Ferenc pápa tíz ével ezelőtt megjelent enciklikája, a Laudato si’ fényében a teremtésvédelmet és az élet védelmét állították középpontba a váci KATTÁRS keretében megtartott délelőtti előadások.

A nap elején Weöres Sándor megzenésített verseiből hallhattak részleteket az érdeklődők a Komp Kollektíva előadásában, majd Székely János szombathelyi püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke köszöntötte a jelenlévőket, köztük Marton Zsolt váci megyéspüspököt, az MKPK családreferensét; Beer Miklós nyugalmazott váci megyéspüspököt és Áder János volt köztársasági elnököt.

Székely János a KATTÁRS küldetéséről, lényegéről szólva Martin Buber perszonalista filozófust idézte, aki szerint egy kultúra addig él, amíg kapcsolatban van azzal az éltető titokkal, ami létrehozta.

Az európai kultúra szellemi gyökérzete a görög filozófia („a valóság megismerhető és eszerint kellene élni”), a római jog („a társadalmat a méltányos jogrend kell irányítsa”), valamint a zsidó-keresztény kultúra, amelynek alapja, hogy minden ember Isten képmása, eképpen végtelen érték; a szeretetre születtünk és van örök élet.

Martin Buber gondolata nyomán tehát „nagyon is van köze az Egyháznak a társadalomhoz, napjainkban pedig égető szüksége van rá” – mondta Székely János. A német jogfilozófus, Ernst-Wolfgang Böckenförde szerint pedig a jogállam az alapjául szolgáló értékeket csak kívülről kaphatja, nem önmagától, hanem ahogy erről XVI. Benedek fogalmazott: „a vallások által megtermékenyített értelemtől”.

A KATTÁRS szeretné felragyogtatni ezt az igazságot, hogy a kereszténység termékenyítően hatott az európai társadalmakra – tette hozzá az MKPK elnöke, majd példaként említette a Nagy Szent Bazil által a Kr. u. IV. században alapított első kórházat, valamint az első ingyenes iskolát.

Az evangélium kincse áll, ragyog az európai szociális háló, a jogrendszer és a tudományos fejlődés hátterében is. A keresztény gyökerekből táplálkozó további építkezésre pedig minden jóakaratú embert meghív az Egyház” – szögezte le Székely János, majd arról is beszélt, hogy a vallás sok esetben prófétai hangként mutatkozik meg a társadalom számára.

Ahogy a Laudato si’ is üzeni: meg kell halljuk a kizsákmányolt Föld kiáltását, a szegények kiáltását, vissza kell vezetnünk a társadalmat a szeretet útjára. Az „ökológiai megtérés” lelkiismereti kötelesség, ugyanez vonatkozik az élet védelmére is a fogantatástól a természetes halálig – folytatta az MKPK elnöke.

Egy 12 éves magyar hittanos fiú történetét elevenítette fel, aki véletlenül meghallotta, hogy a nehéz anyagi körülmények közt élő szülei azon tanakodnak egy este, hogy vállalják-e a megfogant harmadik gyermeküket.

A kisfiú búcsúlevelet írt, amelyben megfogalmazta, hogy megérti a szüleit, látja a rossz körülményeket, és arra jutott, hogy ő inkább eltűnik a családból, csak hadd élhessen és születhessen meg a kistestvére.

Amikor a szülők e levelet megtalálták, végül elálltak a terhességmegszakítás tervétől. Ez is példája a prófétai hangnak, amelyet hallatnunk kell a családok vagy éppen – XIV. Leó pápa kifejezésével élve – „a fegyvertelen, lefegyverző béke” érdekében is – fogalmazott Székely János.

Ezt követően Áder János volt köztársasági elnök, a Kék Bolygó Alapítvány – és a szintén e nevet viselő podcast – alapítója szólt a jelenlévőkhöz. Többek közt felidézte, hogy röviddel a Laudato si’ megjelenése előtt találkozott Ferenc pápával, aki a párizsi klímacsúcsra készülődve megemlítette neki, hogy ennek az enciklikának a megjelentetésére készül és a pápa engedélyével ő lehetett az első, aki az audiencia után ezt az újságírókkal közölhette.

A volt köztársasági elnök az enciklikából idézte: „a Földet édenkertként kaptuk a Teremtőtől, unokáinknak ne pusztaságként adjuk tovább!”

