Az esemény a Kaposvári Egyházmegye, a Szemlélek Alapítvány megujul.hu honlapja és az Egyházi Fejlesztők szervezésében valósult meg. Az alkalom házigazdája Varga László kaposvári megyéspüspök volt, mellette jelen volt Marton Zsolt váci megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) családreferens püspöke, Varga Lajos váci segédpüspök, valamint papok, szerzetesek, egyházi közösségek tagjai és világi hívek, akik részt vesznek a fogyatékossággal élők pasztorációjában, és nem utolsósorban 130 fogyatékossággal élő és kísérőik, családtagjaik. A konferencián az előre ismert szövegeket kivetítették és jelnyelven is tolmácsoltak.

Varga László püspök megnyitó beszédében elmondta, „a 2023–24-ben Rómában tartott püspöki szinódus befejeztével hazánkban is folytatódott a közös gondolkodás Egyházunk megújulásáról a megujul.hu és az Egyházi Fejlesztők szervezésében. Budapest és Debrecen után Kaposvár ad otthont a »magyar szinódusnak«, melynek különlegessége, hogy most azokat szólítjuk meg, akik az Egyházban láthatatlanok, és nem hallatszik a hangjuk.”

Élőben kapcsolták Rómából, a Szent Péter térről Gégény Istvánt, a Szemlélek Alapítvány elnökét, majd Mikesy György hallássérült gyógypedagógiai szakember, akolitus tartott megemlékező előadást Futó Károly atyáról, aki október 24-én lett volna 100 éves, és a hallássérültekért, szegényekért élt. Kiemelte, "Karcsi bácsi", életre váltotta, hogy Krisztus Egyháza legyen perifériák nélküli Egyház, minden Krisztus-hívő Egyháza.

„Egész életében bevont minket, siket testvéreket az Egyházba a perifériáról, később nagyothallókat is, megtanult velünk élni, bibliaórákat tartott nekünk.” A pártállami idők ellenére gombamód nőtt a siketek és nagyothallók közössége, egyre többen részesültek szentségekben, a siketpasztoráció akkor több városban kibontakozott siket alkalmazottak részvételével.

Tiszai Luca SSS, aki az ipolytölgyesi Szent Erzsébet Otthon gondozottjaival érkezett, hitelesen beszélt arról, hogyan evangelizálnak minket a fogyatékossággal élők. A szociális testvér rámutatott, sokszor kifejezzük, hogy mi nem vagyunk olyanok, mint a fogyatékossággal élők. Húzunk egy képzeletbeli vonalat, és megnézzük, ki van e fölött – közben magunk is félünk, hogy a vonal alá kerülünk. Kiemelte, az emberi méltóságunk feltétel nélküli, független attól, mire vagyunk képesek. Jézus testben teljesen azonos lett velünk, leült mellénk, együtt járt az úton azokkal, akik a vonal alatt tartózkodnak. A szociális testvér egy balesetben átélte, mennyire nem tudjuk kimondani, hogy szerethetők vagyunk akkor is, ha megnyomorodunk. A fogyatékosok azonban megtanították neki, a boldogságra való képességünk is feltétel nélküli és élethosszig tartó. Előadása végén egy, az otthonban élő kerekesszékes férfi tett tanúságot.

Varga László előadásában elmondta: „a szinódusban arra vállalkozunk, hogy egy másfajta, de nem másik Egyházat építsünk, ahol a fogyatékossággal élő személyek megtapasztalhatják Isten stílusát, a közelséget, együttérzést és a gyengédséget.” Buzdított, hogy ítélkezés, megvetés és félelem helyett mi is úgy közelítsünk feléjük, hogy Isten műve, az irgalmasság testi-lelki cselekedetei nyilvánuljanak meg. Ők puszta létükkel a szeretet egy olyan síkját szólítják meg bennünk, amit az egészséges kortársaik nem tudnak. Mivel ők a legkisebbek, és nem tudják visszafizetni, amit kapnak, Jézus maga kopogtat rajtuk keresztül: a velük való bánásmódunk alapján ítélnek majd meg.

