A bátrak gyalog mentek a Keleti pályaudvartól a sírig. Szent Margit sírjánál az emlékezés mécseseinek elhelyezését követően Attila atya szabadtéri szentmisét mutatott be, amelyben Szent Margit három tulajdonságát emelte ki: engesztelt, szerette az Oltáriszentséget és a békesség embere volt.

Az evangéliumban (az okos és balga szüzek történetében) bezáródó kapukról hallottunk, de ha a remény zarándokai tudunk lenni, akkor a Szentévben kapuk nyílhatnak meg előttünk. Szent Margit életszentségével olyan gondolatokat adhat nekünk, amelyeket követve Isten vezetésével, a remény útján járva eljuthatunk végső célunkhoz.

Szülei Isten ajándékaként fogadták Margit születését és a tatároktól elszenvedett vereség miatti kétségbeesésükben felajánlották Istennek, engesztelésül Magyarország megmentéséért. Ő azonosult ezzel a felajánlással. Vezeklő életet élt, áldozatul adta magát, vezeklő övet viselt, mert tudatosan engesztelni akart hazájáért.

Margit eucharisztikus szent is volt, éjszakánként gyakran imádkozott, szentségimádást végzett.

A békesség embere is volt. Próbált békét teremteni az emberi kapcsolatokban, elsősorban családjában. De ő maga is személyes életében erről a békéről tett tanúbizonyságot.

„Ha a mai ember igazán felfedezné ki volt Margit, sztár lenne, csak 800 évvel megelőzött minket.” – fejezte be szentbeszédét Kecskés Attila plébános.

A szentmise végén Attila atya Szent Margit imájával ajándékozta meg a résztvevőket, biztatva, hogy gyakran imádkozzuk hazánkért, kérve Szent Margit hathatós közbenjárását.

A szentmise és rövid ebédszünet után ismét körül álltuk Szent Margit sírját és elimádkoztuk litániáját. Hálatelt szívvel, lelkiekben feltöltődve indultunk hazafelé.