A váci főpásztorral együtt misézett elődje, Beer Miklós püspök, valamint Tamás József püspök, a Gyulafehérvári Főegyházmegye nyugalmazott segédpüspöke, Puskás Antal pálos tartományfőnök, valamint pálos atyák és világi papok.

A szentmise elején Vízi András márianosztrai pálos házfőnök, plébános köszöntötte a jelenlévőket, köztük a püspököket, papokat, a helyi önkormányzat, a büntetés-végrehajtási intézet és az Európai Borlovagrend Hungária Konzulátusának megjelent képviselőit, a szerzetesnővéreket és a pálos konfrátereket. Köszöntő beszédében hangsúlyozta, hogy idén szentévet is ünnepelünk, ami a különleges kegyelmek lehetőségét hordozza a számunkra.

„Most, amikor az új esztendő elején, Esztergomi Boldog Özséb ünnepén hálát adunk szerzetesrendünk megszületéséért, különösen is szeretnénk imádkozni jövőjéért is, a meglévő és az új pálos hivatásokért, mindezeket a szándékokat a Szűzanya elé téve, az ő hathatós közbenjárását kérve” – fogalmazott a rendi elöljáró.

Marton Zsolt püspök homíliája elején elmondta: ő maga is több szálon kötődik a pálos rendhez. Püspöki címere pajzsának egyik felében a budapesti Központi Papnevelő Intézet pálos kútja látható, két térdeplő szerzetessel és a częstochowai kegyképet mintázó Mária-szoborral. Az ábrázolás arra a tényre utal, hogy a papnövelde épülete eredetileg a magyar alapítású pálos rend anyaháza volt egészen 1786-ig; a májusi litániát pedig hagyományosan az egykori kolostor kerengőjének közepén található pálos kút körül imádkozzák a kispapok.

„Kispapkoromban és elöljáróként is én is így tettem. Kedves számomra az a tudat is, hogy egykori rektorom, majd főnököm a Központi Papnevelő Intézetben, Bíró László püspök atya is – aki atyai barátságába fogadott – mint konfráter a pécsi pálos közösség lelkiségét gazdagítja. Továbbá örömet jelent nekem, hogy kedves elődöm, Beer Miklós püspök atya – aki szintén konfráter – valaha itt volt plébános, és igen szép emlékeket szokott felidézni. Szeretettel tekintek az itt jelen lévő Tamási József püspök atyára is, aki az Erdélyben is megtelepedett pálosokat képviseli” – fogalmazott Marton Zsolt.

Szentbeszédében a váci megyéspüspök az elköteleződés fontosságát állította a középpontba, és felidézte a rend történetének legfontosabb pillanatait.

„Követlek, bárhová mégy is – mondja egy lelkes rajongó Jézusnak, aki úton van Jeruzsálem felé. A Mester válasza kiábrándítóan hangzik, egyúttal radikális: A rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania. Mintha ez a radikalitás vonzotta volna a hajléktalan létre, az Istennek való elszánt odaadásnak erre a formájára azokat a férfiakat, akik a legenda szerinti Remete Szent Páltól kezdve magányba vonultak. Talán ez késztette Özséb esztergomi kanonokot is, hogy 1250 körül hat társával a pilisszántói erdőségbe vonuljon vissza remetének. A remetéknek ugyan volt valami fizikai helyük (vackuk, fészkük), például egy barlang, de mégis ki voltak szolgáltatva a természetnek – az időjárásnak, a vadállatoknak, a rablótámadásoknak. Nem volt viszont rendszeres kontrolljuk lelkiéletük felett sem. Ezt ismerte föl Boldog Özséb, és közösségbe szervezte a hozzá rendszeresen ellátogató remetéket.”

"Kövess engem! – így szólít meg Jézus a jeruzsálemi úton két embert, akik azonban halasztást kértek erre. Özséb nem kért halasztást, nem keresett kifogásokat. Meghívását ő látomásában kapta. Szélvihar támadt, mint pünkösdkor, ám a fák nem mozdultak. Lángnyelveket látott szerteszét, amelyek egyetlen nagy lánggá egyesültek. Megfejtette e látomást: rájött, hogy neki kell összegyűjtenie a Pilisben szétszóródva élő remetéket. Tudjuk, hogy a mai Kesztölc falu közelében, a Szent Kereszt tiszteletére monostort és egy templomot épített, az új rend védőszentjévé pedig Remete Szent Pált választotta. A Szentszék 1308-ban engedélyezte számukra az ágostonos regulát, és pápai jogú renddé nyilvánította a pálosokat. Innen indul a történetük. A pálos rend ezután töretlenül fejlődött egészen a török hódoltságig. Az oszmán megszállás alatt missziós tevékenységet folytattak. A Buda felszabadulását követő újabb indulást és virágzást azonban a rendek 1786-os feloszlatása megtörte. Az 1934-ben hazatért pálosokat az 1951-es kommunista törvénykezés hazánkban ismét ellehetetleníti, és majd csak 1989-től szerveződik újra a ma is élő, eleven közösség" – idézte fel a váci főpásztor.

A márianosztrai Boldog Özséb-ünnep hagyományosan egyúttal a pálos konfráterek találkozója is, akik a szentmise végén együtt mondták el a konfráteri imát.

Forrás és fotó: Pálosrend.hu

Magyar Kurír