Mit tud egy szerzetes-pap tanácsolni a párkeresőknek és a párkapcsolatban élőknek, miközben ő maga ezt a dimenziót soha nem éli meg? Melyek egy jó párkapcsolat feltételei? Milyen tulajdonságok és képességek kellenek ahhoz, hogy kapcsolódni tudjunk egy társhoz és ha lehet ez hosszútávon is működőképes legyen? Mi a különbség önfeláldozás és önmegvalósítás között? Hogyan tudjuk gyermekeinket segíteni, hogy felkészüljenek a társkeresésre?

Ezekről a kérdésekről beszélget Király Eszter Mészáros Domonkos atyával, domonkos szerzetessel, aki több mint két évtizede lelki vezetője és kísérője a MÉCS lelkigyakorlatoknak, amelyeket egyedülállóknak, társkeresőknek, fiataloknak és házaspároknak szerveznek. A társkereső lelkigyakorlat a parkatt.hu oldallal együttműködésben már számos sikertörténetet fel tud mutatni, amely boldog párkapcsolathoz segítette a jelentkezőket. Az interjú során Domonkos atya személyes istenkapcsolatába és saját hivatásának történetébe is bepillantást enged. Alábbiakban részleteket olvashatnak a podcast beszélgetésből.

Mik egy jó párkapcsolat feltételei? Mi kell ahhoz, hogy az emberek között jól működő kapcsolat alakuljon ki?

Domonkos atya: Én a házaspároktól tanultam meg azt, hogy mit jelent a jó házaspár kapcsolat. Kárpátalján szolgáltam, amikor házaspárok szerveztek MÉCS lelkigyakorlatot papoknak Magyarországon. Borsódzott a hátam, hogy fogalmuk sincs, mit jelent papnak lenni. A végén sírtunk és nevettünk. Azokra a kérdésekre, amiket a püspök tesz fel a papszenteléskor, a házaspároknak kellett válaszolnunk. A hívek nem valami ismeretlen fogalom vagy tömeg, hanem emberi arcok voltak, a háromnapos találkozás élményeivel, akiknek oda adtam a papi szolgálataimat. Ez nagyon éltető volt mindannyiunk számára. Emiatt mondtam, hogy szívesen tartanék MÉCS lelkigyakorlatot is. A lelkigyakorlat kérdésein, a házaspárok beszámolóin keresztül láttam, hogy a gyakorlati eszközei mennyire szívhez szólóak. Amikor a házaspárok hallják a példákat, megtanulnak egymással újra beszélgetni olyan dolgokról, amikben bezártak. Akár magukat ítélték el, akár a másikat tartották lehetetlennek, kiderül, hogy tudnak beszélgetni, tudnak megbocsátani, bocsánatot kérni. A MÉCS lelkigyakorlatok gyakorlatilag az újrakezdést jelentik.

2014 óta társkeresőknek, egyedülállóknak is szerveznek lelkigyakorlatot a MÉCS közösségek. Mi kell ahhoz, hogy az ember rendelkezzen azokkal a feltételekkel, képességekkel, hogy képes legyen szeretetből kapcsolódni és hosszú távú párkapcsolatban létezni?

Domonkos atya: A legfontosabb az önzetlenség és az áldozatvállalás. Egy gyermek magától értetődőnek tartja, hogy tisztába teszik vagy etetik. Egy szülőnek már nem annyira magától értetődő, mert a pelenka koszos és szaga van. Éjszaka fölkelni egy gyerekhez, és elintézni a dolgait, nagy önzetlenséget kíván. Ez Jézus Krisztus keresztáldozatából meg föltámadásából indulva, hosszú távon azt jelenti, hogy nem valamiféle vallásoskodást gyakorlunk be, hanem megcsodáljuk azt a személyes értéket, amit Jézus képvisel. Ha ezt a Jézust szeretjük és elfogadjuk, akkor vele együtt létezik a segítségnyújtás másoknak. És ez nagyon apró dolgokban nyilvánul meg.

Gyerekkoromban, ha segíteni kellett, akkor segítettünk egymásnak. Hogyha nem, arra mindig ráfáztunk, akkor kaptunk büntetést. Az elvárás és a teljesítmény összefügg, tehát a feladatot, amit kiosztottak, meg kell csinálnom és el kell számolnom vele.

