A hatnapos zarándoklat során eljutottak Medjugorjeba a magyar szentmisére, majd Ljubuski templomába, ahol Petar atya rendkívüli tanúságtételét hallhatták.

A Jelenések-hegyére (Podbrodo) vezető fáradságos út, a köves, sziklás terep egyetlen lehetőséget engedett, mindig csak a következő lépésre figyelni és haladni felfelé és az imában elmélyülni. „A Podbrodo hazatérés Isten szeretetének biztonságos anyai ölelésébe. Szerettem volna még maradni a Jelenések-hegyén és nem bántam volna, ha esetleg véletlenül ott felejtenek, de a zarándoktársak figyelmességének köszönhetően együtt indultunk vissza és a megérkezés meghitt pillanatokkal ajándékozott meg” – vallotta meg egy zarándok. 

Leérkezve a hegyről a Medjugorjéban élő Olga Merkovics szeretetteljes tanúságtétele lelki mélységekbe vitte a zarándokokat.

A Križevac hegyen keresztutat jártak, amely után az egyik imádkozó így vallott: "A Világosság Rózsafüzér állomásai mentén az imádságok életre keltek és az Anyai szeretetet, jóság és közelség lépésről lépésre közelebb vezetett a feltámadt Krisztushoz. Tudom, hogy mindennek így kellett lennie. Az elmúlás még ha fájdalmas és nehéz is, mindig valami újnak a kezdete, egy kedves találkozásnak a lehetősége és egy szép pillanat ajándéka, amelyben megszületik az új élet reménye”.

Másnap a Cenacolo közösséghez látogattak, ahol megrendítő tanúságtételeket hallhattak a függőségeiktől megszabadult fiataloktól, akik élete a hit és az imádság erejének hála örömteljes, Istennek szentelt életté vált. Itt lehetőség nyílt a személyes imákat egy papírra felírni, amelyeket a fiatalok a szívükben hordozva reménnyel és szeretettel visznek tovább.

A Kravica-vízesés után a Medjugorje-i esti kereszthódolat a többezres tömegben is meghitté tudott válni, ez volt a zarándokút utolsó közös esti programja. A közösség hazaindulás előtt ellátogatott a Szent Jakab templomhoz és hálát adtak Istennek. Buszuk Mostarban még megállt, ahol a zarándokok rácsodálkoztak a nyüzsgő óvárosra, az épületekre és megemlékeztek a háborúban elhunytakról.  

„A történetek, elmélkedések, közös énekek feledtették az út nehézségeit, a tanúságtételek megrendítőek, tanulságosak és szépek voltak. A hazafelé vezető úton a rózsafüzér imádságot olyan közel éreztem magamhoz, mintha a Szűzanya ölelt volna át” – emlékezett hálatelt szívvel a zarándokút végén az egyik résztvevő.

*

Medjugorje Bosznia-Hercegovina déli részén, Mostartól 25 km-re, a horvát határtól pedig mindössze 15 km-re található, többségében horvátok lakják.

Szűz Mária  jelenései 1981. június 24-én kezdődtek. Egy nyári napon hat helyi fiatal este 6 órakor egy fényben úszó, fiatal nő alakját pillantotta meg a Podbrodo-hegy lábánál. A gyerekek másnap, majd 26-án este is kimentek a hegyre, ahol ismét látták a csodás nőalakot. A harmadik jelenés során a hölgy a látnokok kérdésére így válaszolt: „Én vagyok a Szent Szűz”.

A következő napokban ismét megjelent a Szűzanya a Jelenések hegyén a szokott időben, közösen imádkozott a látnokokkal, majd üzeneteket küldött az embereknek, melyek a békéről, a hitről, a megtérésről, az imádságról és a böjt fontosságáról szóltak.

A hat látnok tanúságtétele alapján a jelenések azóta is tartanak: hármuknak naponta megjelenik a Béke Királynője mindig ugyanabban az órában, bárhol is vannak. A negyedik látnoknak havonta egyszer van jelenése, kettőjüknek pedig évente egyszer.

A medjugorjei lelki élet központja a Szent Jakab plébániatemplom.

Forrás és kép: Salgótarjáni Egyházközösségek