Néhány évvel ezelőtt történt, hogy egy izgatott női hang hívta Máthé György esperesurat, aki ekkor már Érsekvadkert plébánosaként működött. A hívó fél egy hősi halált halt apáca felől tudakozódott, aki feltehetően a falu szülöttje lehetett. Ez az izgalom átragadt az egész egyházközségre és Gyuri atyára is, aki örömmel vegyes izgatottsággal tájékoztatott minket a szentmisék végén minden egyes előrelépésről, ahogy beljebb és beljebb haladt az ügy. Sebalda-lázban égett ezek után szinte az egész falu, a templomunkban pedig megjelentek a Sebaldát ábrázoló képek és újságcikkek két paravánra feltűzve, amiket csodálkozva olvasgattunk.

A március 21-i könyvbemutató igazi ünnep volt közösségünk számára, az Ifjúsági Ház megtelt lelkes érdeklődőkkel. Az alkalmat Gyuri atya vezette be, majd az írónő vetítéssel egybekötve mesélt a teljes kutatómunkáról, illetve a könyv történetéről. A jelenlévők sok mindent megtudhattak például a Megváltós nővérekről, valamint a Sebalda-díjról, és hogy kik is kapják meg azt évente. 

Nagyon szép volt ez a délután, főleg azért, mert öröm volt megtapasztalni, hogy valaki a XXI. században munkát és időt nem sajnálva fontosnak érezte, hogy egy hős apáca történetét írásban is megörökítse, így hiteles, örök példának állítva őt a mai kor emberének. Hálásak vagyunk Pozsgai Kitti Cecíliának, hogy nem hagyta ezt a témát idő előtt abba, hogy végig járta az utat Sebaldával, és visszahozta őt Érsekvadkertre tanúságtevőként az utókornak - nemcsak a Pásztor családnak, akik, mint kiderült, Sebalda vérszerinti rokonai, de egész Érsekvadkert közösségének is.

Az írónő - akinek köszönhetően immáron egy gyönyörű, élethű Sebalda-szobor áll a vadkerti római katolikus templommal szemben - a bemutató előtt és után dedikálta könyvét. Végezetül azzal zárnám írásomat, amit Gyuri atya is mondott: „Vegyétek és vigyétek!” - mert ez a könyv ajándéknak is kiváló!

Babik Böbe 

___________________________

Sebalda nővér Érsekvadkerten látta meg a napvilágot 1895. május 12-én Macska Ágnes néven, népes zsellér család gyermekeként. Fiatalon csatlakozott az Isteni Megváltóról Nevezett Leányainak rendjéhez. Ők voltak azok, akik felkarolták és taníttatták a szegényebb családból érkezőket is, így szerezhette meg Sebalda az ápolói végzettséget. Ápolóként szolgált Sopronban és Szolnokon, majd a második világháború évei alatt a győri Szentháromság-közkórházban. Az 1945. március 20-i légitámadásban vesztette életét, amikor testével védte meg egy újszülött és keresztszülője életét. Apor Vilmos püspök helyezte örök nyugalomra.