A szünidő elején, június 30-án érkeztek meg az egyházmegye településeiről a kis- és nagykamasz fiúk a váci Piarista Gimnázium kollégiumába. Voltak, akik nem először jöttek, a barátságok egy év elteltével ott folytatódtak, ahol előző évben abbamaradtak. Ez a tábor abban különbözik más táboroktól, hogy úgy mennek haza a fiúk, hogy megnyílt a szívük Isten felé, Istent társaikban is felismerve, szeretettel, odafigyeléssel fordulnak egymáshoz, nélkülözve az életkori sajátosságként jellemző impulzivitást, versengést – mondta Urbán Gábor atya, a tábor vezetője. Ha tízből kétszer nem szól vissza a másiknak, akkor már volt értelme. Az a lényeg, törekedjenek a keresztényi szeretetre és a nehézségeiket fel tudják ajánlani.

Gábor atya segítői egyházmegyei papnövendékek, illetve frissen szentelt diakónusok, akiknek nem az a céljuk, hogy csak egy jó nyaralást biztosítsanak a résztvevőknek, hanem az is, hogy kinyíljon a gyerek szíve Istenre, keresse és találja majd meg a helyét az életben férfiként, apaként, dolgozó emberként, sekrestyésként, hitoktatóként, mert az egyházban mindenkire szükség van.

A fenti célok alapján meghatározott tematikával szervezi a Váci Egyházmegye Pasztorális Helynöksége immár negyedik éve az Embert a fedéltere! táborokat, kifejezetten 10 és 20 év közötti fiúknak. A program összeállításakor arra törekedtek a szervezők, hogy a gyerekek örüljenek a programoknak, jó élményekkel gazdagodjanak, sokat beszélgessenek. Aktív, szabadtéri mozgás, tematikus előadások és kiscsoportos beszélgetések, valamint a szentmise és a szentségimádás hármas pillérre adja a tábor gerincét.

Az az elgondolásunk, hogy olyan szenteket ismertessünk meg a fiúkkal, akik közel állnak hozzájuk életkorban, és a közelmúltban éltek. Idén boldog Pier Giorgio Frassatit választottuk, akinek szeptemberben lesz a szentté avatása. Frassati életén keresztül négy témát határoztunk meg, amelyekhez az előadások és a kiscsoportos beszélgetések kapcsolódtak – folytatja Gábor atya.

Az első nap előadása a test és lélek egysége köré épült Fejérdy Áron atyával, a második téma az öröm, vidámság és szolgálat volt Jakab Ádám és Kaliczka Balázs előadásában. Babinszki Tamás diakónus kitartásról, fegyelemről, a szeretet által hajtott akaraterőről, végül Dobay Miklós diakónus a barátságról, békéről beszélt. A barátságot, mint közös értékeken, szimpátián alapuló folyamatot mutatta be. Barátainkat mi választjuk, hatással vagyunk egymásra, ezért nagy jelentősége van, ki milyen csoportba tartozik. Ha türelmesek, empatikusak vagyunk, ha előítéletek nélkül, keresztényi szeretettel és jóindulattal próbáljuk megérteni és elfogadni a másikat, akkor a béke eszközévé válunk. – adott útmutatót előadásában.   

A csoportvezetők szerint a résztvevők sok jó értéket hoznak a családból. Vannak köztük nagyon komoly gondolkodású srácok, akik egyházról, hitük megéléséről, imamódjukról, saját hálaadásukról korukat meghazudtoló módon beszélnek.

A fiúk egyike azt mondta, nagyon jól érezte magát, eddig minden táborban részt vett. Szerinte a tábor egy jól szervezett hittan tábor, minden nap van szentmise. Megszokott közösségbe érkeznek, jókat lehet beszélgetni, jók a programok és jófejek a papok, kispapok – folytatja egy másik fiú.  Bármiről lehet beszélni, akár lelki problémáról is. A kiscsoportos témák pedig elgondolkodtatóak. Egy harmadik fiú, aki most jött először a táborba, azt mondta, az első nap nehéz volt, meg kellett szokni a társaságot, aztán fokozatosan egyre jobban érezte magát. Ehhez a lézerharc, a kirándulás és a foci nagyban hozzájárult.