„A mostani digitalizált és individualizált világban a drámapedagógia egy erős, hatékony eszköz lehet a pedagógusok kezében, amellyel a közösséget, a kreativitást, az empátiát erősíthetik már az óvodai csoportjukban vagy később, a felsőbb évfolyamokon az iskolában” – mondja Bethlenfalvy Ádám, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Drámapedagógiai Központjának vezetője, a Magyar Drámapedagógiai Társaság elnökségi tagja.

A drámapedagógia az intézmény szakmai gondolkodásának régóta meghatározó része, ugyanis a főiskola jogelődje, a Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskola hozta létre Magyarország első önálló drámapedagógiai tanszékét. A tanítónak, óvodapedagógusoknak, szociálpedagógusnak készülő hallgatók képzésében ma is helyet kap a drámapedagógia, a gyakorló pedagógusok pedig a főiskola drámapedagógiai és drámajáték-vezetői szakirányú továbbképzésén mélyülhetnek el a módszertanban.

A drámát a Nemzeti alaptanterv és a kerettantervek a 7. évfolyamban ugyanis a kötelező tárgyak, a középiskola 11-12. évfolyamán pedig a választható tantárgyak közé sorolják. Az iskolák szabad órakeretük terhére más évfolyamokon is beépíthetik a drámaórát, a módszertant pedig bármilyen más tantárgy foglalkozásain is használhatják.

„Nem feltétlenül kell drámaórát tartani ahhoz, hogy ezeket a módszereket használhassuk, a tantárgyi órákon, nyári táborban, diáknapokon, osztályfőnöki órán is helyük lehet, hiszen a dráma lényege az, hogy megállunk és elmélyedünk emberi történetekben, dramatikus eszközökkel megvizsgálva azokat” – mondja Bethlenfalvy Ádám, kiemelve: a drámapedagógiai módszerek használata élvezetesebbé teszi a tanulást, erősíti a motivációt, támogatja a tizenévesek mentális jóllétét és belső fejlődését, és hatékony eszköz a tanári kiégés elleni küzdelemben is.

Az újonnan létrehozott Drámapedagógiai Központ működésének fókuszában a megéléses tanulás, a bábjáték, a storytelling és a szerepbelépésen alapuló dramatikus folyamatok, valamint a dráma és színház pedagógiai alkalmazásának sokféle formája áll.

A központ oktatói pedagógusoknak, hallgatóknak és szakembereknek szerveznek kurzusokat, továbbképzéseket, szakmai eseményeket, konferenciákat, műhelyeket és hosszabb képzési programokat, emellett kutatásokat végeznek, új módszertani modelleket, tananyagokat és jó gyakorlatokat dolgoznak ki, hazai és nemzetközi projektekben vesznek részt, valamint együttműködnek különböző pedagógiai, színházi és kulturális szervezetekkel.

Forrás és kép: AVKF