Rámutatott, hogy bár egyre inkább érzékeljük a klímaváltozás negatív hatásait, mégsem teszünk ellene, egyénileg sem, a fiatalok azért nem, mert úgymond nem ők voltak az okozói, a középkorúak azért nem, mert erre nincs idejük, az idősek pedig azért nem, mert ez a téma már nem róluk szól.

Ezen válaszokkal szemben a keresztény alapú szemlélet a közösségvállalás felelősségéről szól. „A világ örömteli misztérium, több, mint a problémák technológiai jellegű megoldása, az egymással és a környezetünkkel való szolidaritás szemléletére van szükségünk. Van célunk és reményünk: egy kiegyensúlyozottabb, mértékletesebb, szerényebb élet, amelynek tanítóivá és tanúságtevőivé kell válnunk! A teremtésvédelem közös ügyünk, apostoli munkánk” – hangsúlyozta az elmúlt fél évszázad pápáinak tanítása nyomán Áder János, hozzátéve XIV. Leó teremtésvédelmi világnapra írt üzenetét, amelynek központi gondolata, hogy ezen a téren a legfőbb ideje, hogy a szavakat tettek kövessék.

A volt köztársasági elnök előadása után Nobilis Márió, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Gyakorlati Teológia Tanszékének oktatója, a Naphimnusz Egyesület alapítója az átfogó ökológiai szemlélet jelentőségéről beszélt. Mint mondta, az „átfogó ökológia” a Laudato si’ központi fogalma (tizenegyszer szerepel az enciklikában) és azt fejezi ki, hogy „minden mindennel összefügg”, nem szabad az élet- és a teremtésvédelem ügyét egymástól függetlenül vizsgálni, nem különíthetjük el a valóságban összetartozó rendszereket, a problémákra adott válaszaink nem szabad, hogy részlegesek és túl gyorsak, elsietettek legyenek, a világ rendszerszintű gondjait nem szabad leszűkítve látnunk, a technikai megoldásokra szorítkozva.

A krízisen úgy lehetünk úrrá, ha a szemléletváltást a politikától kezdve az életstíluson és az oktatáson át a spiritualitásig érvényesítjük. „Kulcskérdés, hogy engedjük létezni a valóság teljességét, amelynek átlátására azonban csak Isten képes. Előnyt kell adjunk a szemlélődésnek” – mondta Nobilis Márió.

A Laudato si’ 47., 63., 111., 75., 79. és 91. pontját idézve az előadó leszögezte, hogy az átfogó ökológia teszi lehetővé, hogy – Ferenc pápa szavaival élve – „mindent helyreállíthassunk, amit elrontottunk”. Már maga az ökológia is rendszerként tekint a valóságra, az „átfogó” jelleg kiterjeszti ezt a vizsgálódási modellt a valóság egészére.

Ezt az Isten által teremtett valóságot pedig nem szabad lábbal taposnunk, mintha birtokosai volnánk.

Az ember mindig hajlamos lesz a saját törvényeit és érdekeit ráerőltetni a valóságra, éppen ezért először tisztáznunk kell „az emberi lény helyét” a teremtésben; „nem állíthatjuk magunkat az Úr helyére, s azt is látnunk kell, hogy a többi teremtmény időben előbb volt, mint mi”.

Nobilis Márió a továbbiakban – Ferenc pápa nyomán – azt hangsúlyozta, hogy a környezetért való aggódásunknak egységben kell lennie az emberek iránti őszinte szeretettel, a társadalmi problémák megoldása melletti állandó elkötelezettséggel. „A Laudato si’ alapvetően nem »zöld«”, hanem társadalmi enciklika” – mondta.

A pápa e dokumentumban előrelátóan figyelmeztet mindenkit, hogy az internet világa azt a veszélyt hordozza magában, hogy az emberiség legbelsőbb gazdagsága hanyatlásnak indul: a megfontolt élet, a mély gondolkodás, az önzetlen szeretet, a bölcsesség elhal. „Az átfogó ökológia szemlélete kulcs a Laudato si’ enciklikához és a világhoz is. Ez adhat reményt” – szögezte le az előadó.

A konferencia folytatásában Keresztes Ilona, az Együtt az Életért Egyesület elnöke szólt a jelenlévőkhöz. Az Egy Élet címmel indult podcast- és videocsatorna filmjét tekinthették meg a konferencia résztvevői, majd az előadó az élet kezdetéről, védelméről és tiszteletéről beszélt a Laudato si’ szellemisége és az Együtt az életért Egyesület tevékenységének fényében.

