A Magyar Katolikus Kultúra Heteiben 2024. október 3-án tartották meg a Váci Püspöki Könyvtár és a Váci Püspöki és Káptalani Levéltár szervezésében a PüspökVác Rendezvényközpontban a Váci Egyházmegye középkori történetével foglalkozó konferenciát „Szorgalommal kell őrködnöd a Szentegyházon” címmel. Az esemény apropóját a Váci Egyházmegye ezeréves fennállásának megünneplésére Marton Zsolt püspök által meghirdetett felkészülés adta. Az előadók a legutóbbi történettudományi, liturgikai, művészettörténeti és régészeti kutatásokra alapozva mutatták be a korszaknak a Váci Egyházmegyéhez kötődő eredményeit. A konferencia fővédnöke Marton Zsolt megyéspüspök, levezető elnöke Dr. Varga Lajos segédpüspök voltak.

Az első előadás Szovák Kornél a HUN-REN kutatócsoport Moravcsik Gyula Intézetének vezetője, Széchenyi-díjas professzoré volt, amelyet Nagy Géza Balázs tolmácsolásában hallgathattunk meg. Az előadó felvázolta az államalapítás történeti környezetét, elmondva, hogy a későbbi források idealizálták István alakját és az államalapítás tényét. A kortársak számára az államalapításból az egyházszervezet megalapítása lehetett a leginkább szembetűnő. A források azonban egymásnak ellentmondóak, egyesek 10, mások 12 püspökségről beszélnek, és ezek létrehozásának pontos dátuma is ismeretlen. Ennek hátterében a 11. század történéseinek különböző felfogású szerzők által képviselt, egymástól eltérő utólagos értelmezése áll.

A történeti kutatás megpróbált egy relatív kronológiát felállítani az egyházmegyék alapításával kapcsolatban és két alapítási hullámot feltételezett: ezek szerint az elsők közt alakult volna meg Veszprém, Esztergom, Győr, Erdély (1003 után), Eger (1005 körül), Kalocsa, Pécs, Marosvidék (talán már 1010 körül). A hagyomány szerint második hullámban a király a Bihari (későbbi nevén Váradi) illetve a Váci püspökséget alapította volna, uralkodása végén.

A kutatók jelentősen támaszkodtak a Képes Krónika szövegeire, amelyek azonban többszörös szerkesztésen mentek át. Ugyanakkor, mivel az alapszövegnek a mogyoródi csatát és a székesegyház alapítását leíró szakasza az eseményekkel kortárs alkotás, és ebből a Váci Egyházmegye kései, szentistváni alapítása következtethető ki, nincs okunk kételkedni ebben még akkor sem, ha ez nem minden kétséget kizáróan bizonyítható a források segítségével.

Dr. C.Tóth Norbert a Magyar Nemzeti Levéltár főlevéltárosa a váci székeskáptalan működését elemezte a török hódoltságig. A káptalant először csak a XII. század végén említik a források. A káptalan, a kanonokok testülete, nemcsak mint a püspök tanácsadói és liturgikus segédlete működtek, hanem abból kifolyólag, hogy az országban kevés volt a közjegyző, e kanonoki testület látta el a közjegyzői teendőket is: állított ki végrendeleteket, működött közre hiteles tanúként a különböző bírói szervek kiküldöttjei mellett, illetve készített hiteles másolatot a különböző, jogi cselekményt magában foglaló uralkodói és magánlevelekről is. Sajnos nem maradt fenn az elsődleges iratanyag, a káptalan levéltára a török idők alatt elpusztult, de neveik más iratanyagokból kimutathatók voltak. Ezekből a XIII. századtól ki lehetett mutatni többek között a káptalani méltóságviselők névsorát és azt, hogy a váci káptalannak öt főesperese volt, valamint megállapítható volt a káptalan létszáma, amely a maga 16 tagjával a közepes méretűek közé tartozott.

Az előadó felidézte a kanonoksággal járó karrierutakat. A váci káptalan tagjaiból viszonylag ritkán, mindössze öt esetben lett püspök, mivel a váci káptalan, mint a váci püspökség az egyházi karrierben mintegy „belépőnek” számított szerényebb jövedelme miatt.

Dr. C. Tóth Norbert előadása visszanézhető itt.

