Az együttes 1997-ben alakult. Magyar és külföldi költők verseit zenésítik meg; dallamvilágukban ötvözik a magyar népzenei hagyományt a mai világzenei irányzatokkal. Több mint húsz lemezük, CD-jük és DVD-jük jelent meg. Nagymaroson létrehozták a ma már hagyománnyá vált Regejáró Misztrál fesztivált és országos klubhálózatot is alapítottak.

– Hogyan történt a Misztrál 1997-es megalakulása? Összejött néhány zeneileg képzett, verseket kedvelő fiatal, és elhatározta, hogy együttest alapít, elsősorban magyar költők verseinek megzenésítésére?

Török Máté: Dévai Nagy Kamilla 1996-ban megnyitotta énekes-gitáros előadóművész-képző iskoláját, a Krónikás Zenedét. Mi akkortájt végeztünk a középiskolai tanulmányainkkal, és mind a hárman elkezdtünk ott tanulni. Mikával (Henczinger Miklós – a szerk.) korábban már Vácról ismertük egymást, de Tamással (Tóbisz Tinelli Tamás – a szerk.) a Gondviselésnek köszönhetően ebben a zenedében találkoztunk. Rövid időn belül elhatároztuk, hogy közösen szeretnénk zenélni, s megalapítottuk a Misztrál együttest. Az eredeti felálláshoz képest ma öten alkotjuk a csapatot, Heigl László és Pusztai Gábor csatlakozott hozzánk. Bár elég fiatalon kezdtük, a kezdetektől fogva a versek megzenésítése és megéneklése volt a célunk, és hivatásszerűen szerettük volna művelni ezt az irodalmi-zenei műfajt. A zenedében kiváló tanáraink voltak, többek között Huzella Péter és Radványi Balázs a Kaláka együttesből, vagy Wacha Imre, aki beszédtechnikát tanított. Megalakulásunk után másfél-két év elteltével elindultunk a saját magunk választotta utunkon.

Heinczinger Miklós: Kezdetben előfordult, hogy külföldi költők verseit is énekeltük, később ez egyre ritkábbá vált.

Hamar rájöttünk, hogy hatalmas, kimeríthetetlen kincsestár a magyar költészet. A világirodalomhoz kellene egy másik élet… Nemrég azon gondolkodtam, hogy elképzelhető az is, hogyha annak idején mi hárman Póka Egon kőbányai zeneiskolájában találkoztunk volna, akkor most lehet, hogy bluest vagy valami más zenét játszanánk. Ám nem ott találkoztunk. Mindhárman zenészek szerettünk volna lenni, és ehhez kiváló kiindulópont volt Dévai Nagy Kamilla iskolája. Mindhárman nagyon szerettük a verseket, és már az iskola előtt is énekeltük őket. Ott pedig megkaptuk a megerősítést, hogy igenis, ezt kell csinálnunk.

– Milyen kritériumok alapján választják ki a verseket? Feltételezem, hogy rengeteget olvasnak, Balassi Bálinttól kezdve a klasszikusokon – Petőfi, Ady, Babits, József Attila, Radnóti – át a mai költőkig, Szabó T. Annáig vagy Lackfi Jánosig bezárólag.

T. M.: Nagyon sok költőt megismertünk személyesen, illetve az életművükön keresztül. Megtapasztaltuk, mennyire színes a magyar költészet, ráadásul állandóan új művekkel gazdagodik. A kortárs irodalom folyamatosan szállítja az újabb és újabb értékeket a kincsesládába.

A válogatás alapja szubjektív, mindenki azt zenésíti meg, ami valamiért megérintette. Az, hogy a Misztrálban mindenki ír zenét versekre, egy színes zenei játéknak is teret ad.