Keresztes Ilona a mai világ problémáiról elmélkedve elmondta: „Különös világot élünk mi, akik megszülethettünk.

A gazdaságot pörgetjük, miközben a Föld sorsáért aggódunk. Őrizzük a Földet utódainknak, miközben az utódainktól féltjük a világunkat. Lassan elfogyunk, miközben túlnépesedünk.

Mindent tudunk az emberi élet kezdetéről, de nem tudjuk megmondani, hogy mikor kezdődik az emberi élet. Terjed a klímaszorongás, miközben teret hódít a teremtésvédelem.”

„Milyen Istenkép és milyen emberkép kellene ahhoz, hogy értékén tudjuk tisztelni mindazt, amit a Teremtő számunkra megalkotott? Hányszor kell még felrepülnie az embernek a világűrbe ahhoz, hogy képesek legyünk tudatosítani, hogy nem mi vagyunk mindenhatók, hanem a Teremtő?” – ezeket az életbevágó kérdéseket tette fel az előadó.

Keresztes Ilona az ember teremtett mivoltát, Istennel való szeretetkapcsolatát hangsúlyozta a tudomány mindenhatóságának tudatával szemben. Rámutatott arra az egyre szélesebb körben terjedő szemléletre, amely kijátssza egymás ellen a környezet és az élet védelmét.

Külön említette a németországi zöld párt egészségügyi és szociális miniszterét, aki az abortuszhoz való hozzáférés korlátlanságának képviselője. Hasonlóképpen zajlik „az állatok humanizálásával párhuzamosan az ember dehumanizálása” – folytatta az előadó, majd ismertette az Együtt az Életért Egyesület tevékenységét, az erőfeszítéseket, amelyeket a krízisben lévő kismamákért tesznek.

„Az anyaságot napjainkban egyre több nő tekinti fájdalmas kötelességnek, és erre szívesen és könnyedén ráerősít a feminista propaganda” – ennek következtében is beszélhetünk hazánkban napi 56 baba elvesztéséről. Az abortusz pedig cserbenhagyja a nőket, akik egyedül maradnak a kikerülhetetlen szenvedésükkel.

Keresztes Ilona felsorolta, hogy mi mindent lehetne tenni társadalmi szinten a krízisben lévő édesanyákért a befogadó otthonok számának növelésétől kezdve a védőnői szolgálat megerősítéséig, vagy az intézményekben az irántuk való tisztelet kifejezéséig. Az előadó kifejtette: „Az életvédelem mindennél fontosabb, meg kell mutatnunk, hogy az életvédő társadalom egyre erősebb tud lenni!”

Az előadások után kerekasztal-beszélgetés zajlott életvédelem és teremtésvédelem témában Nobilis Márió; Zlinszky János, tudományos főtanácsadó, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Teremtésvédelmi Kutatóintézetének tudományos főtanácsadója; Ferencz Zoltán, a Károli Gáspár Református Egyetem BTK Szociológiai Intézetének docense, a Váci Egyházmegye teremtésvédelmi referense; Keresztes Ilona, illetve Pontifex Sári, a Mindenki Születésnapja Alapítvány szóvivője, az Egy Élet Youtube-csatorna nemzetközi referense részvételével. A beszélgetést Darányiné Szabó Eszter ügyvéd, a Naphimnusz Egyesület alelnöke vezette.

A beszélgetésben többektől elhangzott, hogy az élet- és a teremtésvédelem összefügg, ahogy Nobilis Márió fogalmazott, „bárhol húzzuk meg a terítőt, az egész mozdul meg”. Ferencz Zoltán a Székely János püspök által négy évvel ezelőtt újjáélesztett egyházmegyei teremtésvédelmi referensi szolgálatról beszélt, Pontifex Sári a Mindenki születésnapja séta fontosságát hangsúlyozta, rámutatott a gyermekmentes mozgalom vagy az emberellenes irányba mutató környezetvédelem terjedésére, ellentmondásaira.

Zlinszky János a népességszám-növekedés társadalmi és természeti összefüggéseinek összetettségére mutatott rá. Ferencz Zoltán így összegzett: „Teremtettségünk elfogadása útján keressük az életünkben a harmóniát, ez adhat reményt a jövőre”.

Fotó: Lambert Attila

Körössy László/Magyar Kurír