2006-ban 6 fővel indultak el először, majd egyre többen csatlakoztak, volt, hogy 90 fős volt a menet, amely megküzdött a Karancs lejtőjén a kaptatóval, néha méteres hóban zarándokolva. Nemcsak salgótarjáni hívek voltak közöttük, hanem jöttek a karancsvölgyi településekről, sőt a Felvidékről is.

A közel kétórás út egy szakaszát teljes csendben teszik meg a résztvevők, majd a hegytetőre felérve mindenki megkondíthatja a Szent Margit-kápolna melletti harangláb harangját. A zarándoklatot közös ima és a Himnusz éneklése zárja. 

A plébánia fiataljai várják a zarándokokat a kápolna mellett meleg teával, a vendéglátást néhány évvel ezelőtt saját kezdeményezésükre szervezték meg, idővel ebből is hagyomány lett.

A zarándoklat ökumenikussá bővült azáltal, hogy néhány éve részt vesz rajta Németh Judit salgótarjáni református lelkésznő és férje, akikkel így különleges módon is elkezdődik a keresztény egységimahét. Az idei zarándoklaton a záróáldást Csák András, ceredi plébániai kormányzó adta a résztvevőknek.

A Szentévben, ha lehet még nagyobb jelentősége volt ennek a zarándoklatnak, amelynek végén a Szentév logóját ábrázoló szentképet kaptak a résztvevők emlékbe, a kép hátoldalán a jubileumi imával.

Varga András atya így számolt be a január 17-ei zarándoklatról a plébánia honlapján:

A Szentévben első alkalommal felejthetetlen zarándoklat résztvevői lehettünk a remény zarándokaiként.
A sötétségbe borult hegy útjait tiszta hó borította, megvilágítva utunkat, amelyen kitartóan haladtunk célunk felé. A kereszthódolat imádságában megemlékeztünk embertársaink küzdelmeiről, azokról, akik nem lehettek velünk. A mécseseinket meggyújtva fénybe borult a kereszt, majd az Úr Jézus keresztútján elmélkedve folytattuk utunkat. Megérkezve Ady Endre Imádság háború után című versével kértük Istentől a megbékélés kegyelmét.

Az egység, összetartozás jele, hogy mintegy ötvenen gyűltünk össze csendességben, imádságban a Karancs-hegyi Szent Margit-kápolnában. Ha már csak egy talpalatnyi földet békésebbé, élhetőbbé tudunk tenni, már megérezhetjük Isten szeretetét és reménységgel a szívünkben fordulhatunk embertársaink felé. A közösségi élményt vendéglátóink szeretetteljes fogadása tette teljesebbé, akiknek köszönhetően megmelegedhettünk kicsit a nagy hidegben. Az áldás és az út, amelyet megtettünk, a szívünkben él tovább.

Deo Gratias!

Ady Endre: Imádság háború után

Uram, háborúból jövök én,
Mindennek vége, vége:
Békíts ki Magaddal s magammal,
Hiszen Te vagy a Béke.
Nézd: tüzes daganat a szívem
S nincs, ami nyugtot adjon.
Csókolj egy csókot a szívemre,
Hogy egy kicsit lohadjon.

Lecsukódtak bús, nagy szemeim
Számára a világnak,
Nincs már nekik látnivalójuk,
Csak Téged, Téged látnak.
 

Két rohanó lábam egykoron
Térdig gázolt a vérben
S most nézd, Uram, nincs nekem lábam,
Csak térdem van, csak térdem.
 

Nem harcolok és nem csókolok,
Elszáradt már az ajkam
S száraz karó a két karom már,
Uram, nézz végig rajtam.
 

Uram, láss meg Te is engemet,
Mindennek vége, vége.
Békíts ki Magaddal s magammal,
Hiszen Te vagy a Béke.

A salgótarjáni plébánia honlapjának archívumában a korábbi évek zarándoklatairól is elérhető rövid beszámoló és képgaléria.

­­­­***

A kápolna építésének pontos időpontjáról nincs adat, az építtető, illetve alapító személyéről is megoszlanak a vélemények. A nép körében, a hagyomány szerint az terjedt el, hogy a tatárok elől menekülő IV. Béla itt pihent meg, és születendő gyermekét a Jóistennek ajánlotta itt fel, ennek emlékére leánya, Margit a hegyen kápolnát építtetett. 1926-ban Boroznaki Pál, a kegyhely gondnoka megkezdte a kápolna romjainak a helyén az újjáépítést közadakozásból. Ferencz István, Karancskeszi plébánosa 1926. június 13-án szentelte fel az épületet a búcsús hívek jelenlétében. A harangot 1929-ben hozták fel. Boroznaki Pál, a kegyhely gondnoka naplót vezetett, feljegyzése szerint 1927. augusztus 14-én rendezték meg a régi hagyományra alapozva „Mária halála, temetése és mennybevitele” ájtatosságot, virrasztást az ő vezetésével. A kápolna építése 1934-ben fejeződött be.

A szentélyben lévő főoltár domborművét Bóna Kovács Károly szobrász készítette, melyet 1937 nyarán szentelt fel Réz Marián salgótarjáni Ferenc-rendi szerzetes apát, házfőnök. 1950-ben betiltották a kegyhely működését, berendezéseit széthordták, oltárát a Karancslapujtői római katolikus templomban helyezték el. 1990-ben Szőlős Géza karancsaljai lakos és Morgenstern Ferenc Karancslapujtő polgármestere kezdeményezése nyomán megkezdték a romos kápolna teljes újjáépítését. Az új kápolnát 1991. július 13-án szentelte fel Seregély István egri érsek több száz hívő jelenlétében. A kápolna legutóbb 2007-ben újult meg a Karancs Kápolna Alapítvány és az Ipoly Erdő Zrt. jóvoltából és 2007. július 1-jén dr. Beer Miklós váci megyéspüspök szentelte fel.