CSALÁDPASZTORÁCIÓ
IFJÚSÁGPASZTORÁCIÓ
TEREMTÉSVÉDELEM
KÓRHÁZLELKÉSZSÉG
CIGÁNYPASZTORÁCIÓ
BÖRTÖNPASZTORÁCIÓ
» HÍREINK »
Október 21–22-én ünnepelte a Gödöllői Premontrei Apátság közössége a Szent Ágoston prépostsági templom felszentelésének első évfordulóját. A kétnapos eseménysorozat keretében tartották a templom alapítására örökségét felajánló Sopronyi Kálmánka (1924–1937) egykori premontrei diák és szüleinek újratemetését is. A Magyar Kuríron megjelent írást adjuk közre.Az ünnepi események során zsolozsmákon, szentmiséken adott hálát a templomot immár egy éve használók közössége a templom felépüléséért és a benne szolgálókért. Az első és második vesperás alatt és a templomszentelési szentmisén a tizenkét templomszentelési gyertya lángja jelezte az „élő kövek” fényét és hatását. A rendi és plébániai közösséggel együtt ünnepeltek a meghívott vendégek is.
Az énekszolgálatot a premontrei kóruscsalád (szkóla, kántorátus, apátsági kórus) és a Szent Efrém Férfikar végezte.
Október 21-én délutántól kezdve volt látogatható Sopronyi Kálmánka és szüleinek ravatala az altemplomban. Este gyászmisét mutattak be értük és a család többi elhunyt tagjáért.
Október 22-én délelőtt a Premontrei Iskolaközpont közösségének részvételével zajlott Sopronyi Kálmánka és szüleinek újratemetése a templom kriptájában. A temetési szertartást Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke és Balogh P. Piusz OPraem gödöllői apát végezték.
A püspök a diákokhoz szóló ünnepi beszédében felhívta a figyelmet az egymás iránti segítő szeretet fontosságára, mely felette áll sok egyéb, egyébként jó tulajdonságnak.
A gödöllői apát az egymás iránti tisztelet fontosságáról, a tiszteletadás jelentőségéről, valamint az erényekben gazdag krisztusi lelkületről beszélt az egybegyűlteknek.
A szentmise végén a Premontrei Iskolaközpont diákjai levonultak az altemplomba, hogy leróják imádságos kegyeletüket száz évvel korábban élt iskolatársuk előtt.
Sopronyi Kálmánka halála előtt örökségének felajánlásával az akkor „Gödöllőn építendő templom legnagyobb jótevőjévé vált”. Egykori tiszta felajánlása mostanra lett valóság. Az ünnepi eseményen a Premi Cantores iskolai kórus énekelt.
Sopronyi Kálmánka 1924. március 29-én született Rákospalotán, Scherfeneder Kálmán néven. Az elemi iskola első négy osztályát Rákospalotán végezte, kitűnő eredménnyel. Harmadikos volt, amikor a család magyarosította nevét Sopronyira, így a bizonyítványában negyedik osztályban már ezen a néven szerepelt.
1934-ben felvételizett a premontreiek gödöllői Szent Norbert Gimnáziumába, ahol végig jeles előmenetelű volt.
Már ilyen fiatalon elhatározta, hogy érettségi után a Premontrei Rend tagja szeretne lenni. Álma azonban nem válhatott valóra – 1937-ben, rövid betegség után, a tanév elején meghalt. A premontreiek pedig, a szülők kérésének megfelelően, Sopronyi Kálmánt 1937. október 15-én a fácánosi premontrei sírkertben temették el.
Az erről a tanévről készült értesítőben így emlékeztek meg róla: „A csapás váratlanul érte és mélyen megrendítette a tanárokat és tanulókat egyaránt. Az intézet benne nagyon tehetséges, vallásos lelkületű, kötelességtudó tanítványát vesztette el, tanulótársai pedig kedves, szeretetreméltó barátjukat és jeles példaképüket. (...)”
