Mit jelent számunkra az ünnep, mit tekintünk ünnepnek és hogyan készülünk az ünnepeinkre? Gyerekek, fiatalok és idősek találkozása egy-egy vasárnapi ebéden, a közös születésnapokon, húsvétkor és karácsonykor olyan összetartó erővé válik, amely minden fáradtságot, zsúfoltságot, rumlit megér, állítja a Csillag házaspár a Lélekjelenlét podcast adásában. Király Eszter vendége Csillag Péter a Molnár C. Pál Műterem Múzeum vezetője és a hagyaték a gondozója, állandó diakónus és felesége Éva hitoktató, gyermekkönyvfordító. A házaspár több mint 40 éve él boldog házasságban, hat gyermekük és 17 unokájuk van.

- Milyen ünnepeket, hogyan ünnepeltek? Kellett-e nektek különbözőségeket összehangolni a családdá válásotok idején?

Csillag Éva: - Abban az időben nagyon nagy dolog volt egy lakáshoz jutni, és mi Molnár C. Pál egykori lakásába költözhettünk, amiben lötyögtünk ketten fiatal házasként. Nagy hála volt a szívünkben, hogy nekünk ez megadatott, megegyeztünk, hogy az ajtót kinyitjuk, és ez egy nyitott ház lesz. Nekem ez hozott érték volt, az én édesanyám abszolút nyitott házat vezetett. Peti édesanyja egy anyatigris volt, a család határai nagyon erősek voltak és Peti nem hozta ezt a nyitottságot, ebben össze kellett simulni, de ezzel a döntéssel sikerült.

Csillag Péter: - Ez nekem is tetszett tulajdonképpen. Mi jóval kisebb család voltunk, ez a nyitottság nem volt benne a mi családunkban. Amit én hoztam az ünnephez, és ebben azt hiszem mind a ketten elég gazdagok lehettünk gyerekkorunkban, az a karácsony megünneplése. A karácsonyok olyan felejthetetlen alkalmak voltak, amik egy életre meghatározták azt, hogy milyen lehet egy ünnep és ennek a bensőségességében azt gondolom, eléggé egységesek voltunk.

- Péter, mire gondolsz akkor, amikor azt mondod, hogy felejthetetlen karácsonyi élmény? Éva Neked mit jelent az, hogy nyitott házat vezetett az édesanyád?

Cs.É.: - Karácsonykor mindig volt valaki tanti, egy idős néni, bácsi velünk, aki részese volt, ami egyébként nagyon zárt karácsonyi szentesténknek.

Cs.P.: - Én pedig arra, hogyan kapcsolódtak össze a helyszínek. Közel lakott a családunk a nagymamámhoz, nagypapámhoz, Molnár C. Pálhoz, és először hozzájuk mentünk. Azok az ablakok, amik mellett elhaladtunk, az ablakok mögött egy-egy család ünneplése, nagyon megmaradt bennem. Az ünnep kiteljesedése volt, ahogy Molnár C. Pál a nagyapám és a nagymamám varázsoltak nekünk egy karácsonyi asztalt, a legszebb díszek, a legszebb dolgok voltak az asztalon, és persze a fa alatt is remek jó ajándékok.

- Családi ünnepekből több is van egy évben, születésnapból, névnapból, házassági évfordulóból. Három fiú és három lány szülei vagytok, évről évre bővült az ünnepek száma. Egy kis titkos receptet szeretnék elkérni tőletek, hogyan lehet megőrizni az ünnepnek az ünnep jellegét ott, ahol ennyi van belőle. Ne váljon rutinná, menetrendszerűvé.

Cs.É.: - Boldog az a nemzet, amelyik ünnepelni tud, mondja a Szentírás. Nagyon-nagyon szeretem az ünnepeket, megünnepeljük mindegyik gyereknek, a 17 unokának születésnapját, névnapját is. A névnapok kevésbé hangsúlyosak, de a születésnap arról szól, hogy jó, hogy vagy. most egy kisebb lakásba költöztünk, mégis nálunk vannak azok a nagy közös találkozások, amikor bizony zsúfoltan vagyunk, nagy a rumli, nagy a zaj, de fantasztikus kincs, hogy az unokatestvérek ilyen szorosan együtt vannak. Ennél nincs szebb dolog, akkor is, hogyha rumli,  akkor is, hogyha szűkösen vagyunk.

Cs.P.: - Csodálatos érzés, amikor tovább tudunk adni valamit. A 40. házassági évfordulónk meglepetés volt, a gyerekek készítették elő, az egész nagy család teljes létszámban ott volt. Nagy boldogság, hogy érezzük, nekik is öröm egy ilyen ünneplés. Évinek köszönhető, hogy a gyerekeink a saját családjukon belül, de ezen a közös nagy családon belül is tovább viszik ezeket a kincseket. Hihetetlen nagy öröm nekünk.

- Azt hallom ki, hogy az ünnepek eszközei annak, jó legyen a kapcsolat az unokákkal és az unokatestvérek között. Ezt jól gondolom?

Cs.É.: - Nem csak a születésnapokat ünnepeljük, hanem minden második vasárnap van egy nagy családi ebéd, amire többé-kevésbé mindenki eljön. Össze is vannak szokva az unokatestvérek. Ez is egy örökség édesanyámtól, nála voltunk mindig családi ebéden.

