A bevonulást a vízszentelés szertartása követte, amely arra emlékeztet minden évben, hogy a Mennyei Atya kinyilvánította isteni dicsőségét, Jézus a Jordánban történt megkeresztelkedésekor. A vízszenteléssel Jézus keresztségére és a saját keresztségünkre is emlékezünk, amikor ezt a vizet magunkra hintjük. 

A vízszentelést követően az Izajás próféta könyvéből vett olvasmány arról szólt, hogy a sötétségben és homályban élő népek, nemzetek fölött már ragyog az Úr és dicsősége megnyilvánul. A szentlecke az Efezusi levélből Szent Pál szavait idézte, amely szerint Jézus Krisztusban a pogányok is társörökösök, az örök életre szóló meghívás mindenkinek szól.

Az evangélium Szent Máté könyvéből idézte a három napkeleti bölcs látogatását. Elbeszélte a háromkirályok találkozását Heródessel, hódolatukat a Gyermek előtt és az álmot, hogy kerüljék el Heródest, más úton térjenek vissza országukba.

A betlehemi éjszakában felragyogó csillag Jézus születésekor a pásztorokat, majd a bölcs királyokat is elvezette a jászolhoz. Ezek a bölcsek aranyat, tömjént és mirhát vittek a megszületett Jézusnak.

Az arany a gazdagság és a maradandóság szimbóluma, a tömjén gomolygó, felszálló füstjével az Isten imádásának a szimbóluma, a mirha gyógyeszköz, füstölő szer, amelyben szimbolikus módon megjelenik az üdvözítő Jézus gyógyító tevékenysége, amellyel körülvette a betegeket és azokat az embereket, akik bűneiktől meg akarnak szabadulni, és Jézus fényében, a világosságban akarnak járni – mondta Varga Lajos segédpüspök szentbeszédében.

Az imádás, az Isten dicsérete, az imádság legmagasabb fokát jelenti. Imádkozunk, amikor kérünk valamit, amikor hálát akarunk adni az Úristennek, azonban a legszebb imádság az Úristen dicsőítése. Rászoruló emberek vagyunk, ezért kérünk, és dicséretes, amikor a személyes kapcsolatunkat Istennel hálaadás formájában kifejezzük, de még inkább dicséretes, amikor Istennek az önmagában való értékére emlékezünk. Isten a legfölségesebb, a leghatalmasabb, és úgy fejezzük ki a Mindenható Isten előtt való hódolatunkat a szentmise áldozatban, hogy a legdrágábbat, a keresztre feszített Isten Fiát ajánljuk imádásunk jeléül a Mennyei Atyának. Mi ezzel követjük a napkeleti bölcseket, akik adományokkal járultak az Úr Jézus elé – zárta a szentbeszédet Varga Lajos segédpüspök.

A szentmise végén a segédpüspök olyan bölcsességért és világosságért fohászkodott, amelyben eleink részesültek, akik a pogányság közepette Malakiás próféta jövendölésére tudtak gondolni, és amely szerint az az ellentét, amely a pogányság és a kereszténység között fennállott, nem a kereszténység elvesztéséhez, hanem a misztérium mélyebb megértéséhez vezette őket.

A szentmise áldással zárult.