Ferenc Zoltán állandó diakónus, közgazdász, politológus. A Váci Egyházmegye teremtésvédelmi referense 2022 óta. Azt vallja, hitünkből fakadó kötelesség a teremtett világ védelme. Különbséget kell tenni ugyanakkor természetvédelem és teremtésvédelem között. A Laudato si enciklika azt a kérdést helyezi a fókuszba, hogyan viszonyuljon a keresztény ember a környezethez és mit tehet a védelmében. A szelektív hulladékgyűjtésnél sokkal fontosabb lenne a fogyasztás csökkentése, a rendelkezésünkre álló javak megfontolt használata. A Laudato valójában egy szociális enciklika, amely ráébreszti az embereket, hogy nekünk kell megváltozni, ha meg akarjuk menteni a környezetünket.

Szociológusként, politológusként miért határoztad el, hogy diakónus leszel?

Elég későn fogalmazódott meg bennem, hogy diakónus legyek, inkább az egyházban való szolgálat, az egyházhoz való kapcsolódás igénye, vágya volt erőteljesebb. Gyermekkoromban jártam hittanra, templomba, aztán egyetemre kerültem kinyílt a világ, közben megváltozott a rendszer és elsodródtam az egyháztól, a hitem gyakorlásától. Tulajdonképpen a családalapítás, majd az első gyermekünk születése hozott változást, illetve amikor 23 évvel ezelőtt egy olyan településre költöztünk, ahol szó szerint senkit sem ismertünk. Egyik vasárnap azzal a céllal mentünk el a templomba, hogy kapcsolatba kerüljünk másokkal. Közösséget kerestünk és találtunk. Újszerű dolog volt, hogy elmentünk egy felnőtt hittan csoportba, ahol szeretettel fogadtak és befogadtak. Ez ébresztett rá arra, hogy a hitem megélésének egészen más módjai és dimenziói vannak, mint ahogy a gyerekkoromból hozott hittani élmények és egyháztapasztalatok alapján gondoltam.

A közösségnek, akik a hitedet valójában elmélyítettek, te is tudtál adni, vagy csak kaptál?

Tulajdonképpen ezek a közösségek tereltek a szolgálat felé, hogy tovább adhassam, amit kaptam. Ez egészen konkrétan a katekumen csoport volt 19 évvel ezelőtt. Azokat a felnőtteket kísérjük, akik elsőáldozásra, bérmálkozásra, vagy esetleg keresztelésre készülnek. Ezt mind a mai napig csinálom, nagyon fontos szerepe van az életemben, és remélem a közösség életében is, hisz azóta több tucat felnőtt járult ilyen módon a beavató szentségekhez.

Miből áll a diakónus feladata?

A diakónus az egyházi rend szentségének az első, alsó fokozatát jelenti, és két változata van. Az egyik az átmeneti diakónus, akik utána egy éven belül vagy egy év múlva pappá szentelődnek, a másik az állandó diakónus, akik világi emberek, és a civil foglalkozásuk mellett vállalnak az egyházban valamilyen szolgálatot, és ezt a felszenteltség állapotában, a felszenteltség kegyelmével, erejével teszik.

Mit szólt hozzá a család?

Nem kellett őket hosszasan győzködni, mert a szolgálat nem egyik napról a másikra jelent meg az életünkben. Kilenc évet akolitusként szolgáltam, és utána szentelt Beer Miklós püspök diakónussá. A gyerekeim ebbe tulajdonképpen belenőttek. A diakónussá váláshoz szükség volt egy nagyobb lélegzetvételre, hiszen nem volt teológiai végzettségem. Beiratkoztam Esztergomba, utána a diakónusképzésre. Emellett vasárnaponként akolitusként szolgáltam a szentmisén, közben a katekumen csoport is működött. Nagyon nagy támogatást kaptam, és ezért nagyon nagy hála van bennem. A diakónusi szolgálatnak egy nagyon fontos része az egyensúly megtalálása a család, a szolgálat és a munka között. Legnehezebb a család és a szolgálat közötti egyensúlyt kialakítani.

Teremtésvédelmi referens is vagy. Tisztázzuk először a fogalmakat, mi a különbözőség a természetvédelem és a teremtésvédelem között?

Sok a különbség, meg sok a hasonlóság. A természetvédelem kifejezést nagyon régóta ismerjük, a teremtésvédelem kifejezéssel pedig mostanában kezdünk ismerkedni, holott mind a kettő egy tőről fakad. Az embernek köze van a természethez, vagy kihasználja vagy harmóniában él vele. Már a 19. század végén megjelentek különböző természetvédelemi mozgalmak, különböző kezdeményezések, amelyek megpróbálták az ember és a természet viszonyát kiegyensúlyozni. Ekkor jöttek létre az első nemzeti parkok az Egyesült Államokban, Budapest környékén ekkor alakultak az első természetjáró körök. Az ember érezte, hogy eltávolodott a természettől az ipari forradalom és a városiasodás hatására. Spiritualitás nélküli folyamat volt, amikor a 20. század második felében a természetvédő mozgalmak, a zöld mozgalmak, a civil kezdeményezések, helyi közösségek a természet, a környezet védelme érdekében összefogtak.

Az, hogy ebben a kérdésben az egyháznak tanítása, mondanivalója van, háttérbe szorult és igazából az ezredforduló körül erősödött fel, holott sokkal régebbi gyökerei vannak. XXIII. János pápának, VI. Pál pápának is vannak erre vonatkozó megnyilatkozásai. II. János Pál pápa gyakran és nagyon lényegre törően szólt erről a kérdésről, majd XVI. Benedek pápa, és így jutunk el Ferenc pápáig és a Laudato si enciklikáig, ami újra fókuszba helyezi ezt a kérdést.

