Családja részben református, mégis a katolikus vallást választotta. Mi irányította a papi hivatás felé?

Hat-hét éves lehettem, amikor a mise alatt a templomban unalmamban nézegettem a festményeket és megakadt a szemem egy koponyán, egy csuhás alak kezében. Szent Ferencnek a szobra volt, aki az élet elmúlásáról elmélkedve tartja a kezében. Ez volt az első pillanat, amikor Isten a szívem mélyén megérintett. Másik élményem, hogy 13 évesen a biblia szakkör hatására másfélszer végigolvastam a Szentírást. Nyilván semmit se értettem belőle. Teljesen pontosan emlékszem viszont, hogy amikor odaértem, hogy az Úr Jézus meghívja András apostolt, meg Pétert emberhalásszá teszi, akkor felmerült bennem, hogy engem is Andrásnak hívnak, mi lenne, ha elhívna az Úr Jézus.

Végül jelentkeztem a teológiára, 2010-ben volt a diakónusszentelésem, következő évben a papszentelésem. Marton Zsolt püspök atya akkor Gödön volt plébános, és az első szolgálati helyem püspök atya mellett volt. Nagyon-nagyon jó volt ott szolgálni, és együtt dolgozni.

Olyan életszeretet és vidámság van önben. Ez minek köszönhető?

A művészetterapeuta képzés során, amelyre jelenleg járok,  sokat kell analizálnunk magunkat, hogy analitikusok lehessünk, és ez felszabadító. Az önismereti tréning alatt vettem észre magamon, hogy az alkatom is ilyen. Végül pedig minden nap egy óra szentségimádáson vagyok, ha csak tehetem. Először luxusnak éreztem, sőt volt, aki támadott is miatta, de Marton Zsolt püspök atya mindig támogatott, amikor mellette voltam káplán. Ez a kapcsolat az Úrral a legbiztosabb örömforrásom.

Mennyire van jelentősége az imának hétköznapokban?

Nagyon hálás vagyok, hogy erről beszélünk. A papságra készülve meg kellett tanulnunk a különféle imamódokat, módszereket, a kötött imát, meditációt, elmélkedést, kontemplációt, szemlélődést. Ezek mellé végig vettem a nagyobb lelkiségi irányzatok imamódjait is. Később a szigorú imádságos élet megtapasztalására mentem el egy trappista kolostorba is. 

A gyakorlatban viszont tudom, hogy egy édesapa vagy egy édesanya, akinek van 4-5 gyermeke, negyedóránál nem tud több időt szakítani az imára, de az fontos, hogy ez a 10-15 perc minőségi idő legyen. Avilai Szent Teréz, a nagy kármelita szent azt mondja, hogy a konyhában a csetresek között is ott van az Úr Jézus. Magam is tapasztaltam, amikor Kalkuttai Teréz anya nővéreinél, a hajléktalanok között voltunk kötelező gyakorlaton a Tömő utcában, miközben mosogattunk, tisztítottuk a hajléktalanok levetett ruháit, folyamatosan mondtuk kicsit angolul, kicsit indiaiul az imádságot, hogy ez a fajta szemlélődés meglegyen. Csókay professzor úr is azt mondja, hogy az innovatív fejlődésben segítő találmányaira ima közben jött rá.  Az ima nem csak teológiai istenkapcsolatot, lelki életet érintő dolog, hanem pszichológiai, a lélektant érintő dolog is. Ez nem luxus, ez a minimum.

Egészségügyi végzettsége is van, a szemináriumi jelentkezése előtt ápolónak tanult. Mi vezette a betegápoláshoz?

