Isaszegen a kétezres évek közepéig nagy hagyománya volt a passiójátéknak, azonban a résztvevők kiöregedtek és utánpótlás hiányában elhalt a felnőtt szereplős előadás. Szabó Zádor a gyerekei révén került kapcsolatba a passiójátékkal, segített a szervezésben.

A Váci Egyházmegyében meghirdetett képzés pont jókor jött, jelentkeztem és az apukatársakban is segítőkre találtam. Későn és nehezen állt össze a 30 fős szereplőgárda, csatlakoztak néhányan a régebbi szereplők közül és szerepet kapott nyolc gyerek is. Mindössze négy próbát tartottunk, de fantasztikusan jó visszajelzéseket kaptunk, jövőre is belevágunk – mondta Szabó Zádor. 

Majdnem 50 főt mozgósított két ceglédi tanárnő, amikor elhatározták, hogy a passióképzésen szerzett tapasztalatok alapján maguk is belevágnak a megvalósításba. Frankné Czinege Beáta és Zakar Anita először kollégáik körében keresték a szereplőket, majd az egyházközség tagjai is csatlakoztak és a felső tagozatos gyerekek is szívesen vállalták a szereplést.

Az ötletelés és a megvalósítás során is jól kiegészítettük egymást. A negatív karaktereket hosszabb tanakodás után találtuk meg, de mindenki nagyon jól beleélte magát a szerepébe – mondta Frankné Czinege Beáta. Tudtuk, hogy gyönyörű lesz a passiójáték, és az a hatás, ami az előadást követte a templomban, felemelő érzés volt. A visszajelzések alapján az emberek szeretnék, hogy jövőre is eljátsszuk Krisztus szenvedéstörténetét.

Első alkalommal és nagy izgalommal láttak neki a szervezésnek, a heti két-három próbának Rádon. Először a szöveget, majd a mozgást gyakoroltuk, végül a zenével együtt próbáltunk. Fokozatosan formálódott a 30-35 fős csapatunk, fokozatosan érett meg számunkra a mondanivalója, az üzenete – mondta Pintér Szilvia hitoktató. Megtapasztaltuk, hogy formálja a készület a közösségünket, egyházközségünk tagjait is. Mindenkit megtalált a szerep, és nem eljátszottuk, hanem őszintén megéltük. Méltó készület volt a nagyböjti időben.

Számomra a Passió előadása és felkészülése megmutatta, hogy a Jó Isten és Jézus iránti szeretetünk mennyire össze tudja hozni az embereket és milyen különböző módokon tudjuk közvetíteni Jézus történetét - mondta az egyik rádi szereplő. A Máriát alakító személy saját életével is talált párhuzamot az előadásban: Egyre jobban beleéltem magam, mélyen meghatott, feltörtek bennem gyermekem szenvedései és elvesztésének emlékei, hisz mindig a szenvedő Jézust láttam benne.  Imádságban készültem, hogy a mi Urunk megérintse azok szívét, akik majd ott lesznek.

Dunakeszin Pistyúr Katalin hitoktató vállalta fel a szervezői feladatokat kolléganőjével, Gyura Anikóval. Azt mondják, amellett, hogy jól kiegészítették egymást, elmélyült az ismeretségük is a közös munka során. Elementáris élmény volt számunkra, egységben voltunk és nézőként, szervezőként, szereplőként egyaránt csodaként éltük meg. A harminc-negyven fős csapat koordinálása, a szövegkönyv elkészítése, a zene, a fények, a jelmezek szállítása nagyon sok feladatot adott. Az Úr azonban gondoskodott a szőlőben dolgozó munkásairól – mondta Pistyúr Katalin.

Boldogon Zólyominé Sárik Henriett hitoktatótársával, Somogyváry Lászlóval vágott bele a passiójátékba, miután elvégezték a képzést Vácon. Tartottunk attól, nehéz lesz megnyerni az embereket, azonban már az eső felhívásra jelentkezett egy család, más anyagi támogatást ajánlott fel. Végül 54 szereplővel kezdtük meg a próbákat, fiatalabbakkal és idősebbekkel. Többségük az egyházközséghez tartozik, de voltak templomba nem járó szereplőink is. Megérte! – mondta a szervező.

Maguk a szereplők is rácsodálkoztak egymás képességeire, arra az egy irányba mutató jó szándékra, amely lehetővé tette, hogy az összefogásból sokaknak igazi lelki élményt nyújtó előadás szülessen. Volt olyan szereplő, akit az előadást követően a buszon szólított meg egy néző és megköszönte, hogy láthatta az előadást. Egy másik szereplő így írta le a próbafolyamatot: 

Egészen különleges, felemelő élmény volt. Ahogy haladtunk előre, egyre inkább összeállt minden: a jelenetek, a kellékek, a korhű jelmezek, a fények, a hangok, az egész produkció. Lépésről lépésre kezdett látszani, hogy van remény. Minden próbát közös imával kezdtünk. Kértük az Úr segítségét és áldását, hogy tudjunk együtt dolgozni, gondolkodni, egymást segítve valódi közösséggé válni. Beleélni magam Jézus helyzetébe, végigkísérni az útját az Olajfák hegyétől a Golgotán a kereszthalálig, átérezni az emberségét, a gyengeségét, a fájdalmát… ez mind nagyon megérintett.

Ugyanitt a Máriát alakító hölgy így fogalmazta meg azt érzéseit: Megtiszteltetés volt, ugyanakkor szörnyű is, próbáról próbára átélni Mária fájdalmát. Számomra a Passió egy különleges lelkigyakorlat és a közösségi összefogás újabb szép példája volt.

Drégelypalánkon idén már negyedik alkalommal mutatták be a passiójátékot Terényi Zsuzsanna hitoktató és kolléganője, Géringerné Méder Andrea szervezésében. Azt mondják, jó, hogy ketten voltak végig, mert meg tudták osztani egymás közt a feladatokat.

Minden évben elviszem néhány tanítványomat az előadásra, hogy érezzék milyen a történetben benne lenni. Korábbi, már középiskolás tanítványaim pedig hívás nélkül is jönnek. Idén volt köztük olyan fiú, akire Barabás szerepét rá lehetett bízni. Nagyon örülök, mert előbb-utóbb a fiataloknak át kell majd venni a stafétabotot – mondja Terényi Zsuzsanna. A gyerekek azt mondják, olyan, mintha ők is ott lennének és Jézussal együtt felmennének a Golgotára. Óriási élmény számukra.

Drégelypalánkon évről évre megtelik a templom, a környező falvakból is érkeznek, mert ezzel teljes számukra a nagyhét. A passió nélkül már nem olyan a húsvét a környékbelieknek.

A passióhoz egy hitetlen, a mai kor emberét megtestesítő személy gondolatai adják a kerettörténetet, aki Jézus szenvedéstörténetét végigjárva megtér, felismeri, hogy Jézus mekkora áldozatot hozott érte is. Erre reflektálva az egyik néző így összegezte benyomásait: A történet folyamán minden részben újra és újra felcsillant a hittel, szeretettel való jóra törekvés, a Jézus utáni vágy, ezzel a folyamatos hullámzással, ami az én hitemet is kíséri az életem során. A jelenetek dinamikáját nagyon jól kiemelte a fény, a megvilágítás váltakozása. A zene pedig a látottak mellé egy igazán mély megélést tett hozzá számomra. Csodálatosan szép volt az egész!