Földváry Miklós, az ELTE Vallástudományi Intézetének tanszékvezetője és a Liturgiatörténeti Kutatócsoport vezetője az esztergomi rítusról szóló előadását Telegdi Miklós esztergomi helynök 1583-ból származó szertartáskönyvéből vett idézettel indította: „… megvannak a mi esztergomi egyházunknak is (…) a maga bevett és mindezidáig megőrzött, a katolicizmus egységét semmiben meg nem sértő szentségi rítusai.” Megállapítása nemcsak a helyi vagy országos liturgiaváltozatok értéke mellett foglalt állást, hanem azt is egyértelművé tette: a XVI. század végén úgy tudták, a sajátosan esztergomi vagy magyar rítus a keresztény államisággal egykorú, országosan elterjedt, azaz összenemzeti volt. Ezt a véleményt a közelmúltig azonban tudományosan nem lehetett igazolni. Az ELTE Liturgiatörténeti Kutatócsoportja által létrehozott egyedülálló liturgikus adatbázis, az Usuarium segítségével azonban ezt a bizonyítást részben el tudták végezni. Ezek igazolták, hogy az esztergomi hagyomány összeurópai viszonylatban is figyelemreméltóan tartós és kiterjedt, egységes elgondolás szerint kialakított liturgikus rendnek bizonyult. Az Usuarium-adatbázisnak köszönhetően a kutatócsoport összegyűjtötte és feldolgozta Európa majd minden egyházmegyés szertartáskönyvét. Az Esztergomi rítus ma a legjobban feldolgozott középkori rítus nem csak Európában, de az egész világon. Vácról egyébként kevés liturgikus adat áll a kutatók rendelkezésére: létezett az esztergomitól különböző váci úzus, de nagyon kicsi lehetett a különbség a kettő között.

Dr. Földváry Miklós István előadása visszanézhető itt.

Szakács Béla Zsolt a PPKE-BTK Művészettörténeti tanszékének vezetője előadásában elmondta, hogy művészetföldrajzi szempontból a Váci Egyházmegye nem a legnagyobb kiterjedésű és leggazdagabb kulturális emlékekben, de mivel az ország területének közepén feküdt, közel a korabeli kulturális központokhoz: Esztergomhoz, Visegrádhoz és Budához, ezért kulcsszerepet játszott. Az egyházmegye sem ma, sem középkori formájában nem alkot egy művészetföldrajzi régiót, eltér egymástól az alföldi és hegyvidéki régió emlékanyaga. Az egyházmegye északi területén ugyanakkor sok középkori emlék található.

Az elsőként a váci első székesegyházat mutatta be, amely látképe alapján nagy méretű gótikus templom volt, a korabeli legrangosabb európai építményekhez hasonlíthatott. A török kor végére romba dőlt ill. köveit később fokozatosan elhordták, eladták.

A továbbiakban az előadó ismertette a kutatások és feltárások eredményeit az egykori mogyoródi apátságról, a zebegényi barlangtemplomról, a pásztói kolostortemplomról és a XII. században épült tereskei templomról, valamint a hasonló korú ócsai és kökényesmonostori premontrei templomokról. Az egyszerű falusi templomok típusához sorolható Egyházasdengeleg Árpád-kori temploma, a hévízgyörki és a nagybörzsönyi templom. A kései középkorban a legszínvonalasabb épületek az újonnan alakult koldulórendekhez köthetőek. ezek között is kiemelkedik a szécsényi ferences kolostor, a főúri alapítású Verebély temploma, Tar középkori temploma, valamint a Nógrádsápon épült kegyúri templom, a cserhátsurányi és az alsópetényi templom.

Az egyházmegye központi fekvése folytán a templomépítések során profitált a közeli (pesti és visegrádi) műhelyek jelenlétéből, valamint az egyházi és világi patrónusok közelségéből. A török időkben azonban sok pusztítást szenvedett, különösen az egyházmegye déli területein volt súlyos és helyrehozhatatlan a középkori emlékek pusztulása.

Dr. Szakács Béla Zsolt előadása visszanézhető itt.

