A zarándoklat során Szent Margit életét és lelkiségét idéztük fel, amely segített az elmélyülésben és az imádságos jelenlét megélésében. A kápolnához érkezést a harang kondítása jelezte. Közösen imádkozva és énekelve adtunk hálát, majd együtt fogyasztottuk el elemózsiánkat. A sűrű felhőkön átsütő nap melege külön ajándékként kísérte megérkezésünket. „Az Isten áldása van ezen az úton” – fogalmazta meg egyik zarándoktársunk.

A csend útja: Elmélkedés és engesztelés Szent Margit „vezetésével”

A zarándoklat egyik legmeghatározóbb eleme a közös elmélkedés volt, melyet Vize Szilvia zarándoktársunk állított össze. Az imamenet központi témája a béke iránti vágy volt – nemcsak a nagyvilágban, hanem saját szívünkben és közösségeinkben is.

Az emelkedő előtt a résztvevők a múlt üzenetére figyeltek: felelevenítették a tatárjárás (1241–42) tragédiáját, amely Magyarország egyik legsúlyosabb történelmi próbája volt.

Az esemény példaképe Árpád-házi Szent Margit volt, akinek élete a nemzetért vállalt engesztelő odaadás jelképe. Margitot szülei még a tatárjárás idején ajánlották fel Istennek az ország megmeneküléséért. Az ő példája arra tanítja a mai zarándokokat, hogy a nagyság nem feltétlenül rendkívüli tettekben, hanem a mindennapok csendes hűségében rejlik - elmélkedtek a résztvevők a meredek kaptatókon. A Szent Margit-kápolnához való megérkezés lehetőséget adott a belső számvetésre. A résztvevők megerősödtek abban, hogy a kiengesztelődés útja ma is járható és az apró, hűséges döntésekben kezdődik.

A kegyhely maga is élő tanúságtétel, hiszen a történelmi viharok során többször lerombolt, de a helyiek összefogásával mindig újjáépített kápolna a hit folytonosságát hirdeti. A Katolikus Egyház által felszentelt falak között az imádság és az örök újrakezdés ereje várja mindazokat, akik a Karancs-hegyen keresik a találkozást az Úrral.

Tovább a teljes cikkhez >>

Forrás és képek: Somoskőújfalui Plébánia