Szerdán napközben munka, délután pakolás, este találkozó a Népligetben. Az éjszaka közepén átvágunk Szlovénián, hajnalban már Olaszországban vagyunk. A Pó folyón átkelve már kezdenek a narancs, citrom és olajfák dominálni a sok kisebb-nagyobb kúria mellett. Bolognától kezdve jönnek a hegyek. Viaduktok-alagutak váltják egymást. Egyik 7700 méter hosszú.

Első megálló Sienna. A dóm belépője drága, ellentétben a szuvenírárusokkal. Irány tovább. A Váci Egyházmegyét Umbria tartomány Foligno egyházmegyéje fogadja előtalálkozón. A két busz elválik egymástól Assisi után. Mi, a Vác 2-es megyünk tovább egy kis településre, Vesciába. Kis templomban nagy szeretettel fogadnak minket, a nővérek fordítanak olaszról angolra. Pénteken indulás egy kis templomtól Rasigliában. A története szerint egy Szűz Mária szobrot találtak az emberek egy árokban, mit el akartak vinni a városba. A szekeret húzó állatok azonban megálltak, nem voltak hajlandóak tovább menni. Ezt jelnek tekintették az emberek, és templomot emeltek a gyógyító erejűnek tartott szobornak. A belső festményeihez egy testvérpár legendája tartozik, kik jó festők voltak, de haragban álltak, és ezen templom freskóinak készítésekor békültek ki. Ezt külön felfestették az évszázadok során.

A túrán nem egyedül vagyunk jelen, a kalocsa-kecskeméti és még egy olasz csapat is felügyelet alatt van. Pár óra alatt az illatozó vadnövények között Scopoli vártemplomába érünk, melyet belül meglepően modern festmények tarkítanak – az Utolsó vacsorát bemutatón űrlényfejű emberábrázolásokkal. Ebéd és pihenő után Folignoba távozunk.

Kisebb szabadidő után indulunk a zarándokok tiszteletére tartandó mise. Ezt a Szent Felicián székesegyházban Domenico Sorrentino püspök úr angolul celebrálja, ki a foligno és assisi egyházmegyék közös püspöke. A Váci Egyházmegyében egy esperesi kerületnek nagyobb lakosságra, mint ezen egyházmegyék. Ennek ellenére csak Foligno 1400 zarándokot fogad. Közéjük tartozik mellettünk több magyar egyházmegye és a lisszaboni úthoz képest tízszeres létszámú hazai kerékpáros zarándokcsoportot. Ennek megfelelően jó pár ismerős papot látunk a mise során. Olaszokhoz méltón a város vezetősége és szinte minden rendészeti szerv is képviselteti magát.

Mise után fesztiválprogramot ír a program. Először hagyományos viseletben zenekarok adnak elő, közben zászlóvivők bemutatóznak, majd a helyi Giostra della Quintana nevű lovagi torna gyakorló bemutatóját tekinthetjük meg. A bemutató során lándzsával három karikát kell eltalálni egy pár száz éves emberalakon, melyek 6; 5,5 és 5 cm átmérőjűek, mindezt időre.

Következő két napban Assisibe vezet utunk. Bevárva a másik buszt, együtt érünk a városba. Egyből köszöntenek minket a ferences szerzetesek, előadásuk során kitérnek a rendjük és a város kapcsolatára. Mellettünk szlovén és koreai csapat is érkezik. Utóbbiaktól elég sok csoport érkezett, tapasztalatot akarnak szerezni 2027-re, mikor Szöulban rendezik meg a következő világtalálkozót.

Innen egyből a Szent Ferenc Bazilikába vezet utunk, utána szabad programmal. Az óvárosból gyönyörű a kilátás a környező vidékre, cserébe alföldi gyereknek szokatlan a majdnem szó szerinti fel-le mászkálás a városban. Egyik templom melléktermében II. János Pál pápáról festménykiállítás. Fagylaltozó, majd kisbolt, miseruha bolt. Ide bekéredzkedünk, ilyet – legalábbis én – még nem láttam. Eladó hölgy látja, nem a vevőközönséghez tartozunk, de hozza a katalógust. Gyors bemutatót tart, mely ruhájukat melyik pápa viselte. Még száz napja sincs hivatalában Leó pápa, de a kiállított zöld miseruhájukat már viselte. Nem merjük megkérdezni, mennyibe kerülne, ha Zsolt atyának meg akarnánk venni.

