A legtöbben egy szentnek – sokan a saját védőszentjüknek – beöltözve érkeztek. Találkoztunk így Szent Mihály arkangyallal, Szent Kornél pápával, Szent Johannával; több vértanú szenttel, mint pl. Szent Sebestyénnel, Szent Gellért püspökkel, Antióchiai Szent Ignáccal; Árpád-házi szentekkel, többek között Szent István királlyal, Szent Erzsébettel, Margittal és Kingával; a múlt századokból Bosco Szent Jánossal és Boldog Salkaházi Sárával valamint számunkra ismeretlen, esetenként kimondhatatlan nevű szentek is képviseltetve lettek Szent Luigi és Szent Kateri Tekakwitha személyében.

Miután megismerkedtünk a köztünk lévő szentekkel, játékok sora következett. A gyerekek (kb. 30-an) részt vehettek fánk- és palacsintaevő, valamint ivóversenyen, festhettek és töklámpásokat készíthettek keresztény motívumokkal. Ez utóbbi elfoglaltságról egyébként jó tudni, hogy már jóval a halloween-i szokások hazánkban való megjelenése előtt is a magyar kultúra része volt.

Az együttlét második felében a temetőnkben lévő fakeresztnél mécseseket gyújtottunk és szentjeink közbenjárását kértük. Volt egy varázsa a gyertyafények körüli imádságnak, ami a kisebb gyermekek duruzsolásával vált egésszé.

A végén senki sem ment üres kézzel haza: mindenki kapott egy magyar, vagy egy európai szentekből összeállított színezőt. Illetve az élelmesebbek egy adag süteményt is hazavihettek, ugyanis a Szent Mónika imaközösség tagjai szívükön viselve az eseményt, bőven elláttak bennünket finomabbnál finomabb harapnivalóval.

Összességében mindenki nagyon jól érezte magát, valószínűleg van jövője ennek a kezdeményezésnek. A gyerekek legalábbis számítanak rá, már akkor elkezdték beszélgetni, hogy jövőre kinek öltözzenek be, és voltak olyanok is, akik most nem viseltek jelmezt, de annyira tetszettek nekik a többieké, hogy azt mondták, jövőre ők is „szentként jönnek”.