A szülők egyetlen gyermeküket vesztették el. Tiszteletben tartották Kálmánka utolsó kérését, hogy örökségét (először gazdaságukat, majd a szülők halála után házukat) a felépítendő új templom javára ajánlják fel. Ezt a következő évben közjegyző előtt hivatalos végrendeletben is megerősítették, hogy haláluk után a család 20 holdas birtokát az épülő templom felépítésére ajánlják fel; ha addigra a templom felépül, akkor felét a templom működési költségeire, a másik felét pedig az arra rászoruló egy vagy két diák kapja meg öt évig ösztöndíj formájában.
„Szüleidnek szemefénye, társaidnak mintaképe voltál rövid élted alatt. Örökséged mely megmaradt, az épülő templom kapta. Míg nyughelyed lesz alatta, addig pihensz itt a sírban, s tiszta lelked Istennél van” – olvasható Sopronyi Kálmánka síremlékén.
Forrás: gdl.hu; premontrei.hu
Forrás: Gödöllői Premontrei Apátság
Fotó: Kara Anna; Tamási Gábor
Magyar Kurír
Egy évvel ezelőtt, 2025 húsvétján indult a Váci Egyházmegye Lélekjelenlét podcast csatornája. Az induló műsor első vendége Marton Zsolt megyéspüspök volt, akárcsak most, az első évforduló alkalmából. Mai műsorunk különlegessége, hogy Püspök atya azokra a kérdésekre válaszol, amelyeket a hívek küldtek meg számunkra a facebook posztban szereplő felhívásunkra. A kérdések között a személyes kérdések mellett vannak papi, püspöki hivatásához kapcsolódóak, érkeztek a szentségek kiszolgáltatásával kapcsolatos konkrét kérdések, valamint az Egyházról általában és az aktuális kihívásokról.
A Naphimnusz Egyesület Hamvazószerdától kezdve a nagyböjt vasárnapjaira egy-egy rövid elmélkedést készített 2026-ban. Ezekben pápai dokumentumok és szentírási szakaszok segítségével szemlélik a böjtöt, mint önmegtagadást és megtérést, ami összeköti a teremtésvédelmet a szegények védelmével és a jövő generációk iránti felelősséggel. Nyolc egymáshoz kapcsolódó témát követnek majd ezek az elmélkedések: a tudatosság felkeltésétől a gyakorlati cselekvésig. Minden téma teológiai és szentírási alapokon köti a nagyböjti cselekedeteket (böjt, ima, alamizsna) a teremtésvédelemhez. Az elmélkedések végén olvasható néhány tipp a leírt gondolatok megélésének segítésére.
Marton Zsolt megyéspüspök a váci Nagyboldogasszony-székesegyházban mutatta be a nagyszombati húsvéti vigília szertartását, amelyen a Váci Egyházmegye szeminaristái biztosították az asszisztenciát. A főpásztor szentbeszédében a Római levél gondolatait emelte ki a keresztségben új életre támadt emberről hangsúlyossá téve ezúttal a húsvéti szertartásban megújított keresztségi fogadalmakat.
Nagypéntek az egyházi év legcsendesebb napja: Jézus elítélésének, keresztútjának, halálának és temetésének napja. Az Egyház – ősrégi hagyomány alapján – ezen és a következő napon egyáltalán nem mutat be szentmiseáldozatot. Arra a napra emlékezünk, amikor maga az örök Főpap mutatta be áldozatát a kereszt oltárán. A Jézust jelképző oltár teljesen dísztelen: nincsen rajta sem kereszt, sem terítő, sem gyertya. A nagypénteki szertartást Marton Zsolt megyéspüspök vezette a váci Nagyboldogasszony-székesegyházban. Az asszisztenciát a Váci Egyházmegye szeminaristái biztosították.2026. április 9. csütörtök
Erhard
Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumra (két-három óra járásnyira) fekszik. Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt....
Összes program »