
» HÍREINK »
1.nap: A hit remény
A hit és a remény szoros kapcsolatban állnak egymással: a hit adja a remény lényegét, a remény pedig a hit dinamizmusát. A keresztény remény nem csupán a túlvilágra irányul, hanem átalakítja a jelent is új értelmet és célt adva a szenvedésnek, a munkának és az emberi kapcsolatoknak. Az igazi remény csak akkor élő, ha Istenre épül, különben könnyen puszta ideológiává válik. Ennek kapcsán kritikát is megfogalmaz Benedek pápa a modern kor „hamis reményeivel” szemben, például a technikai fejlődésbe vetett túlzott bizalommal kapcsolatban.
Az Újszövetség szerint az igazi remény Jézus Krisztus megismeréséből fakad. Ő az, aki új életet, örök életet ígér, és ez a remény túlmutat a földi szenvedéseken. Nem evilági utópiát kínál: A keresztény remény nem az e világi siker vagy boldogság biztosítása, hanem az örök élet ígérete.
Pál apostol tanítása: A Római levél 8. fejezete szerint „a remény, amit látunk, nem remény többé” – tehát a keresztény remény láthatatlan, de biztos ígéretre épül.
A korai keresztények a keresztségben kapták meg az „új életet” és a reményt az örök életre. Ez konkrétan megváltoztatta életvitelüket. A keresztények annyira erősen reméltek Isten ígéreteiben, hogy készek voltak az életüket is odaadni – ez a remény egyik legerősebb tanúságtétele.
A remény Isten ajándéka, amely megtartja a hívőt a nehézségek idején. Benedek pápa szerint a keresztény hit reményt adó hit. Nemcsak információt közöl, hanem életformáló erő, amely átalakítja az embert. Nemcsak technikai fejlődésre vagy társadalmi javakra van szükségünk, hanem olyan reményre, amely az élet és a halál értelmét is képes megvilágítani.
Krisztus az egyetlen igazi remény. A dokumentum kiemeli, hogy minden földi rendszer elégtelen, ha nem Istenbe vetett reményből táplálkozik. A remény cselekvésre ösztönöz – például az igazságosságért, szeretetért és békéért való munkálkodásra.
2. nap: Az örök élet
XVI. Benedek pápa az örök életet nem úgy mutatja be, mint végtelen időtartamú földi életet, hanem mint egy teljesen más létminőséget, amelyben az ember bensőséges közösségben él Istennel. Az örök élet a végső remény, amit nem lehet semmilyen földi valósággal összehasonlítani. A pápa hangsúlyozza: A mai ember sokszor fél az örök élettől, mert azt unalmasnak vagy személytelennek képzeli el. Azonban a keresztény örök élet nem idő nélküli semlegesség, hanem teljes szeretetkapcsolat Istennel, ami öröm, beteljesülés, fény és béke. Az ember nem pusztán túlélni akar a halál után, hanem örök szeretetre vágyik – és ezt csak Isten tudja megadni neki. Az örök élet reménye nem passzivitásra, hanem felelősségteljes életre indít: akkor van értelme a jelennek is, ha van értelmes jövőnk. A pápa szerint a keresztény remény abban áll, hogy nem a halálé az utolsó szó, hanem az életé – Krisztus feltámadása ennek záloga.
A „Spe salvi” kezdetű enciklika egyik kulcsfontosságú gondolata, hogy a keresztény remény nem pusztán egyéni, hanem közösségi dimenzióval is rendelkezik. XVI. Benedek pápa többször hangsúlyozza, hogy az ember nem üdvözül egyedül, hanem kapcsolataiban, közösségben talál rá az üdvösségre. „Az üdvösség mindig valamiképpen közösségi jellegű.” Ez azt jelenti, hogy a hit és a remény közösségben formálódik, és másokat is magával visz. A keresztény közösség az a tér, ahol a remény megélt és táplált valóság.
Az Egyházat úgy mutatja be, mint a remény hordozóját és tanítóját. A szentségek - különösen a keresztség és az Eucharisztia - összekapcsolják az egyéneket Krisztussal és egymással, és ezáltal megerősítik a reményt. A közösségi imádság, a szentek közössége, a közös szenvedés és öröm is reményt adó élményként jelenik meg.
Benedek pápa hangsúlyozza továbbá, hogy a keresztény remény aktív szeretetben nyilvánul meg, különösen a rászorulók, betegek, szenvedők felé. A hitből fakadó remény felelősséget ébreszt másokért, nem lehetünk közömbösek a világ szenvedése iránt. Az emberi személy nem zárt „én”, hanem kapcsolatokban létezik. A remény gyakran mások által ébred bennünk – például szentek, tanúságtevők, egy szerető közösség által. Végső soron az egész emberiség közös célja az üdvösség, és a keresztény remény abban hisz, hogy Isten közösségi módon váltja meg a világot.
3. nap: A remény összekapcsolódik az emberi értelemmel és a döntés képességével
A felvilágosodás és a tudományos haladás nyomán a modern kor nagy reménye az észre épült, amely azonban önmagában nem tudja garantálni az erkölcsi jót. XVI. Benedek pápa figyelmeztet írásában: „az ész önmagában „vak” lehet, ha elválik az erkölcstől és a hittől.”
A szabadság nem önkényes választás vagy a határok lebontása. Az igazi szabadság az igazság szerinti életet és az önátadás képességét jelenti. A szabadság torzulása, pl. az önzésen és a relativizmuson keresztül, reményvesztéshez vezetnek.
A kereszténység nem az értelem ellen van, hanem annak beteljesítője. A hit tágítja az értelmet és orientálja a szabadságot. A remény nem passzivitás, hanem az emberi cselekvés megalapozója, amely felelősséget és irányt ad. Ész és szabadság csak akkor vezetnek el az ember beteljesedéséhez, ha a remény által megvilágított úton haladnak. A keresztény remény igazi, felelős szabadságra és az értelemmel áthatott életre hív.
Bíró László püspök atya lelkigyakorlatának záró gondolataiban különösen kiemelte Szűz Mária szerepét, aki a remény csillaga, a remény példaképe. Egész életében hitt Isten ígéreteiben, még akkor is, amikor minden emberi remény szertefoszlani látszott, például a kereszt alatt. Mária lehet legjobb vezetőnk és példaképünk a hit útján: Ő már eljutott oda, ahova mi is tartunk – a mennyei boldogságba.
Revóczi Zoltánné Katalin
2025. április 26. szombat
Ervin
Miután húsvétvasárnap reggel Jézus feltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből (annak idején) hét ördögöt űzött ki. Magdolna elment, és elvitte a hírt a gyászoló és szomorkodó...