A megyéspüspök a szentbeszéd első felében a Szent Családról elmélkedett azt vizsgálva, hogy kit és miért tekintünk szentnek és a Szent Család miben felel meg ezeknek a jellemzőknek, valamint arra a kérdésre kereste a választ, hogy mi hogyan tudjuk a Szent Családot követni a hétköznapokban.

„A Szentírás szentnek tekinti azt a teremtményt, amelyben Isten titokzatos módon jelen van. Másrészt, kultikus szempontból szent az a teremtett valóság, amelyet Isten lefoglal, hogy eszköze legyen az emberek üdvösségre vezetésében. Szent az a személy, aki igyekszik tökéletesen megvalósítani az életében Isten akaratát. A Szent Családot mindhárom értelemben szentnek mondhatjuk.” – állapította meg a püspök.

„A gyermek Jézus személyében Isten van jelen, azaz a Szent Család, mint közösség, titokzatos módon, de valóságosan együtt él Istennel. Isten lefoglalta magának ezt a családot, azért, hogy bennünket közelebb vezessen Önmagához.” – folytatta Marton Zsolt. A Szent Család mindegyik tagja törekedett Isten akaratát teljesíteni: már a Gyermek Jézus is ezt teszi, amikor 12 évesen a templomban tanít. Mária, amikor kimondja igenjét az angyali üdvözletkor, Isten kezébe teszi le az életét és kész teljesíteni akaratát nemcsak azzal, hogy elfogadja a gyermeket, hanem azzal is, hogy egész életén át kíséri, egészen a kereszt lábáig. Szent József is elfogadja az isteni útmutatást arra vonatkozóan, hogy nevelőapja legyen a születendő isteni gyermeknek.

Hogyan lehet számunkra példakép a Szent Család? Hogyan válhatunk mi is szentté? tette fel a kérdést a püspök. „A Szent Család élete segít bennünket, hogy tudatosítsuk: a legnehezebb, a legkiszolgáltatottabb helyzetekben is jelen van, velünk van az Isten. Minden gyarlóságunk, családi nehézségeink ellenére, erkölcsi tisztaságra törekedve igyekezzünk tanúságot tenni a bennünket és minden embert szerető, velünk levő Isten megtapasztalt szeretetéről!”- mondta.

Marton Zsolt homíliájának második felében hálát adott a Remény szentévéért, amelyet egy évvel ezelőtt még Ferenc pápa nyitott meg. Emlékeztetett, hogy a Szentév alkalmából kiadott pápai bullában a Szentatya arra hívott bennünket, hogy a remény zarándokai legyünk. „Ez a remény olyan erény, amelynek Isten kegyelméből és irgalmasságából kell fakadnia – mondta. Úgy próbáltunk a remény zarándokai lenni a szentévben, hogy látszódjon rajtunk: Isten bennünk és köztünk él, és szeret minket, az üdvösségre, a teljes boldogságra akar vezetni minden embert.”

A megyéspüspök hálával gondolt mindazokra a zarándokokra, akik a váci székesegyházban vagy a Váci Egyházmegye területén található kegyhelyeken – Máriabesnyőn, Mátraverebély-Szentkúton és Márianosztrán – teljes búcsúban részesülhettek. Kiemelten emlékezett meg a szeptember 20-ai egyházmegyei zarándoknapról, amely a Katolikus Társadalmi Napok keretében jött létre több mint ezer zarándokot vonzva Vácra.

Marton Zsolt püspök felhívta a figyelmet, hogy a Szentév bezárást követően is feladatunk és felelősségünk, hogy tanúságot tegyünk Isten szeretetéről. A remény egyik gyümölcse a béke. „A szentévet követően se szűnjünk meg a „remény fáklyáját” égve tartani” – idézte zárásképpen Ferenc pápát hozzátéve, hogy a karácsony nyolcada is arra hív bennünket, hogy tanuljuk újra, hogyan legyünk kapcsolatban Istennel, aki a béke igazi forrása számunkra.

A szentmise ünnepi áldással és a Te Deum eléneklésével zárult. A szentmisén a zenei szolgálatot Varga László kanonok, a váci székesegyház karnagya látta el.