Mit jelent a búcsú, és mitől lesz teljes a teljes búcsú?

A búcsú Isten színe előtt a már megbocsátott bűnökért járó ideig tartó büntetés elengedése – olvassuk a Katolikus Egyház Katekizmusában (KEK 1471). Ennek kapcsán kérdések merülhetnek fel bennünk, például, hogy miért van szükség búcsúra, ha a szentgyónásban már elnyertem a bűnök bocsánatát, vagyis helyreállt az Istennel való élő kapcsolatom? Miféle büntetésről van itt szó? A Katekizmus nagyon világosan kimondja, hogy ezt a büntetést nem szabad bosszúnak vagy egy megtorlásszerű cselekménynek tartani, mellyel Isten az embert kívülről sújtja. A büntetés szó jelen esetben nem más, mint annak tudatosítása, hogy a bűnbocsánattal nincs minden elrendezve, mert a bűnnek vannak sajátos, benső, titokzatos folyományai, következményei. Minden bűn, még a legkisebb is, a teremtményekhez való rendetlen ragaszkodással jár, ami szükségessé teszi a tisztulást – akár itt a Földön, akár a halál után (a halál utáni tisztulást nevezzük tisztítótűznek). Ezt is a Katekizmusban találjuk, és milyen érdekes, hogy nem büntetésről, hanem tisztulásról ír. A búcsú a bűn következményeinek maradványaitól való szabadulás, olvassuk Ferenc pápa szentévi bullájában.

Dolhai Lajos atya dogmatikai könyvében egy hasonlatot hoz, mely segít jobban megértenünk a búcsú létjogosultságát; ha valakinek eltörik a keze, és az orvos kezeli, akkor helyreállnak a törött csontok – de a gyógyulás folyamata ezzel nem ér véget, még folytatódik. A gyógyulást, szabadulást el lehet érni a Földön a búcsú által, és Isten irgalmából a halálunk után is. Tehát szó sincs itt olyan büntetésről, mint amit a kárhozatnál említünk. A tisztaság eléréséhez az Egyház segítségünkre siet, hiszen Krisztus hatalmas kegyelmi kincstárat hagyott ránk, és az Egyház a búcsú révén megnyitja ezt a kincstárat, lehetővé téve a szabadulást. A teljes búcsú olyan lelki állapotot hoz létre, amely üdvösséget eredményezne halál esetén, de a kísértettséget nem szünteti meg. A teljes búcsún kívül létezik még részleges búcsú is.

A búcsú csak a túlvilági tisztulástól mentesít minket, vagy már az evilági szenvedést is csökkenti?

A búcsú a földi szenvedésünkre nem vonatkozik, hiszen a szenvedés a Krisztussal való közösséggel együtt jár. Ha vele együtt szenvedünk, vele együtt fogunk uralkodni – olvassuk a Szentírásban (2Tim 2,12), tehát az Úrral való közösség nem csak a szép dolgokban nyilvánul meg. Az viszont biztos, hogy a búcsúval kegyelmeket kapunk, melyek a földi életünkben is segítségünkre vannak.

Mi a búcsú szentírási vagy hagyomány szerinti alapja?

Az Egyház oldó-kötő hatalmat kapott – erről Máté evangéliumának 18. fejezetében olvasunk –, és ezen hatalom keretében létezik a szentségi bűnbocsánat, valamint a búcsú, mely már az őskeresztények idején jelen volt. Eleinte a bűnbánat szentségében kirótt súlyos penitenciák (elégtételek, jóvátételek) alól adtak, bizonyos idő eltelte után, meghatározott feltételekkel, teljes mértékű engedményt. Az Egyház kincstárának különleges megnyitása tehát régi gyakorlat. A szentévet később, 1300-ban VIII. Bonifác pápa vezette be.

Milyen feltételekkel nyerhetjük el a teljes búcsút?

A búcsúk elnyerésénél mindig van egy teljesítendő cselekmény, és vannak állandó feltételek. A cselekmény lehet imádság, liturgián való részvétel vagy bűnbánati aktus. Ezek közül egyet kell teljesíteni, és a cselekménynek párosulnia kell a következő feltételekkel: szentgyónás, szentáldozás, imádság a pápa szándékára (ez legtöbbször Miatyánk és Üdvözlégy, de természetesen más imádság is szóba jöhet), valamint mentesség a bűnökhöz való ragaszkodástól. Ezek a feltételek minden esetben ugyanazok, és mindet teljesíteni szükséges.

Mit jelent az, hogy ne legyen a lelkünkben semmilyen formája a bűnhöz való ragaszkodásnak?