Érettségi előtt nagyon komolyan imádkoztam, hogy a Jóisten mit akar tőlem, mert akkor még nem tudtam az igent kimondani. A Jóisten nem mondott semmit, így elmentem ápolónak, mert a Batthyány-Strattmann László Egészségügyi Gimnáziumban végeztem és csak egy emelettel kellett feljebb mennem a szakképzéshez. Isten görbe vonalakon is tud egyenesen írni, mert a képzés alatt a betegágy mellett minden osztályt végig kellett járnom és így kikristályosodott az életnek egyfajta tapasztalata. A legcsodálatosabb dolgok mellett, mint a születés, vagy a legnehezebb dolgok mellett, mint a halál, az elmúlás, már nem beszél félre az ember. Ezalatt az idő alatt érlelődött meg, hol is az én helyem. Jelentkeztem a teológiára, és Beer Miklós püspök atya fel is vett.

Papi szolgálata során eljutott Ausztráliába, Egyiptomba, Kárpátalján is járt. Milyen tapasztalatokat szerzett?

Ausztrália nagyon érdekes volt. Először kispapként a világifjúsági találkozón voltam ott 2008-ban, utána egy hónapot szolgáltam az ottani váci egyházmegyés papok között. Ezidőtájt Ferenc pápa sokat beszélt arról, hogy wellness keresztények vagyunk. Komolyan vettem ezt a kijelentést, és elkezdtem az interneten keresni, hol van a legszigorúbb közösség, így találtam rá a marhafarmot működtető ausztrál trappista rendházra. Írtam az apátnak, mindent kifizetek, csak tapasztalatot szereznék náluk egy ideig és ő megengedte, hogy odautazhassak. Az a spirituális környezet rengeteget adott, még most is élek belőle, amikor nehéz helyzet van, mert ott az Istenre figyelést tapasztaltam meg. Végül rájöttem, sokkal szigorúbb és sokkal nehezebb helyzet is lehet egy szigorú szerzetesrenden kívül is, pusztán lelkipásztori körülmények között. Nem kell ahhoz sehova elmenni, de erre a tapasztalatra szükségem volt.

Egyiptomban az üldözött keresztényekhez mentem ki 2017-ben. Ott szó szerint azzal a tudattal jártak a misére az emberek, hogy bármikor felrobbanthatták őket. Olyan családokkal is beszéltünk, akiknek a hozzátartozói közül öltek is meg valakit. A hitük hihetetlen erős. Mondok egy példát. Megkérdeztem, hogyhogy elmennek akkor is misére, ha tudják, akár fel is robbantják őket? És nem értették a kérdést, mert úgy gondolják, ha szeretik az Urat, szeretik az Úr Jézust, a misében találkoznak vele, akkor miért ne mennének.

Az ukrán határon, amikor a karitászosokkal mentünk Barabásra segíteni, ott felekezettől függetlenül segítettek mindenkit, akinek szüksége volt rá. Ott a tevékeny szeretetről szereztem fontos tapasztalatokat.

Érintettünk több területet, és ide kívánkozik még az ikonfestészet. Honnan ered a festészet iránti tehetsége?

Kisgyerekkoromtól rajzolok, az ikonfestészet kispapkoromban jött, amikor M. Györffy Anikó világban élő kármelitával megismerkedtem Gödön. A Covid alatt, amikor plébániai kormányzóként Karancskeszin szolgáltam, Salgótarján közelében, ahol nagyon egyedül tudta magát érezni az ember, akkor a hivatásomat is elvesztettem volna, hogyha nem lett volna lehetőségem a festésre. Nagyon hálás voltam Anikónak, hogy az ikonfestés segített a hivatásom megőrzésében. Hónapok óta nem tudtam ecsetet fogni a kezembe a szolgálatok, meg az ápolás miatt, amikor Anikó lányát, egy szintén világban élő karmelita ikonfestőt kísértem végstádiumú állapotában -, de a hivatásomnak az alapja, hogy ezzel az ősi technikával az Úrra tudjak figyelni.

Az adás ide kattintva elérhető a Spotify felületén is!

A Lélekjelenlét a Váci Egyházmegye április végén indult podcastje, melyben egyaránt foglalkozunk hétköznapi és egyházi kérdésekkel, kihívásokkal, és igyekszünk azokra hiteles példákat felmutatva, keresztény hitünk mentén választ találni.