A Szent Három Nap kezdetén minden egyházmegyében összegyűlik a papság, hogy megújítsák papi fogadalmukat. Az ünnepi szentmisén áldja meg a megyés főpásztor azokat az olajokat, amelyeket az év során a szentségek kiszolgáltatásához használnak: a betegek olaját, amellyel a betegek kenetét adják fel, a katekumenek olaját, amellyel a keresztelendők homlokát kenik meg és a krizmát, amelyet a keresztség, bérmálás, egyházi rend kiszolgáltatásakor, illetve templomszenteléskor használnak.

A váci Nagyboldogasszony-székesegyházban tartott szentmisén ezúttal több mint hetven egyházmegyei szolgálatban tevékenykedő pap és szerzetes gyűlt össze a megyés főpásztor körül. A szertartáson jelen voltak dr. Beer Miklós és dr. Varga Lajos nyugalmazott püspökök, valamint Balogh Péter Piusz premontrei gödöllői apát. Velük együtt szolgált az egyházmegye több mint húsz állandó diakónusa, lektorok és akolitusok. A váci hívek is szép számban vettek részt a szertartáson, amelyre a kedvező időjárás lehetővé tette a nagy bevonulást a püspöki palotától a székesegyházig vezető úton.

Marton Zsolt megyéspüspök szentbeszédének fő gondolatait, amelyekkel az egyházmegye papjaihoz szólt, XIV. Leó pápa tavaly decemberben kiadott, „A jövőt teremtő hűség” c. apostoli levelére alapozta és arra hívta a paptestvéreket, hogy saját „eltörölhetetlen hivatásukról” gondolkodjanak közösen. Leó pápa szerint a hűség Isten kegyelmi ajándéka és a megtérés állandó útja. A hűség valóban jövőt teremt, ha a papok hűségesek tudnak maradni a szolgálatban, a testvériségben, a küldetésben és a hivatásgondozásban. A megyéspüspök a krizmaszentelési misén elsősorban az önnevelésről, a papi testvériségről és a szolgálat stílusáról elmélkedett és rögtön a beszéd elején megköszönte a papság hűségét hivatásához.

Marton Zsolt javasolta az egyházmegye papjainak, hogy idézzék fel azt a pillanatot, amikor meghívásukat kapták, azaz „az első szeretet pillanatát”, ami segíthet különösen a nehéz időszakokban is hűségesnek maradni. Az önnevelés része a lelkiélet, az imaélet megújítása, a szentírás napi szintű átelmélkedése. „A folyamatos képzés is a papi identitás része, különösen, ha ehhez kapcsolódóan tudatosítani tudjuk magunkban, hogy mi is tanítványok vagyunk, egész életünkön át.”- mondta. A püspök utalt arra, hogy az apostoli levélben különös hangsúlyt kap a papi testvériség és ezzel egyidőben kérte a papoktól, hogy figyeljenek egymásra, törődjenek egymással. Utalt arra, milyen sokat jelent neki az, hogy személyesen beszélgethet az egyházmegye papjaival és azok a napok, amikor közös kikapcsolódásra mennek együtt.
Marton Zsolt végül kitért a szinodalitás és a papság kapcsolatára: „Egy egyre inkább szinodális és missziós Egyházban a papi szolgálat semmit sem veszít jelentőségéből és időszerűségéből; ellenkezőleg, még inkább sajátos és specifikus feladataira összpontosíthat. A szinodalitás kihívása – amely nem eltörli, hanem értékeli a különbségeket – továbbra is az egyik legfőbb lehetőség marad a jövő papjai számára.” – idézte a Szentatya levelét (A jövőt teremtő hűség 22.).

A püspök megerősítette, hogy ezen a szinodális úton Isten népének együtt kell haladnia, együttműködésben és ezen az úton a papok szolgálatát oly módon kell végezniük, hogy „az emberekhez való közelség, a befogadás és az egyetemes meghallgatás lelkülete legyen bennük jelen”. Hálát adott azért, hogy ez az együttműködés, különböző módokon, már jelen van a Váci Egyházmegyében. Az együttműködés azonban nem mentesíti a papot a felelősége alól, de a vezetésbe egyre fontosabb bevonni a diakónusokat, a katekétákat, az akolitusokat, az egyháztanácstagokat és más munkatársakat is a hívek lelki javára és a közösség építésére. Egymást kiegészítve, egymásra támaszkodva, összekapaszkodva legyünk az emberi család szeretetének jelei és kovászai! – zárta a beszédét Marton Zsolt.

A szentbeszédet követően újították meg a papok ígéretüket, amelyben megfogadták, hogy Krisztust követik, bemutatják az eucharisztia áldozatát és a lelkek javát szolgálják.

Ezt követően hozták be a szentelésre váró olajokat a diakónusok, amelyek közül a felajánlás közben a megyéspüspök megáldotta a betegek olaját, majd a záróáldás előtt a katekumenek olaját és a krizmát.
Ebben az évben a Váci Egyházmegyében egy, az Egyház ősi hagyományaihoz visszanyúló gyakorlatot vezettek be: nem csupán a krizmát, de mindhárom szent olajat illatosítva szentelték meg. Az illatanyagok használata a Szentírásban nem pusztán külső elem, hanem szimbolikus jelentéssel bír: az illat az isteni jelenlét, a megszentelő kegyelem és az Istennek tetsző élet jele, Szent Pál szavaival „Krisztus jó illata vagyunk” (vö. 2Kor 2,15). Az olajok illatosításnak ugyanakkor gyakorlati oka is van: ezek tartósabbak, jobban tárolhatók.

A szentmise befejezése előtt köszöntötték a jubiláló paptestvéreket. Ezüstmiséjét ünnepli ebben az évben Dóbiás Zalán és dr. Tanczik Balázs atya. Aranymisés évfordulóhoz érkezett Kiss Ernő, Máthé György és Tóth Ferenc atya. Pappá szentelésének 55. évfordulóját ünnepli Hefler Gábor atya. Gyémántmisés ebben az évben, azaz pappá szentelésének 60. évfordulóját ünnepli dr. Beer Miklós nyugalmazott püspök, Miklós János és Szádóczky Károly atyák, valamint püspökszentelésének 20. évfordulóját dr. Varga Lajos nyugalmazott váci segédpüspök. A hívek nagy tapssal köszönték meg a sok évtizedes hűséges papi szolgálatot.

A szentmisén a zenei szolgálatot a Váci Székesegyházi Kórusiskola fiúkórusa, valamint a Gödöllői Premontrei Schola látták el, orgonán kísért Varga László kanonok, a székesegyház karnagya, az egyházmegye zenei igazgatója.