Vácott a Barátok templomában gyülekeztek a hívek december 29-én, vasárnap reggel a szentmise első állomásához, amely során a dicsőítő imádságot követően Marton Zsolt püspök megnyitotta a szentévet a Váci Egyházmegyében. Ezt követően János evangéliumából olvastak fel (Jn 14,1-7), majd elhangzott a szentévi bulla egy részlete, amellyel egyben a Szentatya rendelkezése értelmében meghirdették a jubileumi búcsút is.

Ezt követően az asszisztencia és a hívek ünnepélyes körmenetben vonultak át a Nagyboldogasszony-székesegyházba a keresztet követve. Ferenc pápa kívánsága szerint ez a körmenet már elővételezte azt a zarándoklatot, amelyet a hívek a Szentév során elvégezhetnek, amikor felkeresnek egy-egy székesegyházat vagy kegyhelyet a teljes búcsú elnyerésének szándékával és egyben kifejezi a Krisztus keresztjét követő Isten népét, amely megjelenik a szentév logójában is.

A székesegyház főbejáratához érve kereszthódolatot végeztek a hívek. A székesegyház főkapuja csak ezt követően nyílt meg és vonult be az asszisztencia és a hívek a templomba.

A vízmegáldás és a hívek, valamint a templom megáldását követően a szentmise az igeliturgiával folytatódott a szokott módon, amelyen koncelebrált dr. Varga Lajos váci segédpüspök is.

Szentbeszédét Marton Zsolt püspök a szentlecke (Kol 3,12-13) felidézésével kezdte, amelyben Szent Pál a kölcsönös megbocsátásról és szeretetről beszél és utalt arra, milyen jól illeszkedik ez a páli gondolat a szentév céljához, amely nem más, mint a megtérés és a kiengesztelődés.

„Nekem, mint püspöknek, ez azért is különlegesen fontos – folytatta -, mert szívügyem, hogy egyházmegyénk igazi evangéliumi egységközösséggé váljék. Jelmondatunk, az „Együtt építjük” csak úgy valósulhat meg, ha újból megtérünk Istenhez és kiengesztelődünk egymással.”

Ezt követően a püspök arról elmélkedett, hogy mi is a keresztény remény lényege. „A keresztény ember számára a remény egy erény (a jóra való készség), amely alkalmassá teszi akaratunkat arra, hogy megtegyünk mindent, ami üdvösségünkhöz szükséges. De hogyan leszünk képesek a remény zarándokai lenni a szentévben? – tette fel a kérdést Marton Zsolt utalva a szentév címére. „Elsősorban úgy, hogy képesek vagyunk tanúságot tenni a hitünkről: Isten bennünk és köztünk él, és szeret minket. Nekünk, keresztényeknek, az a hivatásunk, hogy megmutassuk embertársainknak az igaz Istent és fölkínáljuk számukra az egyházat, mint szerető közösséget. Ezt a küldetésünket kizárólag úgy tudjuk beteljesíteni, ha először mi magunk is megtérünk Istenhez, újból. – emlékeztetett a főpásztor. Ennek rendkívüli eszköze a búcsú. Ferenc pápa szentévi bullájában különösen hangsúlyozza, hogy „a Szentévben arra vagyunk hivatottak, hogy a remény kézzelfogható jelei legyünk azoknak a testvéreinknek, akik bármilyen nehézséget tapasztalnak.” (Spes non confundit, 10)

Kiemelt módon lehetünk a remény zarándokai és jeleli akkor, ha az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit gyakoroljuk, betegeket, fogvatartottakat, magányos időseket vagy fogyatékkal élőket látogatunk meg, amely élethelyzeteket a szentévi bulla részletesen bemutat. De természetesen akkor is, amikor konkrétan útra kelünk és elzarándokolunk azokra a szent helyekre, székesegyházakba és kegyhelyekre, amelyek a főpásztorok rendelkezései alapján alkalmasak a szentévi búcsú elnyerésére. (A Váci Egyházmegyében a váci Nagyboldogasszony-székesegyház mellett ilyen kegyhelyek Márianosztra, Mátraverebély-Szentkút és Máriabesnyő.)