Szél. Érkezik a vihar. Irány a Santa Maria Maggiore, hol külön a városban vendégeskedő magyaroknak tart előadást egy atya a város történelméről, Szent Ferencről és tevékenységéről. Ő ebben a templomban végezte munkásságának egy részét. Külön kitér az atya a Ferenc pápa elhunyta és a konklávé miatt őszig szentté avatására váró Carlo Acutisra, ki az első Y-generációs szentként ezen templomban várja a feltámadást. Többekben felmerül egy kérdés. Hogyan lehetett azt kezelni, ha valaki Acutist választotta idén bérmáláshoz szentnek, de avatásának eltolása miatt még nem szent?

Assisi. Ennek a programnak már inkább van fesztiválhangulata. Ismerkednek a nemzetek ismét. A bazársor és a használtcikkes piac után a tömegben ismeretlen zászló tűnik fel. Kisebb kutakodás után az új szír zászlóként azonosítjuk. Érdekes lehet a történetük, hogyan jutottak el ide.

Ismeretlen magyar lány nagyon örül nekünk. Olasz nyelven tanul Bolognában, fel van dobva, hogy ennyien jöttünk az otthoniak közül. Buszainkig elkísér minket, közben meséli, hogy éli túl az egyetemet a közép- és kelet-európai diákok csapata.

Hétfő reggel pakolás, majd indulás. Időközben betérünk Spoletóba, a templomban misét tart Zsolt atya. Megérkezünk Rómába, azaz a római expo területére. Nagy egyházmegyei zászlót ki is helyezzük, területünket jelezve.

Kedden megtapasztaljuk a tömeget. Kezdjük a városnézést a Colosseummal, a Római Birodalom egyik fő jelképével. Márton a csapatunkba fogad egy ausztrál zarándokot, ne egyedül kelljen a városban járkálnia. Bármennyi ausztrállal találkoztunk eddig, mind nagyon kedves és életvidám ember volt, ő sem kivétel. Az amfiteátrum kívülről is gyönyörű. Leírás szerint a római-zsidó háború idején Jeruzsálem 70-es kifosztásából szedték össze a finanszírozáshoz a pénzt.

Utána boltokat derítünk fel, hol lehet beváltani a 10 eurós étkezési utalványokat. Szerencsére a legtöbb helyen lehet, éhen sosem maradunk a rendezvény ideje alatt.

Indulunk a nyitómisére. Érződik, hogy a főszervező hármas volt már világtalálkozón, jó korai időre rendelte oda a társaságot. Hamar feltűnik, az emberek mindössze harmada figyel a misére. Minek vannak akkor itt, ha nem figyelnek? Az Angyalvárig húzódik a tömeg. Mise végén egyik oldalt sokan gyűlnek. Leó pápa kijön a tömegbe, a teljesen nyitott pápamobillal.

Szerdán városnézésre nem sok idő jut. Teljesen véletlen betérünk egy nagy templomba. Állunk koppan a padlón, belsejét meglátva. Díszesebb, mint a Szent István Bazilika. Itthon rákeresve derült ki, hogy nem véletlen, ez a jezsuiták anyatemploma.

Ebédért sorban állás egy mekiben. A kajajegyet elfogadják, amiatt van hatalmas tömeg. Irány a Falakon kívüli Szent Pál-bazilika, hol a magyar zarándokoknak szentmise készül. Előtte nagy öröm számomra, a Fiatalok a Nemzetért Alapítvány tornazsákját viseli – ez itten a reklám helye – egyik magyar zarándok. Fénykép, küldöm is az alapítványnak, mit találtam. Örülnek neki.

A misén Fábry Kornél püspök atya prédikál. Koncelebrál Törő András és Böcskei László. Ritkán mondok ilyet, de ezt a prédikációt érdemes újra végig hallgatni – más magyar beszámolóban is kiemelték ezt. Hazai médiajelenlét erős az 1500 zarándok mellett. Mise végén átlépjük a Szent Kaput, sokan ekkor kapták meg teljes búcsút.

Csütörtök strandnap, délután indulunk. Ragyogó napsütés, fodrozódó víz, hullámok. Felmerül, hogyan köszöntsük Zsolt atyát, ki két éve, a lisszaboni nyitónap lett az egyházmegyei ifjúsági lelkésze.

