Áprilisban hétnapos olaszországi szentévi zarándoklaton volt lehetőségük részt venni a Diósjenő, Nógrád és Berkenye egyházközösségéhez tartozó híveknek Balogh László atya vezetésével. A zarándokok nemcsak Róma szent helyeit és nevezetességeit ismerték meg, hanem Szent Ferenc és Szent Antal szülővárosát is. Megtekintették továbbá az 1263-as bolsénai eucharisztikus csoda ereklyéjét, jártak az aquileiai kora keresztény bazilikában, és Carlo Acutis sírjánál a szentéletű fiatal édesanyjával is összetalálkoztak.

„Eddig két alkalommal jártam Rómában; gyerekkoromban még a ’80-as években, pont a II. János Pál pápát ért merénylet után néhány héttel, és 2016-ban, mikor hajléktalanokat kísértem ki a Máltai Szeretetszolgálattal. Róma azóta rengeteget változott, és a szentév is különlegessé tette ezt az utazást. Rengeteg csoporttal találkoztunk, a zarándokok fogadása pedig mindenhol jól meg volt szervezve, így mind a négy pápai bazilika szent kapuján át tudtunk együtt haladni, miközben a Boldogasszony Anyánk éneket énekeltük” – mesélte Kovács Gábor, aki a Váci Egyházmegyei Karitász igazgatójaként csatlakozott a csoporthoz. Gábornak sokat jelentett a zarándoklat során, hogy a sűrű program ellenére több ideje jutott az imádságra, mint egy átlagos hétköznapon. „Azonkívül, hogy nagyon szép dolgokat láttunk, és Róma legfontosabb helyeit meg tudtuk nézni, mindannyiunkban ott volt a törekvés, hogy a szent helyeken elcsendesedjünk, és az egyéni imádságra is jusson idő. Gyakran félre tudtam vonulni, kicsit leülni, átelmélkedni a látottakat, hallottakat. De természetesen együtt is imádkoztunk; minden reggel közös imádsággal indítottuk a napot, Carlo Acutis sírjánál is elmondtunk egy tized rózsafüzért.” A zarándokcsoport a szent lépcsőhöz is eljutott, melyen a hagyomány szerint Jézus Pilátus elé vonult, mielőtt elítélte volna a nép. „A szent lépcső 28 fokán térdelve mentünk fel, miközben imádkoztunk – ez egy jó fél órát vett igénybe, és kicsit megérezhettünk valamit abból a szenvedésből, amit Krisztusnak kellett átélnie. Nagyon fontos volt számomra ez az élmény, és az egész zarándoklat mély lenyomatot hagyott bennem.”

Králikné Mártának már a zarándoklatra való jelentkezése is gondviselés-szerűen alakult. „Amikor hallottam a zarándoklatról, szívesen jelentkeztem volna, de anyagi tényezők miatt erre nem volt lehetőségem. Időközben sajnos édesanyám elhunyt. Arra gondoltam, hogy ha sikerül eladni időben a házát, akkor abból a pénzből ki tudnánk fizetni az utazás költségeit. Az út előtt három héttel írtuk alá a szerződést a vevővel, és Laci atyát megkérdezve kiderült, hogy van még hely, így a nővéremmel és családjával együtt jelentkeztünk. Édesanyám egyébként járt már Rómában, és többször mondogatta nekem, hogy oda el kell mennem. Biztos vagyok benne, hogy neki is köszönhető, hogy kijutottunk.”

Márta számára a hétnapos zarándoklat lehetőséget adott a megállásra, hogy Istenre és a közösségre tudjon figyelni, elmélyedve a szent helyeken. „Azért szerettem volna elmenni, hogy lélekben kicsit megerősödjek, és mondhatom, hogy rengeteget töltődtem. Sokat jelentett az a pillanat, amikor a Szent Péter téren megláttam egy óvodásokból és iskolásokból álló csoportot, akik a pedagógusok vezetésével a keresztet hordozva járták a keresztutat. Remény és bizalom töltött el, hogy a nehézségek ellenére van jövője az Egyháznak.” Márta kiemelte, hogy a kora keresztények hite, vértanúsága is mély benyomást tett rá, illetve a Carlo Acutis sírjánál tett látogatás - a zarándoklat után több példányban megrendelte a fiatal fiú életét bemutató könyvet, hogy a közösségében levő bérmálkozóknak adjon egy-egy példányt, bízva abban, hogy Carlo példája másokat is megérint.

„Nehéz átadni az élményeket – ott kell lenni, át kell élni. Ferenc pápa temetését is egészen más volt úgy követni a tévében, hogy a helyszínek már ismerősek voltak. Külön boldogság, hogy úgy érzem, anyukám emlékének is eleget tettem azzal, hogy jártam azokon a helyeken, ahol ő is. Bízom benne, hogy egy nap a gyermekeimmel, unokáimmal is visszatérhetek Rómába” – zárta hálatelt szívvel beszámolóját.

Fotó: Börzsönyaljai Egyházközösség