Kik a szalvatoriánusok és mi a küldetésük?

A szalvatoriánus rend, Societas Divini Salvatoris, Isteni Üdvözítő Társasága, egy katolikus szerzetesrend. Karizmája, hogy az evangéliumot hirdesse minden embernek, minden olyan lehetséges módon, ami a jóra vezet. 1881-ben egy német pap, Jordan Ferenc (eredeti nevén Johann Baptist Jordan) hozta létre a szalvatoriánus rendet Rómában. Felismerte, hogy a szekularizálódó világban nem elég a bejáratott hivatalos csatornákon keresztül hirdetni az evangéliumot, hanem fel kell használni olyan új lehetőségeket is, mint amilyeneket a sajtó vagy a külföldi missziók jelenléte kínál. A rend tulajdonképpen egyházi mozgalomnak indult, amelynek célja volt összekapcsolni, illetve belekapcsolni az evangélium hirdetésébe az embereket.

Mióta szolgálnak hazánkban?

Az első szalvatoriánusok 1896-ban érkeztek Temesvárra. Hárman voltak, köztük egy magyar, egy horvát és egy lengyel rendtárs, és Temesvárról terjedtek Erdély, a Mezőség, a Bánság felé. 1920-ban, a trianoni szerződés után megváltoztak az ország határai, minden szalvatoriánus ház Romániába került. A nők szintén a 19. század végén érkeztek Budapestre, Angyalföldön alapítottak rendházat, a Huba utcában tartottak fenn egy nagy iskolaközpontot.

Temesvár az Ön életében fontos helyszín. De miért is beszél ilyen szépen magyarul?

Azért, mert tanultam. Lengyelországban születtem, és 25 éves koromig ott éltem, bár már a szemináriumban érdeklődtem Magyarország iránt. Egy szemináriumi zenekarban játszottam, fuvoláztam, énekeltem, és meghívást kaptunk Vecsésre, ahol Jozefovics Mátyás magyar és lengyel származású pap tevékenykedett. Ekkor találkoztam először magyar emberekkel, akikkel tolmácson keresztül beszélgettünk. Megismertem az igényeket és az akkori helyzetet, és arra jutottam, jó lenne Magyarországon bekapcsolódni az egyház életébe. Az elöljárók, meg a magam döntése volt, hogy idejöjjek Magyarországra.

Aztán Sződliget lett az otthon. Mondható ez így?

Ketten voltunk a temesvári szalvatoriánus rendházban azzal a célzattal, hogy tanuljuk meg a nyelvet. A tartományfőnök, az elöljárónk megkért minket, hogy készítsük elő a terepet a letelepedésre, és onnan jártunk Magyarországra helyet keresni magunknak. Segítségünkre volt egy magyar szalvátor nővér, Paula nővér, aki megkönnyítette a találkozásokat és a kapcsolatokat. Végül Keszthelyi Ferenc akkori váci püspökkel született egy megállapodás, és Sződligeten maradtunk ketten. Most négyen vagyunk Magyarországon.

Mi a tevékenységi köre, ez változott az évek során? Változott azáltal, hogy plébános lett?

26 éves voltam, amikor Sződligetre érkeztem, és minden kihívás volt, minden új volt. Négy évvel később lettem plébános, ami a következő szakaszt jelentette, majd szinte kizárólag a rendi képzéssel foglalkoztam, most újra plébános vagyok. A feladatok és a feladatokhoz való hozzáállásom velem együtt változik, ahogy a korom, a lelkivilágom, az emberi érettségem. Sokan mondják, hogy a körülmények megváltoztak ez alatt a 25 év alatt Magyarországon, mert főleg a falvakban elnéptelenednek az egyházközségek, de én az agglomerációban ezt nem érzem.

Van különbözőség a lengyel gondolkodás és a magyar gondolkodás között, miközben ott van a kapocs, ami a kereszténység?

