Az ünnepi események során zsolozsmákon, szentmiséken adott hálát a templomot immár egy éve használók közössége a templom felépüléséért és a benne szolgálókért. Az első és második vesperás alatt és a templomszentelési szentmisén a tizenkét templomszentelési gyertya lángja jelezte az „élő kövek” fényét és hatását. A rendi és plébániai közösséggel együtt ünnepeltek a meghívott vendégek is.

Az énekszolgálatot a premontrei kóruscsalád (szkóla, kántorátus, apátsági kórus) és a Szent Efrém Férfikar végezte.

Október 21-én délutántól kezdve volt látogatható Sopronyi Kálmánka és szüleinek ravatala az altemplomban. Este gyászmisét mutattak be értük és a család többi elhunyt tagjáért.

Október 22-én délelőtt a Premontrei Iskolaközpont közösségének részvételével zajlott Sopronyi Kálmánka és szüleinek újratemetése a templom kriptájában. A temetési szertartást Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke és Balogh P. Piusz OPraem gödöllői apát végezték.

A püspök a diákokhoz szóló ünnepi beszédében felhívta a figyelmet az egymás iránti segítő szeretet fontosságára, mely felette áll sok egyéb, egyébként jó tulajdonságnak.

A gödöllői apát az egymás iránti tisztelet fontosságáról, a tiszteletadás jelentőségéről, valamint az erényekben gazdag krisztusi lelkületről beszélt az egybegyűlteknek.

A szentmise végén a Premontrei Iskolaközpont diákjai levonultak az altemplomba, hogy leróják imádságos kegyeletüket száz évvel korábban élt iskolatársuk előtt.

Sopronyi Kálmánka halála előtt örökségének felajánlásával az akkor „Gödöllőn építendő templom legnagyobb jótevőjévé vált”. Egykori tiszta felajánlása mostanra lett valóság. Az ünnepi eseményen a Premi Cantores iskolai kórus énekelt.

Sopronyi Kálmánka 1924. március 29-én született Rákospalotán, Scherfeneder Kálmán néven. Az elemi iskola első négy osztályát Rákospalotán végezte, kitűnő eredménnyel. Harmadikos volt, amikor a család magyarosította nevét Sopronyira, így a bizonyítványában negyedik osztályban már ezen a néven szerepelt.

1934-ben felvételizett a premontreiek gödöllői Szent Norbert Gimnáziumába, ahol végig jeles előmenetelű volt.

Már ilyen fiatalon elhatározta, hogy érettségi után a Premontrei Rend tagja szeretne lenni. Álma azonban nem válhatott valóra – 1937-ben, rövid betegség után, a tanév elején meghalt. A premontreiek pedig, a szülők kérésének megfelelően, Sopronyi Kálmánt 1937. október 15-én a fácánosi premontrei sírkertben temették el.

Az erről a tanévről készült értesítőben így emlékeztek meg róla: „A csapás váratlanul érte és mélyen megrendítette a tanárokat és tanulókat egyaránt. Az intézet benne nagyon tehetséges, vallásos lelkületű, kötelességtudó tanítványát vesztette el, tanulótársai pedig kedves, szeretetreméltó barátjukat és jeles példaképüket. (...)”

A szülők egyetlen gyermeküket vesztették el. Tiszteletben tartották Kálmánka utolsó kérését, hogy örökségét (először gazdaságukat, majd a szülők halála után házukat) a felépítendő új templom javára ajánlják fel. Ezt a következő évben közjegyző előtt hivatalos végrendeletben is megerősítették, hogy haláluk után a család 20 holdas birtokát az épülő templom felépítésére ajánlják fel; ha addigra a templom felépül, akkor felét a templom működési költségeire, a másik felét pedig az arra rászoruló egy vagy két diák kapja meg öt évig ösztöndíj formájában.

„Szüleidnek szemefénye, társaidnak mintaképe voltál rövid élted alatt. Örökséged mely megmaradt, az épülő templom kapta. Míg nyughelyed lesz alatta, addig pihensz itt a sírban, s tiszta lelked Istennél van” – olvasható Sopronyi Kálmánka síremlékén.

Forrás: gdl.hu; premontrei.hu

Forrás: Gödöllői Premontrei Apátság

Fotó: Kara Anna; Tamási Gábor

Magyar Kurír