CSALÁDPASZTORÁCIÓ
IFJÚSÁGPASZTORÁCIÓ
TEREMTÉSVÉDELEM
KÓRHÁZLELKÉSZSÉG
CIGÁNYPASZTORÁCIÓ
BÖRTÖNPASZTORÁCIÓ
Templomok miserendje »
» HÍREINK »
Április 12-én szombaton, az Újhatvani Szent István király templom hívei Hévízgyörkre látogattak el Kecskés Attila atya vezetésével. Az alábbiakban Gyurika Margit szerkesztett beszámolóját tesszük közzé.A napsütéses reggelen autónkba szálltunk, hogy a remény zarándokaiként plébániai közösségünkkel ellátogassunk a Hévízgyörki Szent Márton templomba. A falunak két katolikus temploma van, mi az ún.t öregtemplomot kerestük fel, amelynek története egészen 1472-ig nyúlik vissza. A helyi hitoktató és két tanítványa nagy szeretettel fogadtak minket. Attila atya rövid imával köszöntötte a vendéglátókat és a zarándok testvéreket.: „Áldd meg, Urunk, ezt a helyet, ahol évszázadok imádságai szentelték meg a földet, falakat, talán az eget is. Részesíts minket is azokban a kegyelmekben, amelyeket az évszázadok, imádságok, áhítatok számunkra kínálnak!”. Majd meghallgattuk az öreg templom történetét, és a helyi hitoktató tanúságtételén keresztül megtudtuk, hogy több mint 150 hittanosuk van a faluban. A hitoktató 15 éves munkája során megtapasztalta azt az evangéliumi mondást, miszerint „senki sem lehet próféta a saját hazájában”. Ennek ellenére nagyon szeret ott élni, dolgozni, ismeri a hittanosokat, családjaikat, körülményeiket, és a helyi közösség nagyon erős, megtartó.
Az ismertető a templomban folytatódott, majd Attila atya bemutatta a nagyböjt utolsó szentmiséjét, hiszen este már virágvasárnap vigíliáját ünnepeltük. „Zarándokként jöttünk ide” – kezdte meg prédikációját. „A zarándoklatunk sohasem magányos, hiszen, még ha egyedül is éreznénk magunkat, a Szentháromság akkor is velünk van. János evangéliumának 10-11. fejezetét olvassuk: „közeledett a zsidók húsvétja”. Közeledik a mi húsvétunk is, egy hét múlva nagyszombat. Sokan zarándokoltak Jeruzsálembe, mi is eljöttünk Hatvanból Hévízgyörkre, hogy a ’töredékesen hiszek’ állapotából a ’nagyobb meggyőződéssel hiszek’ magasztosságába eljussunk.” Attila atya aztán arról beszélt, hogy a kétfajta félelem van; az egyik a bénító félelem, ebben az állapotban voltak azok a zsidók, akik tartottak Jézustól, így elhatározták, hogy megölik őt. A másik pedig a megmentő félelem, amely „bár lehet, hogy néhány pillanatig bénít, utána felszabadít, hiszen kinek a jóindulatát kell elnyernem, ha nem egyedül az Istenét? Ki tud nekem megbocsátani, ki tud engem üdvözíteni? Ez a megmentő félelem, amikor Istenbe tudok kapaszkodni, és szabadságot kezdek érezni mindattól, amitől eddig féltem.” A szentbeszéd végén a misszióra szólított fel minket. „Jézus jelen van legszentebb módon az Eucharisztiában, valóságos testével és vérével. Jelen van a Szentírásban, Isten kinyilatkoztatott szavában. Jelen van a szentségekben és azok kegyelmi ajándékaiban, a feloldozásban, a keresztségben, jelen van bennünk. Mi tudjuk, hol van Jézus, így hívnunk kell az embereket, hogy ők is találkozzanak Vele. Elsősorban pedig magunk fáradozzunk azon, hogy Krisztusban éljünk, Ő pedig bennünk. Adja Isten, hogy ez olyan jól sikerüljön, hogy hihető tanúságot tegyünk a még bizonytalankodók, sőt, még az ellenségesek számára is.”
A közös együttlétet az otthonról hozott finomságokból rögtönzött, jó hangulatú szeretetvendégséggel folytattuk, majd rövid imával zártuk a napot. Hálát adunk a zarándoklatért, a kapott gondolatokat pedig jól a szívünkbe véstük, melyek segítettek abban, hogy Krisztus kereszthalálának és feltámadásának megünneplésére méltóképpen felkészüljünk.
A Naphimnusz Egyesület Hamvazószerdától kezdve a nagyböjt vasárnapjaira egy-egy rövid elmélkedést készített 2026-ban. Ezekben pápai dokumentumok és szentírási szakaszok segítségével szemlélik a böjtöt, mint önmegtagadást és megtérést, ami összeköti a teremtésvédelmet a szegények védelmével és a jövő generációk iránti felelősséggel. Nyolc egymáshoz kapcsolódó témát követnek majd ezek az elmélkedések: a tudatosság felkeltésétől a gyakorlati cselekvésig. Minden téma teológiai és szentírási alapokon köti a nagyböjti cselekedeteket (böjt, ima, alamizsna) a teremtésvédelemhez. Az elmélkedések végén olvasható néhány tipp a leírt gondolatok megélésének segítésére.
Marton Zsolt megyéspüspök a váci Nagyboldogasszony-székesegyházban mutatta be a nagyszombati húsvéti vigília szertartását, amelyen a Váci Egyházmegye szeminaristái biztosították az asszisztenciát. A főpásztor szentbeszédében a Római levél gondolatait emelte ki a keresztségben új életre támadt emberről hangsúlyossá téve ezúttal a húsvéti szertartásban megújított keresztségi fogadalmakat.
Nagypéntek az egyházi év legcsendesebb napja: Jézus elítélésének, keresztútjának, halálának és temetésének napja. Az Egyház – ősrégi hagyomány alapján – ezen és a következő napon egyáltalán nem mutat be szentmiseáldozatot. Arra a napra emlékezünk, amikor maga az örök Főpap mutatta be áldozatát a kereszt oltárán. A Jézust jelképző oltár teljesen dísztelen: nincsen rajta sem kereszt, sem terítő, sem gyertya. A nagypénteki szertartást Marton Zsolt megyéspüspök vezette a váci Nagyboldogasszony-székesegyházban. Az asszisztenciát a Váci Egyházmegye szeminaristái biztosították.
A nagycsütörtök esti liturgiában az utolsó vacsora felidézésével az eucharisztia alapítására emlékezünk, amikor Jézus maga köré gyűjtötte tanítványait. Az ünnepi szentmisét Marton Zsolt megyéspüspök mutatta be a Nagyboldogasszony-székesegyházban. Az asszisztenciát a Váci Egyházmegye szeminaristái biztosították.2026. április 7. kedd
Herman
Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az...
Összes program »