H. M.: Természetesen most is állandóan olvasunk, de én például nem annyit, mint húsz évvel ezelőtt. A kezdeti időkben erős volt bennünk a vágy, hogy minél több költőt ismerjünk meg. Leül az ember olvasni, megtetszik neki egy vers, elolvassa kétszer-háromszor, ötször-tízszer, és érzi, jó lenne zenét írni erre, ám nem jön semmi. Ez bosszantó tud lenni, de ilyen is van. Aztán van a másik alkalom, olvasom a verset, és az első két sor után elindul egy dallam, ami jó a negyedikre is, az ötödikre, akkor itt megállunk, és megnézzük: na, itt most mi van? Elkezdem még egyszer olvasni, és ha megmarad a dallam a fejemben, akkor megkeressük, melyik hangszeren tud ez hitelesen megszólalni. A dal megszületésének van egy ilyen része is. Mivel azonban most már kortárs költőkkel is többet dolgozunk, előfordul, hogy előbb születik meg bennem a dallam, amit szeretném, hogy „megversesítsen” egy költő barátom. Átküldöm a felvett dallamot, s várunk néhány hónapot. Ha megszületik valami, az nagyon jó. Ha nem, akkor is van egy használható dallamunk, amiből bármi lehet.

– Mondanának néhány nevet a kortárs költők közül, akiknek a verseit megzenésítették?

H. M.: Lackfi János, Nacsinák Gergely András, T. Szabó Anna, Nagyálmos Ildikó, Kárpáti Tibor.

– Iancu Laura?

H. M.: Nagyon szeretem a verseit, egészen kiválóak, de nehéz megénekelni. Mindig megkérdezem tőle, ha találkozunk, nem tudnál-e egy olyan verset írni, amit megzenésíthetnék? Azt viszont el tudom képzelni, hogy miközben a háttérben szól a zene, valaki szépen felolvassa a verseit. Meditáció, mély belső út, a lélek kivetülései – mindez benne van Laura gyönyörű költeményeiben. Nehéz megzenésíteni, de nem adom fel. Remélem, hogy egyszer sikerül majd megénekelnem.

– Vannak-e feltételei annak, hogy dallamot írjanak a vershez?

T. M.: Feltétele nincsen. Legalábbis nálam. Leginkább arra van szükség, hogy valamit elindítson bennem, elinduljon egy dallam a fejemben. Az együttes tagjainak hál’ Istennek sokkal több dala van, mint amennyit a Misztrál repertoárjába be tudunk emelni. Több lemezünk felkérésre készült, és egy-egy kiemelt költő életművével foglalkozik. Ilyen esetben mindannyian azzal a költői életművel foglalkozunk. De itt is megadva magunknak azt a szabadságot, hogy mindenki azt énekli meg, ami közel áll hozzá.

A tapasztalatom az, hogy a költészet és a Gondviselés összedolgozik, és bármilyen válogatás kerek egész kompozícióvá tud összeállni.

– Úgy érzem, hogy Önök számára különösen kedves Babits Mihály költészete. Csak egy példa: a Jónás álma című zenés színházuk a költő Jónás könyve alapján készült, Babits versei, illetve az ő és Tóth Árpád prózái, valamint Nacsinák Gergely András ortodox pap, szövegíró, költő elmélkedő szövege alapján…

T. M.: Több ilyen műsorunk is volt. Például a Dúdolva ballagok című Dsida Jenő-estünk, ahol a költő megénekelt költeményei mellett Dunai Tamás szavalt. Sudár Annamáriával a mai napig játsszuk az Asperges me… című pálos rendtörténeti műsorunkat és A várakozás zsoltára adventi estünket.

Nacsinák Gergellyel pedig 2024-ben született meg a Jónás álma, melynek kerettörténetét ő írta és ő is meséli el a színpadon. Rendkívül érdekes, hogy egy kortárs alkotó, egy ortodox pap, szövegíró hogyan tud egy szövegszőttest létrehozni egy meglévő zenei anyaghoz, amelynek a hátterében Babits-szövegek állnak. Különleges játék volt maga a próbafolyamat is, de azt érezzük, minél többet játsszuk, annál nagyobb a hatása.

H. M.: A Jónás álma című műsorunk alapötlete onnan jött, hogy amikor tíz évvel ezelőtt bemutattuk a Babits-lemezünket, Nacsinák Gergő a dalok közé félperces kis történeteket írt, ami átvezetett egyik dalból a másikba. Ez nagyon tetszett nekünk.

