyve kapcsán, mely az oktatásügy kihívásaira reflektál.

Az iskola az emberi kultúra megmentésének kulcsa, ez azonban nem valamilyen mechanikus megőrzés, és nem egyenlő a változatlansággal. Az alapvető kérdés az, hogy ebben a soha nem észlelt gyorsasággal változó világban milyen lehet és legyen a 21. és a 22. századi iskola, miként közelítsen pedagógus és szülő a gyerek, illetve a virtuális világ viszonyához, mit kezdjen a mesterséges intelligencia kétségtelen térhódításával, féljen tőle, vagy inkább használja. A ma és a jövő pedagógusainak minden eddiginél alaposabb és biztosabb tudásra van szükségük ahhoz, hogy az emberi tudás megértésére, tiszteletére, szeretetére és élvezetére neveljék a gyerekeket.

A pedagógusképzésben túl kell lépni azon, hogy a megtanult tananyag továbbadásának minél hatékonyabb útját keressük. Az iskolának alapokat kell nyújtania, és elsősorban olyan kompetenciákat kialakítania, amelyek alkalmassá teszik a gyerekeket arra, hogy az öt-tíz és harminc év múlva megjelenő jelenségekkel is boldoguljanak. A technika ugyanis mindig előrébb fog járni, mint amit az iskola képes feldolgozni és hasznosítani. A mesterséges intelligencia ugyanakkor kivételes hangsúllyal hívja fel figyelmünket arra, hogy az iskolának folyamatosan engednie is kell korábbi jellemzőiből, és amit a mesterséges intelligencia valóban meg tud oldani helyettünk, azt ne féltsük tőle. A holnap és a holnapután iskolájának az a feladata, hogy gyermekeinket a tényleges emberi-fizikai-természeti valóságban, valós önmagukkal harmonizálva készítse fel az életre. Hogy aztán ezen a biztos talajon állva, tudatosan hívhassák segítségül – a munkától a szórakozásig, a hétköznapi élet segítő funkcióiig – a virtuális valóságot – olvassuk a könyv ismertetőjében.

Gloviczki Zoltán széleskörű tapasztalattal rendelkezik az oktatás területén. Jelenleg az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora és a Magyar Rektori Konferencia pedagógusképzési bizottságának választott elnöke, korábban pedig tanárként dolgozott a köznevelésben, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem pedagógusképzését irányította. 2010 és 2013 között köznevelésért felelős helyettes államtitkárként, 2017 és 2020 között pedig az Oktatási Hivatal elnökeként gyűjtött tapasztalatokat az oktatásügy hazai és külföldi alakulásáról. „Ma az az inerciarendszer, amelyben az iskolának meg kell találnia saját útját és értelmeznie kell saját fontosságát, minden kétséget kizáróan az online metaverzum és az abba születő gyermekgenerációk világa. Ez pedig az emberiség kultúrtörténetének olyan – nem példátlan, de ritka – paradigmaváltása, amelyben az oktatáspolitika szerkezeti intézkedései, tankönyvek újraírása vagy a pedagógusképzés struktúrájának átalakítása még felületi sebkezelésnek sem illenek be” – olvashatjuk A holnapután iskolája kötetben, mely a szerző reményei szerint társadalmi párbeszéd elindítója lehet.