Pénteken indulunk a Szent Péter Bazilikába. Odaérünk, több órás sor. Kisebb csapattal ennek ellenére gyorsan bejutunk. Itt már sokkal szigorúbban veszik a biztonságot. Benn a téren, majd a Bazilikában, fél évezred gazdagságát bámulva. Hogy tudták ezeket a szobrokat kifaragni? Padlón hatféle márványból díszítés. Elől szentmise, turistát nem engednek át oda. Ügyesen megszervezték az vatikániak: a Pietàhoz a Szent kapun át engedik a vendégeket, és II. János Pál sírjához is így jutunk el.

Bő két óra eltöltése után megyünk ki a bazilikából. Irány a Santa Maria Maggiore. Itt található a jászol egy darabja, és ide kérte Ferenc pápa, hogy elhunyta után helyezzék el. Meglepően könnyen bejutunk egy erős biztonsági ellenőrzés után. Első lépésként a Szent kapun át vezetnek mindenkit Ferenc pápa sírjához. Onnantól kezdve mindenki mehet arra, merre szeretne a bazilikán belül.

Szombaton záró virrasztás. Most kellett volna sokat aludni, helyette keveset sikerült. Pakolás, majd irány felpakolva a Tor Vergata. Vonat, majd Ciampino reptér mellől gyalog a helyszínre. Itt tűnik fel igazán, mennyi rendőr és más biztonsági szervnél dolgozó ember figyel ránk. Nagyon kedvesen velünk. Csoportunkból előzékenyen kérdezik, biztos jó ötletnek tartom a kamerát ebbe a tömegbe behozni.

Páran fokozatosan lemaradunk, majd a bejárati tömeg után szét is esik kis csapatunk. Kiderül, valahol a sorban kielőztük a fél megyénket. Közben összefutunk a magyar szalézi csoporttal. Végül 4 óra és 11 kilométer gyaloglás után meg érkeztünk egy, a kijelöltnél sokkal jobb helyen lévő szektorba.

Helikopter közeledik, rajta Leó pápa. Negyedórán belül már a nyitott autóból integet szektorunk mellett. Szentségimádás kezdődik, a színpad előtti nézőtér bejáratát előttem zárják le.

Vasárnapi mise előtt és közben szervezés, hogyan jussunk ki minél hamarabb. Lányok tudnak egy rövidebb utat kifele, meg kell próbálni. Még világosban kéne hazaindulni az expóról, a buszsofőröknek telik a vezetési idő, mely szent és sérthetetlen – szigorúak az előírások. Mise, ugyanúgy fáradtan. Látni, hogy mennyire megérinti az embereket. Végén Leó pápa helikoptere kicsit köröz felettünk, majd távozik.

Indulás. A legközelebbi kaputól elküldenek, de így is bő egy kilométert spórolunk befele menethez képest. Párszor visszafele be kell várnunk a tömegben leszakadt csoportokat. Lábfájásomra megtalálom a megoldást: ha én viszem elől a nagy megyei zászlót, én diktálom a tempót is. Visszafele kevesebb szervező, de nagyon figyelnek ránk. Míg nem jön Csenge fordítani, pantomimezve beszéljük meg, hogyan és merre mehetünk.

Eközben az olasz civilek még az utolsó nap is dudálnak és integetnek nekünk. Sokkal kedvesebbek és jobban tűrik a tömeget, mint bármelyik másik találkozó idején a helyiek. Vasútállomásra érve a rendőrök azonnal ugranak megbeszélni, mekkora a csoportunk és hova tartunk. Még elérjük a vonatot az expó fele, közben a tűzoltók kérdés nélkül adnak vizet nekünk. Tudják, hogy tíz kilométert gyalogoltunk le a déli napsütésben előtte.

Utolsó fürdés a jéghideg vízben. A nagy melegben és két nap pora, izzadtsága után végre jólesik. Megérkeznek buszaink. Épphogy beférünk, rengeteg csomagot kaptunk és vettünk. Hazafele némelyik benzinkútra be sem férünk, annyian vannak. Most már mindenki tud aludni a buszon.

Kútról kútra haladva átérünk Szlovéniába. Reggel már érezzük, közeledünk, egyre több a hazai rendszámos jármű. Lassan a magyar határt is átlépjük. Itt már tudunk körülbelüli érkezést mondani. Az utolsó megállónál a Balaton mellett páran leszállnak, így a búcsúzás ott történik meg. Zsolt atya kétéves ifjúsági lelkészi kinevezéséről is ekkor tudunk végre megemlékezni. Végül a Népligetbe érve pakolunk ki.

A beszámolót köszönjük Helméczy Károlynak!

A teljes beszámoló a csatolt dokumentumban olvasható.

A beszámoló eredeti, rövidebb változata a Szemléleken jelent meg.