– A Jónás álma című zenés színházban elhangzik többek között a Zsoltár gyermekhangra című vers, amelyről eszembe jutott Babits Húsvét előtt című költeménye, melyben békéért fohászkodik: „elég! elég volt! / hogy béke! béke! / béke! béke! már! / Legyen végre már!” A Zsoltár gyermekhangra című versben pedig azt írja Istenről: „Ő az Áldás, Ő a Béke / nem a harcok istensége. / Ő nem az a véres Isten: / az a véres Isten nincsen. / Kard ha csörren, vér ha csobban, / csak az ember vétkes abban.” Összekötöttem a mű ninivei részével: az emberi szívnek kellene megváltoznia ahhoz, hogy alapvetően pozitív változás következzék be a világban. Nacsinák Gergő pedig azt írja: istent játszik vele a világ. Megpróbálja kimondani, hogy mi fáj, de hát ki kíváncsi „itt arra, hogy mi fáj?”

H. M.: Nem tudom, hogy a világnak kell-e törődnie azzal, hogy nekem mi fáj. Felmerülhet itt az irgalom, a szolidaritás fogalma, de először arra kell rájönnöm, hogy mi az, ami fáj. Babits írja: szenvedni annyi, mint diadalt aratni. A Jóisten kegyelme óriási, minden gyötrelem és szenvedés közepette is.

– Vegyétek fel keresztemet…

T. M.: Fogadd el, hogy ez vagy te. Adjál időt arra, hogy megismerd, ki is vagy. Abból tudsz aztán adakozni. Folytatva az idézetet, amit Mika említett Babitstól: „Ki farag valaha bennünket egészre, / ha nincs kemény vésőnk, / hogy magunkat vésne…” Valószínűleg sokkal nagyobb béke lehetne a világban, ha mindenki rászánná az időt önmaga vésésére, önmaga megismerésére és elfogadására.

H. M.: Jézus mondta: „Szeresd Uradat, Istenedet, és szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” Ott van a gond, hogy saját magunkat sem tudjuk szeretni, itt nem az önimádatra gondolok, ezért a másik embert sem szeretjük, nem fogadjuk el. Talán lesz időnk és erőnk önmagunk vésésére. Vagy belép az isteni irgalom, és azt mondja a végén: másnak sem sikerült, nem te vagy az első, és az utolsó sem, de azért gyere csak be országomba!

T. M.: A versek kiváló lehetőséget adnak arra, hogy az ember tisztába kerüljön önmagával, tudjon olyan kérdéseket feltenni önmagának, ami segíti őt ebben. És el tudja fogadni azt is, ha valami fáj.

– A költő kimondja, kikiáltja a saját fájdalmát, örömét, és ezzel másokat is elgondolkoztat, megvigasztal…

T. M.: A fájdalom mellett természetesen az örömnek, a jónak is hangot kell adni.

A legtöbbször csak a rosszról írunk, beszélünk, a jóról csupán nagyon keveset. A versek ebben is segíthetnek, hozhatnék például Babits-idézetet a mosolyról is. A pozitív dolgokat is el kell mondanunk. A gyerekeink nevelésében is fontos, hogy megdicsérjük őket, ha valamit jól csináltak.

– Az Önök által megzenésített, előadott versek, műsorok jelentős részében ott van az Isten. A mai művészek többségére ez szinte egyáltalán nem jellemző.

T. M.: Ez is szubjektív, de az igazi költészet biztos, hogy szakrális. Ezért aztán ha költészetet közvetítesz, a szakrális mondanivaló dicsőítés nélkül is jelen van.

– Megzenésített verseik közül számomra az egyik legelgondolkodtatóbb Ady Endre Teveled az Isten című költeménye, annak két sora: „Istenhez gyenge szódat emeled, / Teveled lesz akkor az Isten”. Egyszerre van jelen a versben az alázat és a feltétlen bizalom.

T. M.: Ez hasonló Az Úr érkezéséhez: „Mikor elhagytak, / Mikor a lelkem roskadozva vittem, / Csöndesen és váratlanul / Átölelt az Isten.” Mindkét versben benne van minden, nem kell semmit hozzátenni.

– A szeptember 19–21-ig Vácott megrendezendő Katolikus Társadalmi Napokon (KATTÁRS) ott szerepel a nevük a fellépők között. Milyen műsorral készülnek?

T. M.: Magunkat nem tudjuk meghazudtolni, nem is akarjuk. Hál’ Istennek a KATTÁRS-ra nem kell úgy készülnünk, hogy sok verset ki kellene hagynunk, mert a megzenésített verseink többsége belefér abba a szellemiségbe, amit a KATTÁRS képvisel. Babits Mihály, Nacsinák Gergely biztosan lesz.

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír