A konferencia résztvevőit Marton Zsolt megyéspüspök köszöntötte. Emlékeztetett a zsinat alapelveire, különös hangsúlyt helyezve az isteni és emberi, a maradandó és változékony elemekre. Felhívta a figyelmet, hogy az Egyház feladata továbbra is az, hogy a Szentlélekre hallgatva evangéliumi közösséget építsen.

Dr. Fejérdy András történész, az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet tudományos főmunkatársa, igazgatóhelyettese, a vatikáni Ostpolitik történeti és eszmei alapjait tekintette át. Rámutatott, hogy a II. Vatikáni Zsinat nemcsak teológiai, hanem diplomáciai értelemben is fordulópontot jelentett: a szocialista országok részéről is megmutatkozott bizonyos tárgyalási készség, amely 1963-tól konkrét kétoldalú egyeztetésekhez vezetett. A zsinat utáni időszakban a Szentszék nemzetközi mozgástere megerősödött, és a konkordátumpolitikában mind nagyobb szerepet kapott az általános vallásszabadság szorgalmazása.

Dr. Varga Péter András filozófus, az ELTE HTK Filozófiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa a II. Vatikáni Zsinat dokumentumait és a Szent VI. Pál pápa Ecclesiam suam enciklikáját értelmezte. Elmondta, 60 év távlatából visszatekintve a zsinatra, a leginkább szembetűnő különbség az, hogy a zsinat idején még szinte teljesen keresztények voltak Nyugat-Európa társadalmai. Az időközben lezajlott változás különösen látványos a zsinati teológiában vezető szerepet vállaló Németország esetében, ahol 2021 óta a keresztény egyházak kisebbségi helyzetben vannak, ugyanakkor megjelent az indifferens ateizmus.

Dr. Juhász Pál Balázs teológus, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola docense a Szentírás, a Szenthagyomány és a Tanítóhivatal katolikus értelmezéséről tartott előadást. Ennek keretében először a Trienti Zsinat (1545-1563) Sacrosancta kezdetű határozatának teológiáját elemezte. Kiemelte, hogy a Zsinat elsősorban a katolikus hittartalom rögzítésére törekedett a reformáció idején. Ezt követően a II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) Dei Verbum kezdetű dokumentumának 8-10. pontját mutatta be, kitérve a legfontosabb teológiai sajátosságokra. Végül megállapította, hogy a két zsinat eltérő történeti kontextusban és így különböző szándékkal gyűlt össze, ennek megfelelően hangsúlybeli eltérések kimutathatóak köztük, de ellentét nem: a II. Vatikáni Zsinat a vonatkozó trentói tanítást elfogadta és szerves módon továbbfejlesztette.

Lovas Anna filozófus doktorandusz, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola óraadó tanára olyan angolszász vallásfilozófusok eszmerendszerének alapjait ismertette, akiknek pályafutása a II. Vatikáni Zsinattal csaknem egy időben indult és a neoklasszikus teizmus irányzatának első generációjához tartoznak. Ezen irányzat vallja Isten mindenhatóságát, mindentudását és végtelen jóságát; ami „neo”-vá teszi,  az az, hogy eltérően vélekedik Isten létezésének mikéntjéről.

A délelőtti kerekasztal beszélgetésen az előadókkal elsősorban elvi alapon gondolkodtak a II. Vatikáni Zsinat szellemtörténetben elfoglalt helyéről, hogy mennyire töltötte be a funkcióját, mennyire találkoztak a zsinat szövegei és az azt követő szellemiség, és hol tartunk ennek feldolgozásában, a fejlődésben, és az Egyház adekvát válaszokat ad-e a kor és a szekularizáció kihívásaira.

Dr. Lovassy Attila, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola tanára, ismertetett néhány teológiai modellt, amelyek arra a zsinaton felmerülő kérdésre válaszoltak, hogy mi lehet a vallások szerepe Isten üdvözítő tervében, és ebben a kereszténység és a Katolikus Egyház milyen helyet foglal el. Majd a Szentírástól kezdve a tanítóhivatali megnyilatkozásokon keresztül bemutatta az Egyház tanításának két végpontját, Krisztus egyetlen és egyetemes üdvözítő voltát, valamint azokat az Egyház gondolkodásában megjelenő kivételes helyzeteket, amelyek esetében az üdvösségre való eljutás a látható és intézményes Egyház keretein kívül is megtörténhet, de mindig Krisztuson és az Ő Egyházán keresztül.

Dr. Kajtár Edvárd, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanára Ferenc pápa Desiderio desideravi kezdetű apostoli levele alapján beszélt a hívek liturgikus képzésének és nevelésének mibenlétéről. Kitért a liturgikus képzésről való gondolkodás Zsinat előtti ívére is, főleg XII. Piusz pápa erről szóló iránymutatását részletezte a Mediator Dei kezdetű enciklika alapján.

Dr. Lengyel Zsolt egyházjogász, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola docense, bírósági (püspöki) helynök, szentszéki bíró a krisztushívők társulásainak jogszabályi hátteréről szólt. Röviden ismertette a lelkiségi mozgalmak történeti hátterét, majd rátért a hivatalos és magántársulásokat érintő 1917-es és a jelenleg hatályban lévő 1983-as Törvénykönyv szabályaira. Végül az Opus Santissimae Trinitatis (Szentháromság Műve) hivatalos magántársulás szabályzatát és lelkiségi programját mutatta be.

Pavelczak-Major Dorina katekéta, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola óraadó tanárának előadása rámutatott, hogy az Alfa és a Z generáció vallásosságát a személyesség, a kapcsolati biztonság és a digitális kultúra határozza meg, ami új kateketikai megközelítést igényel. A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai ma is aktuális módon hangsúlyozzák az emberközpontúságot, a párbeszédet és a nevelés közösségi dimenzióját. Az Alfa és Z generáció megszólításában ezért a katekézis nem pusztán tanításként, hanem kísérésként és tapasztalati tanulásként jelenik meg. Kiemelte, hogy a fiatalok számára a hit hitelessége elsősorban személyes kapcsolatokban és közösségi élményekben válik megtapasztalhatóvá, ami összhangban áll a zsinat szemléletével. A zsinati megújulás ma abban mutatkozik meg, hogy az Egyház az Alfa és Z generációt meghallgatva, igényeire figyelve, és példát adva hívja őket a Krisztussal való találkozásra.

A délutáni szekcióbeszélgetésen a II. Vatikáni Zsinat utáni kor pasztorációs kihívásaira keresték a választ, a plébánia megtartó erejéről, a katolikus iskolák szükségességéről és funkciójáról, a kötelező hittanok szerepéről. A liturgia, mint a nevelés fóruma és megtartó ereje is szóba került, amelynek a hittanoktatással szerves egységet kellene képeznie gyerekkortól kezdve.

Zárásként Dr. Gloviczki Zoltán rektor az előadásokban elhangzott gyakorlati és pedagógiai elemekre hívta fel a figyelmet, további kérdések feltételére és a zsinati szellemiség elsajátítására, kihívásaira és szerves továbbgondolására ösztönzött, és a zsinati dokumentumok olvasására buzdított.

Fotó: AVKF/Nagy Sándor