Azt, hogy legjobb szándékunk szerint igyekezzünk teljes mértékben az Isten és a felebarát iránti szeretet lelkületével élni, és még a bocsánatos bűnökhöz se ragaszkodjunk. Ha nem sikerül ezt teljességében véghez vinni, részleges búcsút még nyerhetünk. A cselekmény és a feltételek elvégzése nem kell, hogy ugyanarra a napra essen, viszont fontos, hogy az illető a cselekmény végzésekor kegyelmi állapotban legyen, illetve ott legyen benne a szándék a teljes búcsú elnyerésére. Előfordulhat tehát, hogy egyik nap elvégzi a gyónást, a cselekményt a következő napon, majd áldozik. A feltételeket néhány napon belül célszerű teljesíteni, hogy azok lélekben egységben legyenek.

Miben más a szentévi búcsú a nem jubileumi években elnyerhető búcsúhoz képest?

A szentévben az általánosan elnyerhető búcsúk továbbra is érvényben vannak, melyek különböző ünnepekhez kötődnek – búcsút nyerhetünk például január elsején, a keresztények egységéért rendezett imahéten, nagyböjti péntekeken, Nagypénteken, Nagyszombaton, az Irgalmasság vasárnapján, pünkösdkor, Úrnapján, Jézus Szentséges Szívének ünnepén, a november 1. és november 8. közötti napokon, illetve Krisztus Király ünnepén. A Búcsúk Kézikönyvében van meghatározva, hogy egyes ünnepekkor milyen cselekményekkel élhetünk, így például Jézus Szentséges Szívének ünnepén egy engesztelő imádság nyilvános elmondása megfelel a cselekménynek. A szentévben új lehetőségeket kapunk a búcsú elnyerésére, melyek három kategóriába sorolhatók.

Melyek ezek a kategóriák?

Az első a zarándoklat azon templomokba, helyszínekre, melyeket a Szentatya vagy a helyi megyéspüspök jelöl ki. A Váci Egyházmegyében négy helyszínre zarándokolva részesülhetünk búcsúban; a Váci Nagyboldogasszony-székesegyház mellett ezek Márianosztra, Máriabesnyő és Mátraverebély-Szentkút. A zarándoklat nem egyszerű utazást jelent, hanem imádsággal, elmélkedéssel kísért utat. A zarándoklat legbiztosabb formája, ha plébániai, egyházmegyei vagy valamilyen egyéb csoportos szervezésű, lehetőleg gyaloglással egybekötött áhítatos útba kapcsolódunk be. Fontos, hogy a helyszínre megérkezve szentmisén vagy közös imádságon (zsolozsma, keresztút, rózsafüzér, akathisztosz, bűnbánati liturgia) vegyünk részt.

A cselekmények második kategóriájába a Szentatya, illetve a megyéspüspökök által kijelölt templomok, kegyhelyek egyéni vagy közösségi felkeresése tartozik. Ez az áhítatos látogatás nem zarándoklat része; arról van szó, hogy egy búcsúnyerő templomban megfelelő ideig szentségimádást végzek vagy elmélkedem, majd zárásképp elimádkozom egy Miatyánkot, egy Hiszekegyet és egy Mária-imádságot. A szentségimádás vagy elmélkedés időtartama nincs meghatározva, de azt gondolom, minimum fél órát érdemes rászánni. Ha valaki akadályoztatva van, mert beteg, fogoly, vagy egy zárt szerzetesrend tagja, akkor, ha lélekben egyesül azokkal, akik egy búcsúnyerő helyen jelen vannak, és szenvedéseit felajánlja Istennek, a fentebb említett (Miatyánk, Hiszekegy, Mária-köszöntés) és egyéb imák elmondása után elnyerheti a teljes búcsút. Ilyen lelkiközösség különösen is ajánlott azokban az esetekben, amikor a pápa vagy a megyéspüspök szavait a médián keresztül közvetítik.

A harmadik kategóriába eső cselekmények nem kötődnek búcsúnyerő helyhez. Ha áhítattal veszünk részt népmisszión, lelkigyakorlaton, szeretetcselekedetet vagy bűnbánati aktust hajtunk végre, teljes búcsúban részesülhetünk. Az irgalmasság cselekedete lehet, ha meglátogatjuk rászoruló és nehéz helyzetben lévő testvéreinket, betegeket, foglyokat, magányos időseket vagy fogyatékkal élőket. Ebben az esetben sincs meghatározva a pontos időtartam, de természetesen nem arról van szó, hogy csak bekopogok és leülök öt percre, hanem rászánom az időmet a szükséget szenvedőre. A szentévben elnyerhető búcsúkról szóló dokumentum nagyon szépen fogalmaz, ugyanis azt írja, hogy úgy menjek ezekhez a testvérekhez, mintha Krisztust látogatnám.

