Nagy öröm volt számunkra, hogy Lackfi János író, költő az Élő kövek egyik alkalmán ellátogatott közösségünkhöz, hogy hitéről meséljen nekünk, valamint arról, hogyan éli meg feleségével, Júliával, hat gyermekével és öt unokájával Krisztus-követő életét.

Egy történettel indított, mellyel minden jelenlévőt szeretett volna arról elgondolkodtatni, hogy mi vajon találkoztunk-e már Krisztussal, és átadtuk-e magunkat egészen a Vele való találkozás lefegyverző erejének? Krisztus úgy beszél, hogy a templomőrök nem tudják elfogni. Nem fizikailag nem bírnak vele, hanem lelkileg. "Úgy beszél Jézus, hogy nem lehet neki ellenállni - Isten beszél általa, szavaiból erő árad. Engedjük, hogy megszólítson! Engedjük, hogy ellenállhatatlanul beszéljen hozzánk!" - bátorított mindenkit Lackfi.

Ezután 2023 karácsonyát beszélte el, mikor is szívrohamot kapott, kórházba került és megműtötték. Az orvosok, bár karácsony volt, nagy figyelemmel voltak felé, és legjobb tudásuk szerint küzdöttek az életéért. Egy sztentet építettek be a szívébe. A költő jól tűrte a szenvedést, nem tett szemrehányást az Úrnak a fájdalmaiért. Másnap a perbáli plébános, Gábor atya vitte el neki az Oltáriszentséget, majd három hét rehabilitáció következett Balatonfüreden. A Balaton partján sétálgatva eszébe jutott, hogy korábban, mikor Ignác-i szemlélődést végzett (újszövetségi jelenetekkel imádkozott, és a történet egyik szereplőjének helyzetébe képzelte magát), Keresztelő Szent János szerepébe lépett, aki a Jordánban találkozik Jézussal. Ebben az imájában a Jordán-folyó Balatonként jelent meg előtte, és nem értette, hogy jön képbe a magyar tenger. A szívrohama után azonban rájött, hogy Krisztus a Balatonnál fog neki új életet adni, ezt a csodát látta meg korábban. Jézus megmentette őt, új életet és új lehetőséget kapott tőle.

Lackfi a felépülése után életmódot váltott: tízezer lépést próbál tenni naponta egészségéért. A sétának, gyaloglásnak is megtalálta az értelmét: szent semmittevésnek nevezte, amit persze imával is el lehet tölteni. "Isten a mezőn virágszőnyeget terít a lábam alá, miközben sétálok. Olyan jó rácsodálkozni a túlcsorduló mértékkel mért színpompára, a Teremtő gazdagságára!" - mondta.

A dadogás zsoltára c. versét felolvasva a megbocsátás fontosságáról beszélt. "Nem akarok semmi mást én, földhöz hegesztett és ég fele pöckölt senki-semmi, csak benned lenni.” Kiemelte, hogy a nagyböjtben jó lehetőség, hogy megbánhatjuk bűneinket, és micsoda ajándék, hogy Jézus szeretettel tekint ránk, bűnösökre. Még Júdás árulásakor sem vádolta semmivel a tanítványt, hanem azt mondta: „Most dicsőül meg az Emberfia”. Megosztotta azt is, hogy nagyon szereti a rózsafüzért imádkozni, és hogy micsoda fegyver ez az imádság a gonosz ellen.

A tanúságtétele után dedikálta versesköteteit, és vidám beszélgetésbe elegyedett a hívekkel. Nagyon sokan hallgatták őt, és végre olyan testvéreink is eljöttek erre az alkalomra, akik korábban még nem voltak Élő kövek alkalmon. Bízunk benne, hogy máskor is láthatjuk majd őket, és hogy sok gondolatot, ajándékot vittek magukkal a szívükben. A plébánián az Élő kövek csoporttal egy kis agapé mellett kötetlenül beszélgettünk Lackfi Jánossal, aki a jókedélyből, derűből nem fogyott ki, és testvérként diskurált fiatallal, időssel egyaránt. Köszönjük az Úrnak ezt a szép nagyböjti estét!

Babinszkiné Karczub Mária

Kép forrása: sonline.hu