Szentbeszédében Marton Zsolt utalt arra, hogy a mai ünnepben három fontos tényre emlékezünk: első az oltáriszentség megalapítása, a második az egyházi rendnek, a papságnak a megalapítása, akikre az eucharisztia szolgálatát bízta Jézus. Végül, de nem utolsó sorban az igazi evangéliumi szeretet példáját is felidézzük a lábmosás szertartásával.

Marton Zsolt elmagyarázta, miért volt különösen is szokatlan és példaértékű Jézus cselekedete, amikor megmosta tanítványai lábát. Az ókorban a poros útról megérkező vendégek lábát mindig a szolgák mosták meg, soha nem a házigazda. Ezért is volt meglepő Péter apostolnak és a többi tanítványnak Jézus gesztusa.

„Krisztus tudatosan, pedagógiai célzattal is tette, amit tett és ezt szavaival is megerősítette, amikor ezt mondta: Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.” Krisztus a szolgáló szeretetre ad példát. - hangsúlyozta a püspök hozzátéve, hogy Jézus az igazi pásztor, az evangéliumi vezető modelljét mutatta be ezzel a gesztussal.

A lábmosás szimbolikus cselekedet. Észrevesszük vajon, milyen nehézsége van a másik embernek? - tette fel a kérdést a püspök. Tudjuk-e segíteni, szolgálni a felebarátunkat? Csak akkor tudjuk ezt hiteles megtenni - folytatta -, ha elismerjük, hogy magunk is segítségre szorulunk. A beszéd végén Marton Zsolt hozzátette, hogy a lábmosás emlékeztethet bennünket a gyónásra is, amely során Krisztus megtisztít bennünket. Éljünk ezzel a szentséggel, hogy a húsvéti ünnepünk teljes lehessen! - fejezte be homíliáját a püspök.

A szentbeszédet követően a főpásztor megmosta 12, a közösséghez tartozó és erre előzetesen kiválasztott férfi lábát.

Az egyetemes könyörgésekben imádkoztak az Egyház vezetőiért, azokért, akik elhagyták Krisztust és azért, hogy az Eucharisztia a szeretet családjává tegye közösségeinket. Könyörgés hangzott el azokért a fiatalokért is, akiket papi szolgálatra hív az Atya, hogy életüket teljesen neki tudják szentelni.

A szentmise az Eucharisztia liturgiájával folytatódott.

A szertartás végén az oltáriszentséget a szentségi kápolnába vitték. A szentmisét követően került sor az oltárfosztásra, amely már Jézus elhagyatottságát és ruháitól való megfosztását jelképezi.

Nagycsütörtök este az Egyház csendes virrasztást tart emlékezve arra, hogy az Utolsó vacsorát követve Jézus az apostolokkal elvonult imádkozni az Olajfák hegyére. Ott gyötrődve és vérrel verejtékezve mondta ki az Atyának az igent, amely lehetővé tette küldetésének beteljesítését: „Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied.” (Lk 22,42-44)

A szentmisén a zenei szolgálatot a Váci Székesegyházi Kórus férfikara végezte Varga László karnagy vezényletével.