Méhes Richárd, a társulás elnöke a Felvidék.ma portálnak elmondta: „Az egyházgellei Szent Péter és Pál-templomból tizenhárman indultunk el Jankó Gábor atya zarándokáldásával. Dercsikáról öten indultak Katona Julinak, társulásunk elnökségi tagjának vezetésével. Ők a felbári Szent István király templomban kaptak zarándokáldást Kollárik Dávid atyától".

Az egyházgellei csapat imádkozva és énekelve haladt a csatorna partján, míg a dercsikaiak Felbárt és Sülyt érintve, betérve a templomokba. Kövecsesnél (Süly és Bacsfa között) találkozott a két zarándokcsoport és közösen mentek tovább Bacsfa felé, imádkozva és elmélkedve. Délután megérkeztek Bacsfa-Szentantal vérrel könnyező Szűzanya kegyhelyére, ahol keresztúti ájtatosságon és a rózsafüzér-imádkozáson vettek részt.

Az ünnepi szentmisét dr. Varga Lajos váci segédpüspök mutatta be, aki a Szűzanya hittitkaiba avatta be a hívő közösséget. Ezt követően a szentségi körmenet részesei voltak a hívek és a zarándokok.

*

A kegyszobrot régi magyar írásokban Vérkönnyező Boldogasszony néven is illették. A kegyhely történetét páter Hermann Jeromos írta meg könyvben 1865-ben, címe: Emlékkönyv Szűz Mária vérkönnyezéseinek másfél százados jubileumára.

„A kegytemplomot és kolostort gyönyörű park veszi körül. A templom mellett a parkban kálvária van tizennégy stációval és egy mesterséges dombbal. A szentmisék magyar nyelven zajlanak.

A kegykép sajátosságai: maga a festésmód is sajátos a ruházat terén, ahogy a Boldogasszony és a kis Jézus arca is. A Boldogasszony nyakát gyöngyfűzér díszíti, a Kisdedet a jobb karján tartja, a Kisded pedig baljával a Szűzanya ajkát tartja.

A sírás vérkönnyeit egy kendőcskében (purificatorium) gyűjtötték egybe, s ezt az ereklyét máig őrzik. A búcsú napján ez az ereklye ki van téve mise után közszemlére a főoltárra, és hódolásra. A zarándokok az oltárt megkerülve vonulnak az ereklye tiszteletére” – olvasható Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom: Búcsújárók könyve című gyűjteményében.

Forrás: BK/Felvidék.ma

Fotó: Via Mariae Pt