Alkotó embernek tartja magát, nagyon szeret kreatívan dolgozni. Egy alkalommal a plébános megkérte, helyettesítse egy hittanórán, amit egyre több hasonló alkalom követett. Több mint két évtizedes hitoktatói tapasztalattal a háta mögött, ma már rajzot és technikát is tanít, amit nagyon jól össze tud kapcsolni a hittannal és a kézműveskedéssel. Néhány éve passiószervező képzésen vett részt, azóta minden évben előadják Drégelypalánkon a passiót. Terényi Zsuzsanna népi iparművésszel, hitoktatóval beszélgetett Takács Bence a Lélekjelenlét podcast 12. adásában.

- Népi iparművész, emellett hitoktató vagy. Hogy kezdődött a hitoktatás?

- A helyi plébános egy mise után megszólított, besegítenék-e néha hittanórát tartani, mert látta hogy mindig ott vagyok a gyerekeimmel. Nem mertem nemet mondani, ezért beleegyeztem. Azt gondoltam, havonta egyszer, esetleg negyedévente egyszer kell majd helyettesíteni, aztán jött az első telefonhívás, hogy a nyolcadikosokhoz kell bemenni. Mindenki a hátsó padokban ült és nem mertem azt mondani nekik, hogy mindenki üljön a helyére. Beültem egy padba hozzájuk, beszélgettünk, és a következő órán mindenki az első padban volt és örültek, hogy jöttem. Így kezdődött.

- Nagyon sokszor, ha választani kell a sport és a hittan között, a sportot választják a szülők, mert edzettebb lesz a gyerek. Mi a te tanácsod? Mi a jó döntés a szülők számára?

- Az egyházi iskolában mindenki hittanos, az állami iskolában választhat a szülő, hogy hittanra vagy erkölcstanra íratja a gyereket. Nálunk sokkal több a hittanosok, mint az erkölcstanra járók száma. Azt látom, hogy jó az út, mert ha jó kezekben vannak a gyerekek, jól bánunk velük, lehet, hogy elültetjük bennük a magot. Lehet, hogy nem gyerekkorban lesz gyümölcsöző, de később szerintem igen.

- Visszajárnak hozzád a tanítványaid?

- Igen, visszajárnak, írnak üzenetet születésnapra. Az óvónőképzőbe, tanítóképzőbe járók tanácsot kérnek a kézműves gyakorlatokhoz, és ez nagyon jó.

- Két módszerről szeretnélek kérdezni, egyik a Kett-módszer, a másik a Jöjj, kövess engem! Mit jelentenek?

- A Kett-módszer Franz Kett találmánya, fantasztikus lehetőség. Ezzel a gyerekeket még közelebb lehet hozni a hithez. Padlóképet készítünk, egy mesét vagy egy bibliai történetet rakunk ki a földön különféle színű textilekkel, termésekkel, fonalakkal. Az alatt az idő alatt készítjük el, amíg mondom a történetet. Az organikus pedagógiára építve beszéljük meg azt is, melyik anyag mire használható, hol használják ezt a színt, milyen évszakhoz kapcsolható. Halk zene szól, énekelünk, gyertyát gyújtunk. Nagyon szépen le lehet csendesíteni még a magatartászavaros gyerekeket is. Azért is szeretem ezt a módszert, mert emlékeznek rá, mivel foglalkoztunk a múlt órán, milyen történetről volt szó. Mindig megkérdezem, hogy mit éreztek közben, mert a gyerekek nagyon nehezen tudnak az érzéseikről beszélni, nehezen fejezik ki magukat.

A Jöjj, kövess engem! módszert Franciaországban a Karmelita nővéreknél tanultam. Sziluett alakokkal dolgozunk, nincs szemük, szájuk, csak arcuk. A testtartásuk fejezi ki például a szomorúságot, az imádkozást, a félelmet. Ezekkel a sziluettekkel dolgozzuk fel az órai tananyagot. Megbeszéljük, melyik figura mit érezhet.

- Tudnál más tárgyat is tanítani?

- Rajzot és technikát is tanítok. Elsődlegesen arra figyelek, a gyereknek legyen sikerélménye. Egyik ebben tehetséges, a másik abban tehetséges. Próbálok a helyes osztályzatokra odafigyelni, de szívem szerint nem osztályoznék, csak megölelném. Ha szorosabb az ölelés, ügyesebb a munka, ha csak megsimogatom, akkor máskor iparkodjon jobban.

- Nem oly rég, egy szülői értekezleten azon ment a dilemma a szülők között, hogy milyen ötös a 90,5 és 92 százalék.

- A felsőbb osztályokban szoktam erről beszélni, pályakezdés előtt állnak, azt se tudják, merre induljanak. Elmesélem nekik, pici faluban nőttem fel, Vácra kerültem középiskolába és megbuktam matematikából, pótvizsgáznom kellett, mert sehol nem voltam a többiekhez képest. Most pedig tanítok. Nem szabad feladni, hajtani kell, menni előre. Nagyon hálásak a személyes történetekért, mert rádöbbennek, Zsuzsi néni is ugyanolyan halandó ember. Botladozott, hibázott, de itt van, és felnézünk rá.

- A hitoktatás és a népi iparművész feladatok mellé hogy illeszted be a passió szervezését is?

- A passió szervezése fantasztikus, óriási közösségépítés. Géringer Andrea kolléganőmmel együtt vettünk részt Meskó Zsolt passió képzésén Pasaréten. Hazafelé menet már tudtuk, ki lesz Jézus, ki lesz Pilátus. Szerveztünk egy előkészítő összejövetelt, negyvenen lettünk, minden korosztályból vannak szereplők. A tanítványaimat is bevonom. Nagyon sok támogatást kapunk Meskó Zsolttól, fény és hangtechnikát, korhű jelmezeket. Semmit nem látunk előadás közben a reflektorok fényétől, de halljuk, hogy szipognak, sírnak, tapsolnak az emberek. Nagy öröm számunkra, hogy adhatunk valamit, ez fantasztikus érzés. Húsvétkor negyedszer fogjuk előadni Drégelypalánkon a Passiót.

- Mi ebben a lényeg? A közösség, a színjátszás?

- Januártól kezdve minden vasárnap délután próbálunk. A próbák után teázunk, beszélgetünk, mert senki nem jön üres kézzel, pogácsát, túrós lepényt, rétest hoznak. Ez a közösség él, nem csak a próbák miatt jövünk össze. 

 

Az adás ide kattintva elérhető a Spotify felületén is!

A Lélekjelenlét a Váci Egyházmegye április végén indult podcastje, melyben egyaránt foglalkozunk hétköznapi és egyházi kérdésekkel, kihívásokkal, és igyekszünk azokra hiteles példákat felmutatva, keresztény hitünk mentén választ találni.