A bűnbánati aktus lényege: legalább egy napon keresztül (lehetőleg pénteken) tartózkodunk a haszontalan, figyelemelterelő dolgoktól (pl. média, közösségi háló) és a fölösleges fogyasztástól (pl. lemondás alkoholról vagy édességekről, egyéb böjti és önmegtartóztató gyakorlatok az Egyház általános normái és a püspökök iránymutatásai szerint), s egyúttal egy arányos pénzösszeget adományozunk a szegényeknek. Fontos, hogy a lemondásom ne mechanikus aktus legyen, hanem a napomat Istennel közösségben igyekezzem eltölteni, és a lemondás a rászorulók megsegítésével párosuljon. A szabadon vállalt böjt és önmegtartóztatás segít abban, hogy az esetlegesen kötöttséghez vezető élvezeti cikkektől, tevékenységektől mentesítsem magam, lemondva arról, ami zavaró az életemben, ami leköti a figyelmem, és elvonja a lényegesebb dolgoktól.

Bármely kategóriába tartozó cselekményt is választjuk, amellett teljesíteni kell a már ismert feltételeket: szentgyónás, szentáldozás, imádság a pápa szándékára és mentesség a bűnökhöz való ragaszkodástól.

Mit gondol arról, hogy az idei szentévben új lehetőségek nyíltak a búcsú elnyerésére – gondolva itt például a digitális böjtre? Nem bagatellizálja ez el a búcsút?

Szerintem pont, hogy megfontoltabbá teszi az embert. Szép, ha Jézus Szíve ünnepén elmondom az előírt engesztelő imát, gyónok, áldozok és imádkozok a pápa szándékára, de fennáll az imák gépies elmondásának veszélye. A szentévi búcsúnyerési lehetőségek tudatosabb vállalást igényelnek.

Kinek kérhetjük a búcsút?

A búcsút elnyerhetjük saját magunk számára, vagy felajánlhatjuk közbenjárásként egy elhunyt személy, vagy általánosan az elhunytak (tisztítótűzben levők) számára. Élő embertársainkért azonban nem ajánlhatjuk fel.

Mit mond el Istenről a búcsú?

A búcsú megléte azt üzeni nekünk, hogy Isten nemcsak megbocsát, hanem megad minden lehetőséget, hogy a Vele való teljes közösségre eljussunk. Hiszen miről is szól a búcsú? A tisztulásról. És ha valaki itt a Földön nem jutott a tisztulás végére, még a túlvilágon is van lehetősége. Ez csakis Isten végtelen üdvözítő szándékát jelzi. A Jóisten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, írja Szent Pál, hogy akik egyszer Hozzá fordultak, minden gyarlóságuk és még visszatérő bűneik ellenére is, megmaradjanak a szeretetben. A bűnnek vannak fájdalmas utóhatásai, de az Egyháznak adott kegyelmi kincstár által maga Isten segít abban, hogy ezektől a nem kívánatos következményektől megszabadulhassunk.

Kijelenthetjük tehát, hogy a szentévnek tulajdonképpen maga búcsú a legfontosabb eleme?

A szentévnek alapvető része a búcsú, de nem szabad pusztán erre lecsupaszítani, hiszen célja még a hitünk megszilárdítása, a reményben való megerősödésünk és a szolidáris cselekedetek gyakorlása. Az ószövetségi időkben ötven évente a rabszolgákat szabadon kellett bocsátani, az eltulajdonított földet visszaadni, az adósságot elengedni, tehát az igazságosságot, az egyenlőséget akarták biztosítani. Ez a hagyomány később lelki szintet kapott, és Jézus már egyértelműen lelki vonatkozásban beszél a szabadulásról (Lk 4,18-19) – ugyanakkor, amikor a pápák a szentévet meghirdetik, mindig figyelmeztetnek arra, hogy a társadalmi vonatkozástól ma se tekintsünk el.

Az elengedés a szentévben jelen van abban az értelemben, hogy Isten nagyvonalúan jön a segítségünkre, de kell, hogy az Ő példájából mi is táplálkozzunk, azaz munkáljuk a kiengesztelődést, és lehetőségeink szerint törekedjünk a társadalmi igazságosság megvalósítására. Idén teljes búcsút nyerhetünk, ha meglátogatjuk rászoruló testvéreinket – ezen lehetőség mögött is az az üzenet húzódik meg, hogy ne csak várjam, hogy majd a Jóistentől és az Egyháztól különleges dolgokat kapok, hanem érezzek ösztönzést a nagylelkűség gyakorlására, az irgalom és az igazságosság megvalósítására a társadalomban. Isten igazságosságot akar, és a szentév ezt is jelezné.

Hogyan bátorítaná a híveket arra, hogy részesüljenek a szentév különleges kegyelmeiben?

„Krisztus szeretete sürget minket” – mondja Szent Pál (2Kor 5,14). Ha a Jóisten Krisztus által szeretettel fordul felénk – és lényegében a búcsú is az Ő kegyelmének, szeretetének megnyilvánulása –, akkor ne utasítsuk ezt vissza! Itt van az üdvösség napja, a kiengesztelődés esélye, kapaszkodjunk bele ebbe a lehetőségbe!

Matusek-Fekete Ágnes