- Az első, amivel talán szabad kezdeni, mi a kedvenc étele püspök atyának?

- A mákos dolgokat szeretem, de nincs kifejezetten kedvenc ételem.

- Mivel tölti leginkább a szabadidejét, ha van egyáltalán szabadideje?

- Törekszem rá, hogy legyen, időnként mondhatni kiskanállal kell helyet szorítani neki. A kirándulás, az olvasás, a sportolás a kedvencem.

- Mikor ébred? Mikor kel föl minden nap?

- 5 óra 45-kor szól az ébresztő. Mindig keresztvetéssel kezdem a napot, még az ágyban, és megköszönöm az Úrnak, hogy élek, ébren vagyok, egy új nap kezdődik. Még akkor is, hogyha első érzéseim esetleg nehezek, mert nem biztos, hogy könnyű nap lesz.

- Mostanában milyen könyvet vagy filmet olvasott, látott, amit jó szívvel ajánlana is?

- Nagyon izgat engem a mesterséges intelligencia. Tavaly a KATTÁRS rendezvényünkön kaptam az egyik előadótól, egy kedves professzortól ajándékba egy könyvet. Szertics Gergely írta, „MI lesz velünk?” a címe. Aztán elfogultan olvastam a főiskolai rektorunknak, Gloviczki Zoltán könyvét, a Holnapután iskoláját. Ajánlom mindenkinek.

- Mi volt az a pillanat az életében, amikor igazán érezte, hogy Isten a papi hivatásra hívja?

- 35 éve történt, egy nyári lelkigyakorlaton. Szent Ferenc kis nővérei, kistestvérei voltak jelen, és a velük való találkozás, hiteles jelenlétük, hivatásuk megérintett, mintha Isten azt mondaná, gyere. Ez egy nagyon világos meghívás volt.

- Van-e olyan projekt, kezdeményezés, amire különösen büszke?

- Kettőt emelnék ki. Az egyházmegyénkben néhány évvel ezelőtt elindított animátorképzést és az intézőképzést. Előbbi olyan világiak formálása, akik a plébániai közösségépítésben a lelkipásztor segítségére lehetnek. Az intéző pedig gazdasági, anyagi ügyekben tud segíteni a plébániavezetőnek, szervezőnek, plébánosnak, állandó diakónusnak. Mindkét feladatkör nagyon fontos lesz a jövő plébániai modelljében.

- Nagyon érdekes kérdés, hogy püspökként tud-e a híveknek lelkipásztora is lenni?

- Vágynék rá nagyon, de minimális lehetőségem van sajnos. Bérmáláskor érzem  lelkipásztornak magam. A bérmálkozó fiataloktól kérem, írják le, kik ők, miért szeretnének bérmálkozni, mi a kedvenc bibliai igeversük. A bérmálkozás előtt találkozom velük és mindenkivel elbeszélgetek. Ez nekem egy nagy lelkipásztori élmény. Néha gyóntatni is szoktam, de nem az egyházmegyémből lévő híveket, hanem esetleg távolabbról érkezőket. Nekem ez is fontos.

- A szentségek kiszolgáltatásával kapcsolatos konkrét kérdéseket is kaptunk. Miért használják ritkán szent áldozásra a szent vért?

- Ennek gyakorlati okai vannak. Amikor a kereszténység népegyházzá vált, és tömegek járultak a szentáldozáshoz, praktikus okokból maradt az egy szín alatti áldozás, azaz csak a szent ostyával. Kiemelt alkalmakkor, mint a nagycsütörtök esti utolsó vacsora emlékmiséje, két szín alatt van áldozás.

- Következő kérdés. Plébánia templomunkban vasárnaponként heti váltásban van szentmise és igeliturgia áldoztatással. Azon a vasárnapon, amikor nincs szentmise, hogyan jár el helyesen a plébániai közösség?

- Nagy problémánk, hogy nincs már annyi papunk, hogy minden helyen mindig tudjunk szentmisét bemutatni. A szolgáló papjainkat testi-lelki erőben, egészségben és örömben kell megtartanunk. Ezért van egy szabály, hogy három szentmisénél többet egy pap nem mutathat be. Ilyenkor van igeliturgia azért, hogy a hívek ne maradjanak Isten igéje és az eucharisztia nélkül. Ha valaki ott van az igeliturgián az jó, és fontos lenne törekedni rá, hogy kéthetente, háromhetente vagy havonta, ahogy tud, elmenjen szentmisére is.

- Mit üzen azoknak, akik eltávolodtak, vagy eltávolodóban vannak az egyháztól az elmúlt időszak botrányai miatt?

- Először is bocsánatot kérek, nagyon sajnálom, hogy bármiféle botrány megtörtént, akár a magyar egyházban, akár a világegyházban. Bár nem én követtem el, az egyházamban történt, ez fájdalom. Ugyanakkor az is igaz, hogy a legjobb családban is lehetnek tragédiák és botrányok, és ezeket megszenvedjük, de nem hagyjuk el a családunkat. A botrányok néha inkább nagyító alá kerülnek, de valójában az egyház életében sokkal több szépség és öröm van, mint botrány. Nagy szeretettel hívok mindenkit, hogy jöjjön vissza a családba, mert nem a botrányok építik az egyházat, hanem az igazság és a szeretet.

- Miből élnek a papok, és ki finanszírozza őket, az egyházat?

- Nagyon jó kérdés, és örülök, mert sok téves kép, gondolat él a hívekben erről. Alapvetően két fontos pillére van a megélhetésünknek. Egyrészt a vasárnapi, meg az ünnepi perselyadományok, másrészt az úgynevezett egyházi adó. Ez fontos, mert ez az egyházhoz való tartozásunkat fejezi ki, amelyről az anyagi felelősségvállalással teszünk tanúságot.. Ez a kettő fontos forrás, ami direkt módon a plébániákra jut be.

Az állami adminisztráción keresztül kapjuk meg a hívek 1%-os adófelajánlását, illetve az egykor egyházi tulajdonban lévő, és vissza nem adott ingatlanok után a mindenkori inflációt követő kamatot kapjuk, mint örökjáradékot. Ennek alapja a Vatikán és az állam 1997-ben kötött megállapodása.

Van állami segítség is még ezeken túl. Régen kistelepülési kiegészítő támogatásnak nevezték, amit az 5000 fő alatti települések kaptak. Az állam ezt kiterjesztette nagyobb településekre is. Ez az egyetlen közvetlen állami támogatás, amit kapunk.

- Ön szerint a szinodalitás megélése pozitív hatással lehet-e az egyházra?

- Remélem és úgy gondolom, hogy igen. Mit értünk a szinodalitáson? Ez a kifejezés egyrészt az ortodox egyházakból ismert, ahol a püspökök tanácskozását jelenti. Másrészt a második Vatikáni Zsinat után VI. Pál pápa létrehozta a püspökök szinódusát, a pápa tanácsadó testületeként, hogy ne csak a saját egyházmegyéjüket lássák, hanem a világegyház iránt is érzékenységgel rendelkezzenek. Ennek mintájára Ferenc pápa úgy gondolta, minden Krisztus hívőnek valamiképpen éreznie kellene, hogy övé az egyház, és rálátása, felelőssége, beleszólása, véleménye is kellene, hogy legyen. Innét indult el a szinodális gondolkodás.

Ez egy összetett görög szó, egy úton járást jelent. Egy úton haladunk, mindannyian, Szentatya, püspökök, papok, diakónusok, különféle szolgálattevők, hitoktatók, akolitusok, de az a Krisztus hívő is, akinek nincs címzett feladata.  Ez nem azt jelenti, hogy létrehozunk egy világi mintára működő parlamentet, és megszavazzuk, hogy hány Isten van, meg különféle kérdéseket, hanem azt jelentené, hogy a hívek őszintén, valóságos módon véleményt mondanak, tükröt tartanak, ha úgy tetszik. A szinodalitás ezt jelenti. A Váci Egyházmegyében például létrehoztunk egy diakónus tanácsot. Legutóbb a feleségeket is meghívtuk, hiszen ők ott vannak a férjük mellett. Nekik is lehet véleményük, gondolatuk. Együtt építjük, együtt alakítjuk az egyházat, ki-ki a maga helyén. Ezt jelenti a szinodalitás. Sok időt és türelmet igényel, de megéri.

- A fiatalokat hogyan lehet megszólítani?

- A fiatalok számára nagyon fontos a hitelesség. Főként egy kamasznak, aki feketén-fehéren lát mindent. Az a tapasztalatunk a Váci Egyházmegyében a Mente misszión keresztül, hogy megmozdíthatók a fiatalok. Hiteles emberek kellenek hozzá, és az, hogy a fiatalok érezzék, ez egy szent kaland.

- Záró kérdés. Ha már személyes kérdéssel kezdtük, azzal is fejezzük be. Hogy zárul püspök úr napja?

- Az esték nagyon fontosak. Általában, ha csak tehetem, otthon maradok, akkor hosszabban imádkozom, olvasok. Időnként megnézek egy filmet. Kicsit remete élet ez, de én nagyon szeretem. Nagyon fontos a csöndesség, ami előkészíti a következő napomat. Ha megtehetem, nagyot sétálok. Ilyenkor szoktam édesanyámmal beszélni telefonon, vagy a testvéröcsémmel, vagy barátaimmal. Törekszem rá, most különösen a nagyböjtben van egy komoly elhatározásom, hogy 22.30-kor villanyt oltok, és próbálok aludni, mert nagy kísértés, hogy az ember akkor szabad, van ideje, hosszabban olvashat, de másnap nehezebb lesz felkelni.

- Excellenciás püspök úr, hálásan köszönöm, hogy a vendégünk volt.

 Az adás ide kattintva elérhető a Spotify felületén is!

A Lélekjelenlét a Váci Egyházmegye 2025 áprilisában indult podcastje, melyben egyaránt foglalkozunk hétköznapi és egyházi kérdésekkel, kihívásokkal, és igyekszünk azokra hiteles példákat felmutatva, keresztény hitünk mentén választ találni.