Ez azonban nem azonos azzal, hogy az egyház beáll a környezetvédő vagy természetvédő mozgalmak sorába. Ez nem mozgalmárság, nem zöld környezetvédelem, hanem sokkal több, hiszen azokat a hitbéli alapokat veszi elő, amelyek minden megkeresztelt emberben ott vannak, vagy ott kell, hogy legyenek. Erre alapozza azt a hozzáállást, azt az elvárt vagy megvalósítható magatartást, amit a keresztény embernek a környezettel kapcsolatban meg kell tennie. Például azt, hogy a környezethez való viszonyunk nem egy aktuális divatirányzat, hanem a teremtettségünkből fakad, bibliai alapjai vannak. Nem a XIX. vagy a XX. században találták ki, hogy az embernek harmóniában kell élnie a természettel, hanem benne van a Teremtés könyvében, hogy Isten ránk bízta a teremtett világot, azt a teremtett világot, aminek mi is részei vagyunk. Az embernek azt mondta, használd és őrizd ezeket a javakat. Nagyon fontos, hogy benne van a használat is, meg az őrzés, tehát felelősséggel tartozunk érte. Ez nem azt jelenti, hogy ha valami baj van, akkor gyorsan megpróbáljuk helyrehozni az elrontott dolgokat. Sajnos ez is beletartozik, hiszen a világ ebben az állapotban van, de az egész a mi teremtettségünkből ered. Azt gondolom, ez nagy különbség. Amikor teremtésvédelemről beszélünk, elsősorban azt érdemes hangsúlyozni, hogy nem egy vagyunk a sokféle irányultságú, kiterjedtségű környezetvédő szervezet közül, mert az egyház nem beállt ebbe a nagyon népszerű irányzatba, hanem felidézi és feléleszti azt az alapvető gondolatot, hogy nekünk mi a viszonyunk a teremtett világhoz.

Napi cselekvési tervek kellenek, konferenciák kellenek, figyelemfelhívó szavak, gondolatok kellenek. Megteszitek mindezt a teremtésvédelem kapcsán?

Igen, és ezért hangsúlyoztam a Laudato si enciklika megjelenését, valamint Ferenc pápa ezzel kapcsolatos tevékenységét, megnyilatkozásait, írásait, katekéziseit, illetve azt, amit ez az egyházban elindított, hiszen egy kicsit felrázta az egyházat és tagjait ezzel a kérdéssel kapcsolatban.

Nagyon érdekes, hogy keveset beszélünk arról, és az egyházon belül sem kapott nagyobb visszhangot, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának 2008-ban volt a teremtett világ védelmét érintően, illetve ennél kicsit szélesebb értelemben az egyház társadalmi tanítását érintően egy nagyon fontos megnyilatkozása. A Laudato si 2015-ös megjelenése után pedig ez a folyamat mintha felerősödni látszana, különböző fórumok, megnyilatkozások segítik.

Nagy kérdőjel, hogy 2015-ben vajon mi történt, hiszen május vége felé jelent meg a Laudato si enciklika, Ferenc pápa figyelemfelhívó mondataival, állásfoglalásaival, és ugyanennek az évnek a végén fogadták el a párizsi egyezményt (1). Nagy kérdés, volt-e hatással a két dolog egymásra, vagy olyan állapotba jutott az emberi tudás, hogy akár tudományos, akár spirituális oldalról elérkezettnek látták az időt arra, hogy kimondják: meg kell változtatni a szokásainkat, az életmódunkat, a gondolkodásmódunkat. Ferenc pápa nagyon radikálisan fogalmaz, azt mondja ökológiai megtérésre van szükség. Az ökológiai megtérés az, hogy az életmódomat gyökeresen megváltoztatom, és ennek a szónak az értelmét igazán a keresztény ember érzi csak át, aki már rendelkezik egy megtérés tapasztalattal, és ebből a szempontból mindegy, hogy ez gyerekkori, felnőttkori, de tudja, hogy ez mit jelent a saját életében, mekkorát változott az élete. Ugyanezt a lépést, ugyanezt a hozzáállást kell megvalósítanunk a minket körülvevő világgal, a teremtett világgal kapcsolatban. És ha belegondolunk, ez nagyon radikális, nagyon nehéz megcsinálni, és valószínűleg ezért megy lassabban. Ezért lehet ezt egy kicsit rosszabbul marketingelni. Ezt igazából csak a hívő ember érti, ezzel a nem hívők elé kiállni nagyon nehéz, mert nem értik a lényeget, a megtérés mozzanatát.

Szeptember 19 és 21 között rendezik meg a Katolikus Társadalmi Napokat Vácott és ennek keretében a „10 éves a Laudato si” c. konferenciát. Mit vártok ettől?

Egyik központi témája a váci KATTÁRS-nak a teremtésvédelem és az életvédelem. A teremtettségünk kerül a középpontba. Igazából azt várjuk, hogy egy olyan fórumon, amire az egyházon belül és az egyházon kívül is odafigyelnek, ez a téma előkerül és tudós szakemberektől kezdve az egyház képviselőin át elmondják az aktuális álláspontjukat. Ebben a kérdésben felelősségünk és feladatunk van. Reményeink szerint megmutatkoznak azok a csoportok, azok a teremtésvédelmi körök, amelyek akár az egyházmegyében, akár országszerte már létrejöttek, és helyi szinten megvalósítják a környezetünkkel harmóniában lévő életmódot, szemléletmódot.

 

(1) Az ENSZ klímaváltozási konferenciáján 2015. december 12-én elfogadott párizsi éghajlatvédelmi egyezmény, vagy pontos fordításban Párizsi Megállapodás.