- Milyen értéket képvisel nálatok az ajándékozás? Hogy történik?

Cs.É.: Az ajándékozásban az a jó, hogy ki kell találni, a másik minek örül. Különleges értéke van a kézzel készített ajándékoknak, nagyon szeretek bütykölni, barkácsolni.

Cs.P.: - Én szeretek inkább élményszerű örömöket szerezni, együtt elmenni valahova, mert annyi kincs van a házon kívül is, ami nem biztos, hogy tárgyakban tud csak megnyilvánulni.

- Hogyan lehet ezekben a hétköznapi családi ünnepekben a Jóistent vagy a hitünket bevonni és a hitünket jobban megélni?

Cs.P.: - Minden ajándék elsője, hogy szentmisét kérünk a születésnaposokért. Összevonva három-négy születésnapost, akik abban a hónapban születtek. Ez a legnagyobb ajándék.

- A lelki készületet segíti az, hogy az egyházközségben is aktívan szolgáltok?

Cs.É.: - Napi szinten nem vagyok már a hitoktatásban, de több éve a Szent Imre plébánián betlehemezünk, novembertől már el is kezdtük a próbákat 33 gyerekkel. Ezekkel a gyerekekkel valóban benne vagyunk az ünnepben, ezt velük megélni, nem jelent terhet.

Cs.P.: - Régi hagyomány, hogy ezzel a csapattal elmegyünk a Csak egyet Szolgálathoz, ahol a hajléktalanoknak is előadják. Néhány éve Pilisre is van meghívásunk, ahol egy cigány gyerekekből álló közösséget, nehéz sorsú beteg és árva gyerekeket egy otthonban látogatunk meg ezzel a betlehemezéssel. Azok a gyerekek, felnőttek, akik ebben részt vehetnek, megtapasztalják, mekkora örömet tudnak okozni olyanok számára, akik nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy szeretet veszi őket körül, vagy a szeretet nagyon hiányos, és a szeretet ünnepének üzenetét elvinni közéjük, mindig különleges ajándék.

- Mi az, ami megkülönbözteti a családi ünnepeket az egyházi ünnepektől a készület tekintetében?

Cs.É.: - Konkrétan a karácsonyra készülésnek része az, hogy Szent András nap előtt, november végén családonként húzunk, és annak, akit húztunk adventi naptárt készítünk. Ez több éves hagyományunk.

Cs.P.:   - Több évtizede zajlik, mert a gyerekeinkkel kezdtük el. Most már annyian vagyunk, hogy családi szinten tudjuk megszervezni. Fontos és nagy összetartó erő a családok között.

- Akár kettesben, akár egyedül valamiféle csöndet tudtok-e teremteni, van-e ennek hagyománya a családotokban, házasságotokban?

Cs.É.: - Minden nap az eucharisztiából élünk, a szentmiséből, minden napunkat azzal kezdjük közösen, és én biztos vagyok benne, hogy az erőt, a lendületet, az örömöt onnan kapjuk.

- Akár családilag, akár egyénileg készülünk az előttünk álló adventre és szent karácsony ünnepére, roráté szentmiséken veszünk részt, adventi gyertyákat gyújtunk, a lelkünket is készítjük. Mit tehetünk, hogy ezt a kétirányú kapcsolódást a Jóistennel és a szeretteinkkel minél bensőségesebben megéljük, és a készületi szokásaink ne kiüresedett rituálék, ne automatikusan ismételt cselekvések, hanem valódi kapcsolatteremtő eszközök legyenek?

Cs.É.: - A betlehemezésnél az elmúlt években ugyanazt a szöveget használjuk. Nem baj, hogy ugyanaz a szöveg, mert mi magunk nem vagyunk ugyanazok egy év elteltével. A liturgia is ezt kínálja nekünk, hogy van egy állandóság, ami régi, és mindig vannak benne változó részek, ami új, és a karácsonyban is ott van az állandóság, de mégis mindig új.

Cs.P.: - Közöttünk a munkamegosztás úgy válik életszerűvé, ha Évi és a tőle megörökölt sokszínű készületi formával a gyerekeink, ezeken az utolsó napokon próbálnak mindent megoldani. Ehhez az a legjobb, ha a kisgyerekek nincsenek ott. Ilyenkor nekem az az öröm jut, hogy kapok egy-két unokát, és elmegyünk valahova. Sok spontán helyzet van, amiben nagyszülőként, szülőként, anyósként, apósként fontos a készenlét, hogy legyünk szabadok arra, ami éppen jön, még ha nem is tudjuk egészen biztosan, de biztos fog jönni valami. Ha erre mi szabadok vagyunk, akkor tudunk úgy segíteni, ahogy az mindenkinek a legjobb.

Az adás ide kattintva elérhető a Spotify felületén is!

A Lélekjelenlét a Váci Egyházmegye április végén indult podcastje, melyben egyaránt foglalkozunk hétköznapi és egyházi kérdésekkel, kihívásokkal, és igyekszünk azokra hiteles példákat felmutatva, keresztény hitünk mentén választ találni.