Többféle program kínálkozott a résztvevők számára: a Körkápolnában kérdéseket lehetett feltenni Marton Zsoltnak, a püspökség nagytermében szakmai fórumot rendeztek, a Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnázium, Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola épületében kiscsoportokban reflektáltak az elhangzottakra, a székesegyházban pedig dicsőítő szentségimádást tartottak.

Marton Zsolttal Pozsgai Nóra, a Magyar Katolikus Rádió szerkesztője beszélgetett, aki elsőként bemutatta a Váci Egyházmegye kezdeményezéseit a periférián élők felé. A püspök, akinek a nagybátyja fogyatékkal élt, hangsúlyozta, „meg kell ismernünk a fogyatékkal élő embert. Legyünk megérintve általuk, éljük bele magunkat a helyzetükbe! Nem kell színjátékot játszani, óvatoskodni, távolságot tartani. Meg kell tudnunk, ő mit szeretne, nem helyette kell gondolkodnunk.” Felhívta a figyelmet: annak érdekében, hogy a kezdeményezések ne haljanak el, a karizmatikus emberek mellett fontos kialakítani egy hívő munkatársi közösséget.

Ebéd után Varga László felolvasta Michael Wallace Banach nuncius alkalomra írt levelét, melyben az érsek Szent Lőrinc diakónus példájával buzdított, aki a szegényeket és betegeket az Egyház kincseiként mutatta be. „Nemcsak az ősegyházi időkben, de azóta is kincsként tekint az Egyház mindazokra, akik noha a társadalom perifériájára szorultak vagy valamilyen testi vagy szellemi nehézséggel élnek, mégis Krisztus képmását tükrözik, mely emberi méltóságunk alapja.” Levelében kiemelte Ferenc pápa 2020 decemberében, a fogyatékkal élők világnapjára írt üzenetéből: a leselejtezés kultúrája a kiszolgáltatottabb embereket sújtja, köztük a fogyatékkal élőket.

A nuncius levelének bővebb ismertetése itt olvasható.

Az alkalmat áthatotta a fogyatékossággal élők megindító szolgálata. "Kincseink" címmel előadást mutattak be a székesfehérvári Szent Kristóf Ház dolgozói és lakói, melyet Török Eszter, az otthon igazgatója állított össze. Hosszú János és felesége énekes-gitáros dicsőítése is szívbe markoló volt ugyanúgy, mint a látássérült kántor kristálytiszta éneke. A délutáni szentmisén fogyatékossággal élők is ministráltak, felolvastak, adományokat vittek.

Délután Erdő Péter bíboros mutatta be a szentmisét. Elhangzott homíliáját teljes terjedelmében itt olvashatják.

Varga László a szentmise végén köszönetet mondott. „Ez a nap kezdete egy hosszabb folyamatnak, melyben közösen folytatjuk az utunkat fogyatékossággal élő testvéreinkkel, melyben szeretnénk megvalósítani, hogy mindent velük, semmit róluk nélkülük.” A kaposvári megyéspüspök elmondta: „Számomra nagyon fontos, hogy azok felé is elinduljunk, akik az Egyházban láthatatlanok, akik nem tudják az érdekeiket képviselni. A fogyatékossággal élők is az örömhír címzettjei. Ugyanakkor azt a kincset is fel kell fedeznünk, ahogyan ők evangelizálnak minket, hiszen a puszta létükkel közelebb hozzák Isten szeretetét.”

Varga László hozzátette, a szakmai fórumon ismertették a Határtalan öröm című dokumentumot, majd felvázolt egy hároméves projektet, miszerint az egyházmegyében szeretnének gyógyító-befogadó közösségeket létrehozni, megvalósítani az akadálymentesítést, és közkinccsé tenni a fórumon részt vevő szakemberek tudását.

Fotó: Lambert Attila
Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír