A már hagyománnyá vált nagyböjti három lelkigyakorlatos este első alkalmán Orosz Lóránt atyát, ferences testvért köszöntöttük az Újhatvani Szent István Római Katolikus Templomban, aki Mátraverebély-Szentkútról látogatott el hozzánk, hogy a Szentlélek vezetésével, tanítása által lélekben is készülhessünk a közelgő ünnepre. Ferenc pápa "A remény nem csal meg" című szentévi bulláját hozta segítségül, hogy megértsük, mit is jelent számunkra a remény, merünk-e hinni a feltámadás reményében, amit minden vasárnap elimádkozunk? A Szentév nagy ajándéka a teljes búcsú nyerésének lehetősége. Lóránt atya tanított minket arról is, mi a búcsú titka - ami összefügg reményünkkel- ; Isten végtelenül irgalmas hozzánk és "a mi reményünk az isteni erény, ami az örök életre, a boldogságra törekszik". Isten végtelenül irgalmas és végtelenül igazságos is. De Isten igazsága el van rejtve, nem tudjuk, hogyan fog megnyilvánulni. Lóránt atya invitált minket, hogy ebben az évben a szentév alatt zarándokoljunk el Szentkútra, hogy teljes búcsút nyerhessünk a szokásos feltételekkel. A Jóisten a számlát kiegyenlíti, és a bűn következményeit eltörli, nem kell azokat hurcolnunk magunk után. Húsvét felé közeledve megtapasztalhatjuk a feltámadás reményét, azt a reményt, amit csak az érezhet, aki Jézus Krisztusban bízik.

Április 9-én Bellovics Gábor jezsuita szerzetes látogatott el hozzánk. "Éhes voltam és ti ennem adtatok, szomjas voltam és ti innom adtatok, idegen voltam és ti befogadtatok" - hallottuk aznap a szentmisében. A szentírási részt saját, személyes történetével fűzte össze, mikor noviciátusként zarándoklatra küldték őket a nagyvilágba, pénz és előre eltervezett szállás nélkül, gyalogosan, hogy Istenre ráhagyatkozva eljussanak a zarándoklat céljaként kitűzött helyre, Lengyelországba. Ekkor tapasztalta meg igazán, milyen is az, mikor rászorulunk mások segítségére.  Tanításával felnyitotta a szemünket, hogy néha észre sem vesszük, hol hibázunk, vagy mikor tesszük a jót, és hogy mennyire fontos lenne a nap végeztével visszatekinteni, hogy meglássuk, aznap mennyire tudtunk Isten Lelke szerint élni. Felhívta a figyelmünket, hogy vegyük észre, ha a másik segítségre szorul, ugyanakkor ha mi magunk szorulunk segítségre, tudjuk elfogadni a segítséget, még ha nem tudunk cserébe adni semmit sem. "Kapcsolatainkban nem az igazságosságra kell törekedni, hanem a méltányosságra" - mondta a jezsuita szerzetes, hozzátéve, hogy fel kell tudni mérni, mikor kinek kell többet beletennie egy kapcsolatba. "Ha megrendülünk, tudjunk újra Isten felé fordulni, mert ha a Nap felé fordulunk, akkor a hátunk mögé esik az árnyék, és nekünk nem az árnyékkal, hanem a Nappal kell foglalkozni" - zárta szentbeszédét.

Harmadik este Michels Antal atya érkezett hozzánk Budapestről, a Szent József Plébániáról, aki négy gondolat köré építette fel tanítását. Elsőként az evangéliumi szakasz magyarázatával kezdte. A zsidók méltatlankodtak, nem értették Jézus szavait. Vajon minket megérint Isten szeretete, megértjük, mit üzen nekünk Jézus? Majd a Szentatya által meghirdetett szinodális útról beszélt, feltéve a kérdést, hogy ezen az úton mi hol helyezkedünk el, mint közösség? "Nyitottság az újra és Isten akaratának közös keresése" - hangsúlyozta az atya a szinódus kapcsán. Mi hogyan tudunk kimenni az emberek közé, hogyan tudunk új módszerekkel jelen lenni és megszólítani másokat? Ebben segítségünkre lehet akár az Emberhalász képzés is. "Szükséges, hogy nyitottak legyünk az újdonságokra, fontos a másik meghallgatása, hogy tudjunk megújult közösségként működni. Tanuljunk meg újra beszélgetni, figyelni, meghallgatni a másikat, és szeretni azt, akivel nehézségeink vannak" - összegzett Antal atya.

Köszönjük Kecskés Attila atyának, hogy elhívta hozzánk az atyákat, Lóránt, Gábor és Antal atyáknak hogy gondolataik által gazdagabbá és felkészültebbé válhattunk, és lélekben is egyre közelebb kerülhettünk az ünnephez. Imádkozzunk papjainkért!