„Életünk legfontosabb eseményei mind-mind: titok. Szent titok a papi meghívásunk is, mely ajándék és feladat is egyben” - Szent II. János Pál pápa gondolatait idézve kezdte meg beszédét Marton Zsolt püspök a papság alapításának ünnepén. A főpásztor négy alapelvet megfogalmazva elmélkedett a hivatásról, elsőként kiemelve azt, hogy Istenben bízó, imádságos lelkületű papokra van szükség, hiszen „ma az emberek azt várják a paptól, hogy mielőtt hirdeti az Igét, élje meg.” Fontos továbbá a szellemi felkészültség, azaz, hogy a pap jól ismerje a hit igazságait, ugyanakkor ez a tudás nem lehet az imától és a gyakorlati élettől elszakadt. Mindezek mellett a püspök fontosnak tartja, hogy a papok megtanuljanak a különféle típusú emberekkel kommunikálni, így „nemcsak a nehéz természetű, de a terhelt, sérült, például fogyatékkal élő, hajléktalan, szenvedélybeteg, eltérő nemi orientációjú embertársainkkal is. Nem biztos, hogy papként mindenkivel dolgunk van, de meg kell tanulnunk meghallgatni, és a segítséghez vezetni az arra rászorulókat.” Végül a paptestvérekkel és világi hívekkel való testvéri közösség kiépítésére buzdított.

Homíliája végén szólt a diakónusokhoz, akiket a papok segítőtársainak nevezett a pásztori szolgálatban, illetve a világi Krisztus-hívőkhöz is, akik a keresztség révén az általános papság részesei. Ezt követően a papok megújították a szenteléskor Istennek tett ígéretüket. A szentmise során sor került a keresztelendők (katekumenek) és a betegek olajának, valamint a – keresztség, bérmálás, egyházi rend kiszolgáltatásakor, illetve templomszenteléskor használatos – krizma megszentelésére. A szertartás végén a püspök köszöntötte a jubiláló papokat; az ezüstmisés Csiba Tibor, Hugyecz János és Rolik Róbert atyákat, az aranymisés Turai János atyát, a szentelésük 55. évfordulóját ünneplő Kárpáti Sándor és Vagyóczky József atyákat, illetve a gyémántmisés Hupka József atyát.

Az egyházi rend alapításának ünnepén adjunk hálát püspökeinkért, papjainkért, diakónusainkért, és imádkozzunk értük!

Úr Jézus Krisztus, örök Főpap! Őrizd meg papjaidat Szent Szíved oltalmában, ahol senki sem tud nekik ártani. Őrizd meg tisztának felszentelt kezüket, melyek nap mint nap érintik szent Testedet. Őrizd meg tisztának ajkukat, melyen drága szent Véred piroslik. Őrizd meg tisztának szívüket, melyet dicsőséges papságod jelével pecsételtél meg. Ó, Jézus! Segítsd őket növekedni a szeretetben és hűségben irántad, hogy ne a földiekhez ragaszkodjanak. Add meg nekik a kenyér és a bor átváltoztatásának ereje mellett ahhoz is az erőt, hogy a szíveket megváltoztassák. Áldd meg munkájukat bőséges gyümölccsel, és egykor add meg nekik az örök élet koronáját! Ámen.

(Lisieux-i Kis Szent Teréz imája)