  

 

 

Bocsánat, a párkapcsolatban is lehetnek jogos elvárások?

Domonkos atya: Azért mondom, mert valaki például egyedülállóként elmegy egy párkapcsolatos lelkigyakorlatra, akkor ösztönszerűen fölméri a lányokat, ki csinos, ki lenne a nekem való, a többi meg nem érdekel. Ugyanígy fordítva, ki jóképű, mi a foglalkozása stb. Ez  téves hozzáállás. Meg kell tanulni lazítani, hogy nem érdekel, ki lesz a párom. Én itt most kedves leszek, törődöm a többiekkel, figyelem a problémáikat, bekapcsolódom, segítek. Hogyha valaki ezt a természetes magát adja, akkor majd meg fogja találni természetesen a másikat. Ha rágörcsöl, hogy ki az, aki nekem való, a többi nem érdekel, akkor már nem azt a természetes magát adja, aki a másik számára elfogadható fél lenne.

Az egyéni vagy társkeresőknek szánt lelkigyakorlatok felépítésében hogy jelenik meg a MÉCS betűszóban rejlő hármasság: a megfigyelés, értékelés, cselekvés?

Domonkos atya: Tizenkét téma van a lelkigyakorlaton. Egy papi bevezető után egy tanúságtétel következik, ezután találkozom magával a témával, a kérdésekkel. A válaszomban megismerem azt, tudok-e válaszolni, nem tudok, miért ilyen választ adok, illetve milyen értékek vannak még, amik esetleg nagyobb értékek, mint amit én magamról föltételeztem. Ez megtanít alázatosnak lenni, ugyanakkor elfogadónak is, merjek örülni a másik sikerének, és merjem engedni, hogy a másik is örüljön, amikor nekem örül. Ezekből az oda-vissza történésekből, cselekvésekből tanuljuk meg, hogy párválasztásnál ki hogyan reagál, és sokkal jobban megismerhetjük, mint az ösztönösségből, ami melléfoghat.

Rengeteg minden szól az önismeretről, nagyon sok önsegítő könyv van, az önismeret egy népszerű kifejezés. Hogy lehet az, hogy az önismeret egy terjedő és népszerű törekvés, a kapcsolatokon mégsem látszik.

Domonkos atya: Éles különbséget kell tennünk az önmegvalósítás és az önismeret között. Az önmegvalósítás ki nem mondottan ateista, hogyha minden isteni értéket, minden rajtam kívüli értéket tagad, és nekem sikeres, gazdag embernek kell lennem, komfortos körülményeket biztosítva, hogy minden az én rendelkezésemre álljon, az én egóm legyen a középpontban.

Ha valaki csak a maga egyéni, pillanatnyi kényelmét akarja megélni, soha nem fogja a körülményeket olyan megfelelőnek tartani, nem tudja úgy összerakni, ahogyan a Gondviselés számára összerakná. Ha nem ismerjük el a Jóistent, és nem fogadjuk el benne az értékeket, akkor elviselhetetlenek leszünk mások számára, és mi magunk se leszünk boldogok. Tehát ha Isten nélkül akarom megvalósítani magamat, akkor fejre állok, és nem érzem magam boldognak.

Mit tanácsol a párválasztás előtt álló fiataloknak, hogyan készüljenek, mire szánják az idejüket, hogy boldog szentségi házasságban tudjanak élni?

Domonkos atya: Egy ilyen lelkigyakorlatra görcsölés nélkül kell, hogy érkezzenek. Istennek van egy terve mindannyiunkkal. Ez a terv sokkal tökéletesebb, mint amit én magamnak el tudnék gondolni. Hasznossá tudom az életemet tenni mások számára, az Úr Jézus megtestesülése ezt mutatja. Ez a Jézusban való hasznossá tétel sokkal gyümölcsözőbb, mint amit én magam tudnék kitalálni. Mindenki egy egyéniség, és nagyon sokan ehelyett fénymásolatot csinálnak az életükből, mások életét másolják ahelyett, hogy az Oltáriszentséggel, mint a lelki sztrádával haladnának előre, és megvalósulna az isteni terv.

Az adás ide kattintva elérhető a Spotify felületén is!