F. Romhányi Beatrix a Károli Gáspár Református Egyetem Medievisztika Tanszénkének docense előadásában az egyházmegye szerzetesi intézményeinek kialakulását elemezte. Az első alapítások a XI. századra nyúlnak vissza, majd 1220 előtt három bencés és három premontrei és egy ismeretlen rendű monostor alapításáról tudunk. A korai középkorig összesen húsz intézményről beszélnek a források a Váci Egyházmegye területén. Ezek térbelileg az egyházmegye szélén helyezkedtek el. Nem voltak jellemzőek a nagy, egybefüggő kolostori birtokok sem. A jelen lévő rendek jelentős része lelkipásztorkodással foglalkozott (premontreiek, ferences, ágostonos). Ezen kívül a tatárjárás és kunbetelepülés után nem állt helyre az intézményhálózat. Ennek oka lehetett, hogy mások voltak a táji- természeti adottságok, korlátozott volt a gabona és szőlőtermelés, amelyből a kolostorok el tudták volna látni magukat és természetesen közrejátszott a tatárjárás pusztító hatása is.

Az „ismeretlen rendi” monostornak nevezett intézményeket helyesebb talán valamiféle lelkipásztori központként elképzelni, ahol az együtt lakó több pap sikeresebben volt képes elvégezni a környékbeli hívek lelki ellátását. A XV. századtól a kiteljesedő pénzhasználattal azonban megváltozott a helyzet: ekkortól a plébániák szervezéséhez már nem kellett feltétlen a tizedgabona és a bor, ezzel a helyettesítő intézmények is eltűntek, és plébániává szerveződtek.

Dr. F. Romhányi Beatrix előadása visszanézhető itt.

Rosta Szabolcs régész a Kecskeméti Katona Lajos Múzeum igazgatója előadásában a Bugac környéki ásatások eredményeit mutatta be, amely terület korábban a Váci Egyházmegyéhez tartozott. Miután 1951-ben Pétermonostora egykori halmát széthordták útalapnak, feledésbe merült a lelőhely. 2010-ben egy nemzetközi pályázat keretében indulhatott meg újra a feltárás, amelynek során bebizonyosodott, hogy a monostor körül hatalmas, vélhetően az 1050-es években alapított település terült el több mint 10.000 sírhelyes temetővel. A monostor és a falu pusztulása is egyértelműen a tatárjáráshoz köthető.

Az előadó bemutatta az egykori monostor számítógépes háromdimenziós rekonstrukciós ábrázolásait, amelyen látszottak a történeti átépítések is. A leletek nagy része a Szent Lászlótól II. Andrásig (1090-es évektől az 1230-as évekig) terjedő évek anyaga, mintegy 10.000 fémtárgy. Ezek közül az előadó bemutatott párat, kitérve a használatukra, a lehetséges rekonstrukciójukra, és a jelentőségükre. Következtetni lehet általuk arra a manufaktúra-kultúrára, amely ilyen jó kidolgozású eszközöket volt képes előállítani. A talált fémanyag között sok – 450 fölötti – az aranytárgy, ezért is kapta a kiállítás az Aranymonostor nevet. A monostor legfőbb kincse a Szt. Péter ereklyetartó volt, amely maas-vidéki analógiái alapján gyönyörű, gazdag, finom ornamentikájú kegytárgy lehetett. A leletek származási helyei alapján elmondható, hogy az akkori ismert világnak nagy részével a Pétermonostort övező település kereskedelmi kapcsolatot tartott fenn.

Dr. Rosta Szabolcs előadása visszanézhető itt.

Végül Dr. C. Tóth Norbert második előadását hallgathattuk meg, amelyben egy, a kassai városi levéltárban általa fellelt végrendeletet mutatott be. A végrendelet Guthi Országh János, egykori váci püspöké volt és 1536 októberében kelt. Ez alapján – mivel neve utoljára 1536 márciusában szerepel az iratokban – feltételezhető, hogy 1536 márciusa és októbere közt hunyt el. A hagyatéki lista érdekességei azok az ezüsttárgyak: tálak és kiskanalak, amelyek egy része farkasfogas, más része pedig oroszlános címerrel volt díszítve. A farkasfogas címer a Gutkeled nemzetséghez tartozott, amelynek tagja volt Országh János is, az oroszlános címer pedig egykor a szécsényi Kacsics nemzetség dísze volt, amellyel nagybátyján keresztül állt családi összeköttetésben, aki Szécsényi László egyik lányát vette feleségül.

A konferencia zárásaként a PüspökVác Rendezvényközpont kápolnájában a résztvevők Dr. Kővári Réka és Galbács Gabriella egyházzenészek vezetésével vesperást énekeltek az esztergomi középkori hagyomány alapján.

 Jusztin Péter