Bár már sokan mondták nekem, hogy minden évben nagyon jó szokott lenni, mégis kicsit félve indultam neki a hétvégének. Azonban amikor a barátnőmmel kiszálltunk az autóból minden ellenérzésem elszállt. Már a tavalyi zagyvás táborban elzarándokoltunk Máriabesnyőre, viszont az őszi arcát akkor nem láthattuk a kegyhelynek.

Mi szombaton reggel érkeztünk, és ahogy sétáltunk a szállás felé a kanyargós úton, már akkor tudtam, hogy a lehető legjobb helyen vagyok. Gyönyörű volt ahogy a kora reggeli kissé ködös időben a sárguló falevelek között felcaplattunk a dombon. Igaz, utána eléggé eltévedtünk, mert nem találtuk a bejáratot és kiderült, hogy egy másik csoport szállásán bolyongtunk vagy fél órát, de végül ennek köszönhetően fedeztünk fel egy kis kápolnát, ami mondhatni ima-törzshelyünkké vált a hétvége alatt.

A szombat délelőttünk nagyrészt a megérkezéssel telt, köszöntöttük a régi ismerőseinket és megismerkedtünk az új arcokkal. Aznap két előadást is hallottunk, valamint kiscsoportból is kettő jutott számunkra.

Az Isten országa, mint témaválasztás igazán találó volt, minden előadással több lettem, nagyon sok jó gondolatot kaptam a hétvége során.

Jókat beszélgettünk a kiscsoportok alkalmával, és sokat nevettünk a játékok alatt. Különösen jó volt, hogy Zsolt atya keretmesét is kitalált, így születtek a „kornikák” és az „uniszok”.

A lelkigyakorlat csúcspontja számomra a szombat esti Szentségimádás volt, amit közbenjáró imával kötöttek össze. Nagyon sok új dicsőítő dalt hallottam, az egész este egy óriási lelki feltöltődést adott. Vasárnap reggel jóval a többiek előtt ébredtem, így egy barátnőmmel lehetőségünk volt megnézni a felkelő nap fényeiben a felújított bazilikát. Gyönyörű volt, különösen most az őszi környezetben, hiszen sok-sok fa vette körül aranyló leveleivel a templomot. Reggeli után sor került az utolsó előadásra, majd a záró kicsoport és egy finom ebéd után már sajnos pakolnunk is kellett.

A búcsúzás mindig szomorú, én is maradtam volna még vagy egy hétig, ha lett volna ilyen lehetőség. De hát nincs itt helye a szomorkodásnak, küldetésünk van, ki kell mennünk a világba és sugároznunk magunkból az Isten országát!

Fotó: mente.hu