A Naphimnusz Egyesület Hamvazószerdától kezdve a nagyböjt vasárnapjaira egy-egy rövid elmélkedést készített 2026-ban. Ezekben pápai dokumentumok és szentírási szakaszok segítségével szemlélik a böjtöt, mint önmegtagadást és megtérést, ami összeköti a teremtésvédelmet a szegények védelmével és a jövő generációk iránti felelősséggel. Nyolc egymáshoz kapcsolódó témát követnek majd ezek az elmélkedések: a tudatosság felkeltésétől a gyakorlati cselekvésig. Minden téma teológiai és szentírási alapokon köti a nagyböjti cselekedeteket (böjt, ima, alamizsna) a teremtésvédelemhez. Az elmélkedések végén olvasható néhány tipp a leírt gondolatok megélésének segítésére.

Az elmélkedéseket Ferencz Zoltán szociológus, a Váci Egyházmegye teremtésvédelmi referense készítette.

Nagyböjt ötödik vasárnapján Lázár feltámasztásának (Jn 11,1–45) drámai történetét szemléljük. Ez az utolsó jel a Nagyhét előtt: a halál és az élet összecsapása. Ebben az összefüggésben a teremtésvédelem a túlélés és a szabadulás misztériuma. Lázár már négy napja a sírban van, és ahogy Márta mondja: „Uram, már szaga van”. Ez a mondat fájdalmasan igaz a közös otthonunkra is. A Laudate Deum (LD 2) sem finomkodik: „a világ, amelyben élünk, összeomlik…”.

Jézus parancsa: „Vegyétek el a követ!” (Jn 11,39). Mi ez a kő ma az életemben? Ferenc pápa szerint ez a technokratikus paradigma (LS 101, LD 20). Ez az a szemléletmód, amely elhiteti velünk, hogy a technológia és a gazdasági hatalom minden problémát megold, és hogy mi korlátlan urai vagyunk a természetnek. Ez a paradigma egyfajta „hatalomfüggőség”. Azt hisszük, ha elég erősek és fejlettek vagyunk, nem kell alkalmazkodnunk a teremtés rendjéhez. De ez a kő valójában minket zár be: elszigetel Istentől, a teremtett világtól, a többi embertől és a valóságtól.

 „Lázár, jöjj ki!” Jézus kiáltása nekünk is szól. Ki kell jönnünk a hatalom és a kontroll bűvöletéből. Az ökológiai megtérés (LS 217) lényege, hogy elismerjük: teremtmények vagyunk, nem teremtők. A hatalmunk nőtt, de a felelősségünk és az etikánk nem tartott vele lépést (LD 24). A megtérés azt jelenti, hogy a „birtokolni és uralni” vágyat felváltja a „gondozni és megőrizni” alázata. Ez a nagyböjt igazi gyümölcse: felismerni, hogy az élet nem a gépek hatékonyságából, hanem Isten szeretetéből fakad. A valódi fejlődéshez az embernek saját cselekedetei urává kell válnia, nem pedig a technika szolgájává. A technológiának az embert kell szolgálnia, nem pedig fordítva. (Populorum Progressio, 34.)

„A technokratikus paradigma elvakít bennünket... A hatalom nem azonos a fejlődéssel, és a technológiai fejlődés nem jelenti automatikusan az emberiség növekedését.” (LD 24.) „Szükséges tehát az emberi személy szellemi és erkölcsi képességeire, valamint belső megtérésének állandó igényére apellálni, hogy olyan társadalmi változásokat érjünk el, amelyek valóban őt szolgálják.” (KEK 1888)

*

Gyakorlatok a sírbolt elhagyásához - A „Kő” megnevezése

Gondold végig, mi az a technikai eszköz vagy kényelmi szokás, amiről úgy érzed, nem tudnál élni nélküle, még akkor sem, ha tudod, hogy káros? Segít-e nekem ez az eszköz abban, hogy jobban szeressek, vagy csak abban segít, hogy jobban uraljam az időmet és a környezetemet? „Uram, segíts elmozdítani a követ, ami elzár tőled és a teremtett világ valódi arcától!”

*

Ha fontosnak tartod ezt a tevékenységet, kérjük, ajánld fel adód 1%-át a Naphimnusz Teremtésvédelmi Közhasznú Egyesületet javára! Adószám: 18210462-1-43

 

A fotót Bánfalvi Tivadar készítette az Országos Kék Túra ösvény egyik szakaszán.

Forrás: Teremtésvédelem