Csíksomlyói zarándoklatunk során 2024. május 19-én érkeztünk Gyergyóditróba. Most nem sorolom el, hogy mennyi szépet láttunk, csupán egy látványosságot emelek ki, mégpedig az ottani Szent Imre templomot. Mintha csak a mi, szalmatercsi Szent Imre templomunk testvére lenne. A fehér falak, a mennyezet fa borítása, az egész épület belső és külső kinézete, egyszerűsége, mind-mind a miénkhez hasonló. Szerintem a Jóisten akkor sugallta mindannyiunknak, hogy nekünk meg kell mutatnunk a ditróiaknak a hasonlóságot.

Amikor arról kezdtünk beszélgetni, hogy kezdődhet a templombúcsúnk szervezése kaptunk a hírt, hogy Baróti László Sándor, ditrói atya lesz a vendégünk, aki természetesen nem egyedül érkezik, hanem tizenheten jönnek. Én, az örök pesszimista, bizony örültem is, meg nem is. Örültem, hiszen régen a templombúcsú ideje volt a vendégség ideje is, amikor rokonok, barátok meglátogatták egymást. Hát nekünk egy kicsit messzebbről érkeznek testvéreink. De jöttek a kérdések. Hová helyezzük őket? Hogyan lássuk illő módon vendégül őket? Kell programot szerveznünk, vagy tudják, hogyan töltik az idejüket? Most is be igazolódott, hogy a Jóisten a világ legjobb szervezője. A kétségek után jöttek a megoldások. Lett szállás, lett vendéglátáshoz hely, lett programjuk. Nem tudjuk elégszer meg köszönni a sok-sok segítséget! Mindenkinek, aki idejét, erejét nem sajnálva azon dolgozott, hogy szép legyen az ünnep bármelyik helyszínen.

Vasárnap reggel a vendégeink elmentek kirándulni Mátraverebély Szentkútra, mi pedig igyekeztünk ráhangolódni az ünnepi szentmisére, hiszen ezen a szentmisén Szent Imre ereklyét kapott kis templomunk. 2025. szeptember 7-én templomunk – nagy örömünkre - majdnem megtelt. A ditrói testvérek a csíksomlyói Szűz Mária áldását hordozó lobogójukkal, énekelve vonultak be. Ennyire megható kezdet már régen volt a templomunkba. Miután ők elhelyezkedtek az első sorokban, ünnepélyes bevonulással érkeztek meg az atyák, a ministránsok, az új zászlónk, az ereklyehozók. A mise kezdetén Kapás Attila plébános atya megszentelte a Szent Imre szobrunkat ábrázoló templomi zászlónkat. Immár ez is templomunk dísze. A zászlóra hagyományteremtő szándékkal szalag is került, Baróti atya, Attila atya, Szentes Dezső polgármester úr és az ereklyehozók közül Kovács Gábor prior kötött fel egy-egy szalagot. László atya köszöntőjének keretén belül megkoszorúzta Szent Imre szobrunkat, köszöntve a két templomot összekötő védőszentünket. A Kárpát-medencei Vitézi Rend jóvoltából Szent Imre herceg immáron nemcsak lélekben, hanem testben is, egy apró csontereklye formájában védi és óvja a településünket. Köszönet és hála mind azoknak, akik közreműködtek abban, hogy ilyen különleges ajándékot kaphatott a templomunk. Érzelmekkel, örömmel feltöltődve folytatódott a mise. Baróti atya prédikációjában az összetartozás, összetartás erejéről beszélt. A vendégszeretetről, melyről mindig is híres volt a magyar nép. Arról a vendégszeretetről, amelyre ma is szükségünk van, mely által az emberek testvérnek nézik egymást, nem idegennek, versenytársnak vagy ellenségnek. Krisztus szeretetéből fakadó vendégszeretet és összetartozás nélkül nincs jövőnk. Ha hűségesek maradunk az evangéliumhoz, akkor közösségeink, családjaink és népünk élni fog bármilyen nehézségek között is. Ezekkel a szavakkal a szívünkben folytatódott a szentmise.

A záróáldás és himnuszok után ereklyehódolat következett, amely során mindenki átadhatta kérését, köszönetét Szent Imre hercegnek. A mise után a ditrói testvérekkel és meghívott vendégeinkkel egy jó hangulatú, finom ebéden vettünk részt. Erdélyi vendégeink miután megköszönték mindazt, amit tettünk értük, a délután további részében a környéket, Benczúrfalvát, Hollókőt és Szécsényben a ferences kolostort, templomot fedezték fel. Szombaton késő délután érkeztek, és szinte pillanatok alatt elérkezett a hétfő reggel. Mivel hosszú út és út közbeni programok vártak rájuk, korai indulást terveztek. Sűrű eső búcsúztatta őket, de reméljük ez nem fordította rossz irányba a kedvüket, és jó emlékekkel tértek haza tőlünk.

Szent Imre herceg, Magyarország éke, könyörögj érettünk!

Fotó: Dénes László, ságújfalui egyházközségi világi elnök