A gyermekek jövője szempontjából fontos szakmai napot rendeztünk a PüspökVác Látogató- és Rendezvényközpontban. Intézményeink képviselői mellett a gyermekvédelem és családsegítő szolgálat szakemberei, valamint védőnők is érkeztek a gyermekjóléti szakmai napra. Ennek nyitányaként dr. Puskás Balázs, a Szent Mihály Intézményfenntartó főigazgatója köszöntötte a nagyjából 120 résztvevőt.

„A mai világban talán még soha nem volt akkora szükség arra a munkára, amit végeztek. Egy olyan korban élünk, amely gyors, zajos, felszínes és amelyben a gyerekek lelke különösen sérülékeny. A digitális tér, a teljesítménykényszer, a családi és társadalmi diszfunkciók mind olyan kihívásokat hoznak, amelyekre nem elég a pusztán pedagógiai válasz. Emberi, lelki válaszokra is szükség van. Sőt, egyre inkább ezekre van szükség. Ezért nagy öröm számomra, hogy egy olyan közösségben lehetünk jelen, amelyben a gyermek nem csupán feladat, felelősség vagy egy szám, hanem hivatás, küldetés és ajándék.”

A Váci Egyházmegyében tíz éve alakult meg a terapeutákból, pszichológusokból, mentál higiénés szakemberekből álló utazóhálózat, akik 33 intézményünkben végeznek nagyon komoly munkát.

„Ez egy olyan közösség, akik együtt dolgoznak azért, hogy a gyerek ne csak jól működjön, hanem jól is legyen. Hogy ne csak teljesítsen, hanem kapcsolódjon. Ne csak fejlődjön, hanem kibontakozzon. Továbbá, hogy ne csupán a munkaerőpiacon való elhelyezkedését alapozza meg, hanem megtalálja az élethivatását. Ez a munka nem csak szakmai, hanem emberi és lelki szolgálat is. A gyermekekért végzett munka nem csupán felelősség, hanem remény is. Mert ha ilyen emberek kísérik a gyermekeinket, akik hivatásuknak tekintik a gyermeknek a lelki javát, akkor az reményt ad, hogy a mai gyermekekből majd kiegyensúlyozott, érett, felelősen gondolkodó és másokon segítő felnőttek lesznek” – zárta köszöntőjét Puskás Balázs.

Az esemény főszervezője, gyermekjóléti igazgatónk, Bíró Délia a konferencia fontosságáról beszélt köszöntőjében.

„Ahogy a gyermekekkel dolgozunk, ahogy az ő lelküket ápoljuk, megtapasztaljuk, hogy egyre több probléma van velük. Az egyik legtöbbször előforduló, hogy a gyermek már nem akar iskolába járni. Sokszor gondolkozunk azon, hogy mi okozza ezt. Arra jutottunk, hogy otthon megtalálják a képernyőt és azokat az online fórumokat, ahonnan nem csak pozitív információkat szereznek, hanem mondhatjuk nyugodtan, hogy traumatizálódnak és így születik meg bennük a szorongásos depresszió és a félelem. Nagy felelősségnek érezzük azt, hogy bemutassuk, a gyerekek miként fejlődnek vagy épp nem fejlődnek bizonyos területeken. Szeretnénk kiépíteni egy kapcsolati hálót az egyházi iskoláink és az állami szférában dolgozó gyermekvédelem és családsegítő szolgálatok, védőnők között. Célunk a jó szándékú partnerség kialakítása, hogy hivatással egymásfelé forduljunk a gyermekek érdekét szolgálva” – összegezte a nap célját gyermekjóléti igazgatónk.

Délelőtt többek között gyógypedagógus, gyógytestnevelő, logopédus, zeneterapeuta, pszichológus tartott előadást a digitális eszközök veszélyeiről, az iskolai bullyingról, míg Pető Attila Dániel gyermekvédelmi aktivista, korábbi áldozat személyes tapasztalata alapján mutatta meg, hogy miként hat a támogató visszajelzés, a kétkedés, a hibáztatás és a gyűlöletkomment a traumatörténet feldolgozására.

A nap második felében pedig az előadásokban elkezdett témákat bővebben is kifejtették a résztvevők műhelyekben és kerekasztal beszélgetésekben.

Reméljük, az itt megszerzett tapasztalatokat mindenki tudja majd kamatoztatni a saját környezetében!

Forrás és fotó: SZEMI