Október 16-18. között tartották meg a 30. jubileumi Családkongresszust a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Családbizottsága szervezésében „Reményünk a család – a mi ünnepe az én világában” címmel. A PüspökVác Látogató- és Rendezvényközpontban tartott eseményen Vácon az egyházmegyék családreferensei, papok és világiak, különböző korú házaspárok vettek részt, akik elkötelezett segítői a családpasztorációnak. Az előadások visszatekintettek a 30 év alatt megtett útra és a családok támogatására életre hívott jelenlegi jó gyakorlatokat mutattak be.

A Benyus testvérek családi kamarazenekar zenés köszöntőjét követően Marton Zsolt váci püspök, az MKPK Családbizottságának elnöke kettős házigazdaként köszöntötte a több mint 80 résztvevőt pénteken reggel. Beszédében elmondta, a Családbizottság nem egy szakmai szervezet, hanem közösségépítő lehetőség, meghívás, fórum. Hivatalos és szervezett formában Bíró László püspök atyával, illetve elődjével, Ács István püspök atyával indult a rendszerváltozás előtt, amikor még csak búvópatakként működhetett. Ma, a családpasztorációs munka során új kihívásokra kell választ adni, mert sok megpróbáltatás és támadás éri a családot. Küldetése más formát ölt, de jelentősége nem kisebb, mint a 90-es évek elején – hangsúlyozta a Családbizottság elnöke.

Bíró László püspök, mint korábbi családreferens megemlékezett az eltelt 30 év családpasztorációs munkájának gyümölcseiről és felidézte a fordulópontokat. XIII. Leó pápa volt az első, aki a családdal foglalkozott a házasság felbonthatatlanságáról szóló enciklikájában, azután XII. Pius pápa foglalta össze Szent Ágoston tanítását a házasságról, majd VI. Pál megírta a Humanae vitae-t és létrehozta a Családok Pápai Bizottságát. Szent II. János Pál, a „családok pápájának” szolgálata alatt összehívták az első családkongresszust Rómában és kialakult a hármas szolgálat, a házasság, a család, és életvédelem területén.  Bíró László visszaemlékezett a kezdetekre, amikor püspökké szentelését követően megkapta a családreferensi megbízatást és létrehoztak egy állandó tanácsot, akikkel havonta tartottak munkamegbeszélést. Kialakult az életvédelem, a házassággal foglalkozó mozgalmak, megjelent az MKPK körlevele „A boldogabb családokért” címmel, létrejött a családpasztoráció papi ága. A család ajándék és kötelesség az emberi remény számára, ezt minden házas ember tudja – zárta visszaemlékező gondolatait Bíró püspök.

A jó gyakorlatok bemutatását a budapesti Rózsafüzér Királynéja templom plébánosa, Nagy Károlya atya kezdte, aki elmondta, a családegyház fogalma a II. Vatikáni Zsinaton kapott új hangsúlyt, különösen a családról és az egyházról szóló dokumentumokban. Ezek kimondták, hogy a házastársak egysége hozza létre a családot. A család az a közeg, ahol a gyermekek először találkoznak a hittel, megtanulják az imádságot, megélik a közösség és a szeretet kapcsolatát, így a család nem csupán környezetet teremt, hanem aktív szereplője az egyház életének és missziójának. A család kapcsolódik a helyi egyházhoz és a plébániához. Nagy Károlya atya hangsúlyozta a jegyesoktatás szerepét és ismertette a plébániai oktatás menetét.

Csehné Vadnai Borbála, az Európai Katolikus Nőszervezetek Világszövetségének Európai Régióért felelős elnöke, a Kalász lelkiségi mozgalom munkatársának előadása nőpasztorációs munkájukat mutatta be. Előadása során ismertette terveiket, melyek közé tartozik egy olyan képzés létrehozása, amely interaktív workshopokra és kiscsoportos munkára alapozva segítené a nőket, hogy női szerepeiket örömteli módon éljék meg.

Felföldi László pécsi püspök férfipasztorációs munkájuk tapasztalatairól számolt be. Sziklára épített házhoz hasonlította a férfit, mert csak férfire lehet felépíteni az apa, a férj, a pap hivatását. Az emberi élet megkérdőjelezhetetlen alapja a család és a hit, nincs az emberiségnek más útja. Ha nem adjuk vissza azt a fix pontot, azt a stabilitást, amit az Isten, a hit és a család jelent, akkor az ember elpusztítja önmagát – mondta püspök, aki egy negyven fős csapattal dolgozik, akik évente 72 előadást tartanak a férfiak számára.

Madocsai Bea, az Emmánuel Közösség tagja, és ezen belül az elváltaknak, egyedülálló szülőknek szóló AVE szolgálat felelőse már 26 éve. Előadásában elmondta, mintegy 850-900 elvált, egyedülálló szülő fordult meg a 30-40 fős csoportokban, ahol arra keresik a választ, hogyan lehet egy házasság hajótöröttjeként túlélni. Az AVE hétvégéken talpra állhatnak, újra felismerhetik az értékességüket, gyógyulhatnak a sebeik, kézbe vehetik a sorsuk irányítását, dönthetnek a megbocsátás mellett, felfedezhetik Isten gondviselő jelenlétét a mindennapjaikban – mondta a szolgálat felelőse.

Párkapcsolatépítő, házasságra felkészítő új kezdeményezést mutatott be a KétIgen Alapítvány képviseletében Kígyósi Bozsó Andrea és Makovszky Miklós. Az Alapítvány a katolikus jegyesoktatásból indult, pár- és családterápiában jártas szakemberek segítségével dolgozták ki a párkapcsolatot gazdagító műhelyeket. Ezeken a foglalkozásokon segítik a párokat, hogy elmélyítsék és örömtelivé tegyék a kapcsolatukat, és ezáltal megelőzhessék az elhidegülést. Kimondják a kutatások, hogy a prevenció háromszor olyan hatékony, mint a terápia. Addig, amíg jóban vannak egymással a párok, és van kedvük ahhoz, hogy építsék a kapcsolatukat, ez nagyon könnyű. Ebben a fázisban adunk teret, hogy gazdagíthassák a házasságukat – mondták az Alapítvány képviselői.

A pénteki nap előadásaira a résztvevők kiscsoportos formában reflektálhattak. Szombaton a házasság különböző életszakaszaihoz kapcsolódó tanúságtételek hangzottak el.

A kongresszus mindkét napja ünnepi, hálaadó szentmisével zárult a váci Nagyboldogasszony-székesegyházban, melyek főcelebránsa pénteken Bíró László nyugalmazott püspök, szombaton Marton Zsolt váci püspök voltak. A szombati szentmisét követően a résztvevők vezetett turisztikai programok során megismerkedhettek a váci Székesegyházzal, annak nemrégen átadott toronykilátójával és a Püspöki palota épületével.

 

Csernóczky Judit

Fotók: MKPK Családiroda