Sok különbség van a mentalitásban is, meg a mindennapi egyházi életben is. Szerintem ami a különbségeket hozza létre, az a történelem és a történelmi tapasztalatok. Az ökumené Magyarországon erősebb, mint Lengyelországban, ahol tulajdonképpen a túlnyomó többségben római katolikus vallású emberek élnek. Magyarországon az ökumené építése gyakorlati feladat volt, mert a családokon belül is találkoznak más felekezetű családtagok, és békét, valami közöset kell építeni.

A kommunizmus tapasztalata is más volt. Az egyházi helyzet eleinte hasonló volt, mind a két bíborost őrizetbe vették, de az 1956-os forradalom leverése után Mindszenty bíboros először az amerikai nagykövetségen lakott, utána Ausztriában, Mariazellben. Visinszkij bíborost 1956-ban partnerként engedték ki a börtönből, mert 1956 júniusában elkezdődtek a nagy sztrájkok, és a hatalom érezte, hogy partnert kell keresni az egyházban. Magyarországon októberben kitört a forradalom, Lengyelországban meg csitították a kedélyeket. A kommunistáknak nagyobb szabadságot kellett adniuk az egyháznak Lengyelországban, mint Magyarországon. A békepapság szintén másképpen működött. Tehát vannak különbségek.

A zarándoklatokon maguk köré tudják gyűjteni a különböző hívő vagy a még kevésbé hívő embereket. Milyen zarándoklatokat vezetnek?

A zarándoklás szerintem a mai embernek jó lehetőséget nyújt a kikapcsolódásra, mert összekapcsolja a testet és a lelket. Nyaranta két gyalogos zarándoklatot szervezünk. Egy máriás lelkületű zarándoklatot Czestochowába, és egy másikat az Isteni Irgalmasság Bazilikájába, Krakkóba. Az egyik zarándoklat során a magyar csoport bekapcsolódik egy nagyobb lengyel egyházmegyei zarándokcsoportba, a másik zarándoklat önálló, de egyben nemzetközi. Magyarországról indul Szlovákián keresztül, ahol csatlakoznak a szlovák zarándoktársak is. Lengyelországba érve több lengyel zarándok csatlakozik, illetve sokan vannak, akik már Magyarországról, Hidasnémetiről együtt indulnak a nemzetközi csoportban az isteni irgalmasság zászlaja alatt. Ez az összetartozás nagyon szép szimbóluma. Meg kell említeni a Nemzetközi Ifjúsági Találkozót is, ami szintén egy összekapaszkodás, egy olyan közösségteremtő erő, ahonnan többként mész haza, bárhonnan érkeztél. Taizéi találkozókra is jártunk, és bizonyos magyar-lengyel eseményeken is részt veszünk.

A magyar-lengyel kapcsolatainkat felhasználva próbáljuk a fiatalokat kivezetni szélesebb vizekre, hogy érezzék, katolikus, vagyis egyetemes egyháznak a tagjai. Nyitni kell mások felé, a másik ember is testvér a hitben, de nem a globalizáció címszava alatt, hanem úgy, hogy mi katolikusok vagyunk, van egy megőrződött, egyetemes értékrendünk, tehát Isten minket ugyanúgy szeret, mint másokat, és együtt építjük a katolikus egyházat.

A papi, plébánosi szolgálatában van jelenleg olyan jelmondat, amit szívesen vall?

Nekem a szalvatoriánus jelmondat nagyon tetszik és ezt követem. Amíg egyetlen olyan ember is él a földön, aki nem ismeri, vagy rosszul ismeri Istent, a világ egyedüli üdvözítőjét, nem szabad megpihenned.

Az adás ide kattintva elérhető a Spotify felületén is!

A Lélekjelenlét a Váci Egyházmegye április végén indult podcastje, melyben egyaránt foglalkozunk hétköznapi és egyházi kérdésekkel, kihívásokkal, és igyekszünk azokra hiteles példákat felmutatva, keresztény hitünk mentén választ találni.