„A jövőnk olyan lesz, mint a gyermekeink!” – ezzel a gondolattal nyitotta meg a konferenciát Horváth Richárd, Hatvan város polgármestere, a rendezvény fővédnöke. Már majdnem egy év eltelt a digitális detox kísérleti kutatásunktól, amelynek eredményei nagyon jól megmutatták, hogy milyen fontos témakörről van szó. Nem véletlen, hogy egyre több rendezvényen foglalkoznak a digitális tér veszélyeivel.

Ezúttal az Újhatvani Római Katolikus Általános Iskola szervezett nagyon színvonalas konferenciát Hatvanban. Elsőként Hal Melinda, klinikai szakpszichológus árulta el többek között, hogy az utóbbi években mennyire megnőtt a gyermekpszichiátrián kezelt fiatalok száma. Továbbá kiemelte a digitális világ gyermekekre és családokra gyakorolt lelki következményeit.

„Újra kellene tanulnunk, hogy a gyerek miként vezeti le a sok feszültséget. Sokszor inkább okoseszközt adunk neki, pedig ezáltal nem tudják levezetni a felgyülemlett feszültséget. Értékválságban szenvedünk mi szülőkként, amin nagyon jó lenne változtatni” – hangsúlyozta Hal Melinda.

A folytatásban Pöltl Ákos, családbiztonsági szakértő tudományos alapokra építve, mégis közérthetően segített eligazodni a digitális világ gyermekeket érintő veszélyei között. Kiemelte a közösségi média és a mentális egészség kapcsolatát.

„2010 után drasztikusan megnőtt a depressziós gyermekek száma. Ebben nagy szerepe van a közösségi média és az okostelefonok térhódításának. Jelenleg egy kamaszgyereknél az átlag képernyőidő 8 óra 39 perc, ebből nagyjából 5 óra közösségi média. A 8-12 éves korosztályban pedig 5 óra 33 perc a képernyőidő, amelyben benne van a sok tv-nézés, természetesen ott is a YouTube-videók élveznek prioritást. Manapság a 7 éves gyerekek 40 százalékának van okostelefonja. Sokan teszik fel a kérdést, hogy mikor adjunk a gyereknek okostelefont. Erre van egy nagyon jó válasz, hogy akkor, amikor nem bánja az ember, ha pornográf tartalmat néz a gyerek…” – összegezte a legmegdöbbentőbb számokat Pöltl Ákos.

Uzsalyné dr. Pécsi Rita, neveléskutató bemutatta, hogy a digitális világ milyen hatással van a kialakulatlan idegrendszerre és ennek milyen következményei vannak a nevelésre.

„Nincs olyan mese, aminek az a vége, hogy „angyalom, eleget néztél tv-t, ideje kikapcsolni. Az emberek idegrendszere 22-23 éves korig fejlődik, a fiúknál ez 25 évig kitolódik. Hatalmas felelősségünk van szülőként, hogy mikor és mennyi időre engedjük az okoseszközök használatát gyermekeinknek. Fontos, hogy óvjuk a gyerekek figyelmét. A gondolkodó agyat kizárólag a megértett, és átélt valóság fejleszti. Először a gondolkodó agynak kell kialakulnia. A virtuális kommunikáció túlsúlya esetén pedig az oxytocin elfogy, és így nem érdeklik majd az emberi kapcsolatok őket” – emelte ki Uzsalyné dr. Pécsi Rita.

Főigazgatónk, dr. Puskás Balázs megosztotta a résztvevőkkel a digitális böjt tapasztalatait, az okoseszközök korlátozásának hatásait:

„Leó pápa is alapvető célként tűzte ki, hogy a digitális kor hatásaival nekünk dolgunk van. Ez számunkra is nagyon fontos hivatás” – elmesélte, hogy miként alakult ki a digitális böjt gondolata és milyen szabályokkal hozták létre. „Nagyon fegyelmezettek voltak a résztvevők. A mérés előtt 3,5-4 órás volt az átlag képernyőidő a diákok körében, amely átlagosan 95 percre csökkent le. Ezen kívül számos területen pozitív irányba változtak érzelmi szinten, társas kapcsolatokban, de a tanulásban is.”

Horváth Szilárd, a gödi Búzaszem Iskola igazgatója megosztotta saját tapasztalatait és iskolai modelljüket, ahol a gyerekek mindennapjaiból a digitális világot tudatosan kizárták. Ez a digitális detox a szülők és a pedagógusok együttműködésében szövetségkötésében valósul meg.

„A túlzott digitális eszközhasználat következtében korábban érkezik a szellemi leépülés a fiatalok számára, illetve a mozgás hiánya miatt nem lesz olyan a csontsűrűségük és könnyebben alakul ki például csonttörés. Nagyon fontos, hogy az iskolában úgy neveljük a gyerekeket, hogy legyen megoldási stratégiájuk a problémáikra. Mi nem tiltjuk a gyerekek számára az okoseszközöket, hanem nincs is a kezükben, így teljesen máshogy állnak ezekhez, mint kortársaik. Tapasztalataink szerint nagyjából két évvel tovább tudnak gyerekek maradni a búzaszemes diákok.”

Forrás és fotó: SZEMI