Szent Erzsébet ünnepéhez kapcsolódóan indultak újabb plébániai zarándoklatra november 22-én, az újhatvani hívek csaknem ötvenen Kecskés Attila plébános lelkivezetésével. Mátraszőlősön búcsún vettek részt a kora gótikus Szent Erzsébet templomban. A szentmise szónoka kifejtette, hogy a zarándok nemcsak lépteivel halad a szent cél felé, hanem lelke is úton van önmaga és a Teremtője felé és miközben halad, egyre inkább közelebb kerül Istenéhez.
Zolnay Krisztina beszámolóját adjuk közre.

Sokat gondolkodtam, mit is kellene erről a napról írni, de annyira elöntenek az érzések, hogy nem is tudom igazán szavakba foglalni.

A reggeli Mátra hófödte csúcsainak a látványa a haragos felhők közül kikandikáló nap alatt, a zarándoklat, az út, ami nemcsak rólam, rólunk szól, hanem a csendben a Teremtővel való találkozásról. S ha már csend tegyük azt úgy, mint ahogyan Szent Erzsébet: némán, hallgatva, szemlélődve, mindig az Urat, s az Ő akaratát keresve, befogadva, s e hallgatásban Isten szeretetével találkozva. Erre kaptunk ma meghívást Kecskés Attila atyától Mátraszőlősön, abban a faluba, ahová őt megannyi emlék köti.

Mint a Remény zarándokai érkeztünk a településre, ahol a szentmise előtt megismerkedtünk a templombúcsúját ünneplő Szent Erzsébet templom történetével. Az ódon, gótikus falak között mintha megállt volna az idő. A fehérre meszelt falakon fel-felsejlenek az ősi freskók nyomai. E falak között hallgatva a mise szentbeszédét a zarándok létről, a Szentévről, hogy hogyan is érkeztünk ide és hová is tartunk, teljesen más értelmet nyert. Valóságossá vált. A zarándok nemcsak lépteivel halad egy szent cél felé, hanem lelke is úton van önmaga és a Teremtője felé. Miközben halad, egyre inkább megismeri önmagát és a csendben egyre közelebb kerül Alkotójához. Vándorol egy élethosszig tartó úton, hogy a zarándoklat végén kitáruljon előtte a szűk kapu, mely az üdvösségre nyílik.

Megtapasztalva Isten szeretetét, a szőlősi emberek közvetlenségét, őszinte örömét, olyan érzés kerített hatalmába, hogy jó nekünk itt lenni, jó nekünk együtt lenni. Köszönjük vendéglátóinknak azt a szeretetteljes szíveslátást, mellyel minket hatvaniakat fogadtak. Köszönjük Attila atyának, hogy elvezetett bennünket erre a csodálatos természettel körülvett különleges helyre.

Végezetül hadd említsem meg azt a verset, mely a mai napról eszembe jutott:

Aki zarándokol, nem rohan.                                                      

Aki zarándokol, nem menekül.

Aki zarándokol, nem menetel.

Aki zarándokol, nem túrázik.

Aki zarándokol, nem kirándul.

Aki zarándokol, nem sétál.

Aki zarándokol, nem bóklászik.

Aki rohan, azt az idő szorítja,

Aki zarándokol, azt az idő tágítja.

Aki menekül, önmaga elől fut,

Aki zarándokol, önmaga felé tart.

Aki zarándokol, saját ritmusára jár.

Aki túrázik, teljesít,

Aki zarándokol, teljessé tesz.

Aki kirándul, kikapcsolódik,

Aki zarándokol, bekapcsolódik.

Aki sétál, nézelődik,

Aki zarándokol, befelé figyel.

Aki bóklászik, céltalan,

Aki zarándokol, célra talál.

Aki zarándokol, úton van.

Aki zarándokol, jó úton van.

Aki menetel, másokhoz igazodik,

(Ismeretlen szerző)

*

Szent Erzsébet templom, Mátraszőlős

A Nógrád vármegyei Cserhát tájegységben található a 750 éves római katolikus templom, mely Árpád-házi Szent Erzsébet nevét viseli, kora gótikus stílusban épült a 14. században, többször bővítették és felújították. A templom egyhajós, fő- és mellékoltára 1669-ben készült barokk stílusban. A gótikus csúcsívek mellett freskómaradványokat is megcsodálhatunk itt. Középkori falfestményei az 1971-ben befejezett műemléki helyreállítás során bontakoztak ki.

 

Fotó: Újhatvan plébániaközössége