Marton Zsolt az alábbi buzdítással zárta szentbeszédét: „A jubileumi esztendőben meghívlak benneteket a „kegyelmi újratervezésre”! Tekintsünk úgy a szentévre, mint amely lehetőséget nyújt a kapcsolataink rendezésére: megbocsátani azoknak, akikkel konfliktusban vagyunk. … Bocsássunk meg önmagunknak is, és kérjük Istent, hogy bocsásson meg mindnyájunknak, amiért nem fogadtuk be az ő szeretetét! Térjünk meg újból Istenhez! Mindezek után pedig kérjük az Úr áldását, hogy az újratervezést követően az evangéliumi szeretet szellemében tudjunk cselekedni! Kizárólag hiteles szavaink és tetteink képesek igazolni, hogy Őhozzá tartozunk, és ezek tesznek bennünket vonzóvá azok számára, akik az Egyház közösségéhez szeretnének tartozni.”– fejezte be beszédét, amely teljes egészében itt olvasható el, és amelyet a mai ünnepen az egyházmegye minden templomában felolvastak a Szent Család ünnepi liturgiákon.

A szentmisén a váci székesegyház Szent Cecília kórusa teljesítette a zenei szolgálatot Varga László karnagy vezetésével.

***

Mennyei Atyánk,
te vagy a remény, aki nem okoz csalódást
te vagy minden dolog kezdete és vége;
áldd meg most a kegyelem idején
Fiad dicsőséges keresztje mögötti zarándokutunk kezdetét.
Kötözd be a megtört szívek sebeit,
oldd meg a láncokat, amelyek a bűn és a gyűlölet
rabszolgáiként fogva tartanak bennünket.
Add népednek a Szentlélek örömét,
hogy megújult reménységgel haladjon vágyakozásának célja felé.
Krisztus, a te Fiad és a mi Urunk által,
aki él és uralkodik mindörökkön örökké.

(ima a szentévet megnyitó szertartásból)

***

A jubileumi év vagy szentév egy különleges év a római katolikus egyházban, amelynek ószövetségi gyökerei vannak. A jubileumi év a mózesi törvény szerint minden ötvenedik esztendő volt, amely a jóbel (a kosszarvból készült kürt) ünnepélyes megszólaltatásával kezdődött, és amelyet a társadalom szociális egyensúlyát biztosító intézkedések megtartásával kellett megünnepelni. Ilyenkor a földeket pihentették, az elzálogosított földbirtokok és házak visszakerültek az eredeti birtokos tulajdonába; a rabszolgákat szabadon bocsátották, az adósságokat elengedték.
Ennek mintájára vezette be az egyház mintegy bűnbánati – bűnbocsánati – kiengesztelődési évként a jubileumi évet, amely rendesen huszonöt évenként ismétlődik.
A jubileumi év egyik célja az életszentség előmozdítása. Azt hivatott szolgálni, hogy megszilárdítsa a hitet, elősegítse a szolidaritás cselekedeteit és a testvéri szeretetközösséget az Egyházban és a társadalomban.
A rendes jubileumi év egy előre meghatározott időponthoz kapcsolódik, a rendkívüli szentévet valamilyen különösen fontos esemény miatt hirdetik meg mint pl. 2016-ban az Irgalmasság szent évét. A rendes szentévek egy-egy teljes évig tartanak. Az első rendes szentévet 1300-ban VIII. Bonifác pápa rendelte el. A Katolikus Egyház eddig 26 rendes szentévet ünnepelt. A Ferenc pápa által „Remény zarándokai” mottóval meghirdetett 2025-ös jubileum a 27. rendes szentév lesz, amelynek keretében meghatározott feltételekkel teljes búcsú nyerhető el. Ennek feltételeiről itt olvashatnak.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia honlapján vízkeresztkor mejelent a pápai bulla.

Fotó: Thaler Tamás