Martonvásáron emlékezett meg a KALÁSZ (Katolikus Leánykörök Szövetsége) Egyesület alapításának 90. évfordulójáról április 25-én. Az egész napos rendezvény zárásaként, Jó Pásztor vasárnapjának előestéjén Marton Zsolt váci megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) családokért felelős főpásztora mutatott be hálaadó, koncelebrált szentmisét. Bodnár Dániel írását olvashatják.

Marton Zsolt bevezetőjében megköszönte a meghívást Martonvásárra, ahová, mint mondta, hazajön. Stílusosan az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézete mellett tartották a KALÁSZ-rendezvényt, „ahol kedves nagynéném és nagybátyám dolgoztak mint búza- és kukoricanemesítő kutatómérnökök”.

Az evangélium Szent János könyvéből hangzott el, a Jézusról, a Jó Pásztorról szóló szakasz (10,1–10). Homíliájában a püspök kifejtette: a 21. század embere már nem találkozik pásztorokkal, főleg olyanokkal nem, amilyenek Jézus környezetében éltek. Leginkább skanzenben, esetleg messzi vidéken akad még egy-két juhász mutatóban. Manapság villanypásztorral koordinálják a legelésző állatokat, és computerszobából figyelik a mozgásukat. Ráadásul a mai ember sérelmesnek is érzi a pásztor és nyáj hasonlatát. „Engem ne nézzen senki birkának” – szokták mondani. „Nem pásztorra, hanem barátra van szükségünk. Aki magához hasonló, gondolkodó, szabad embernek tekint” – fogalmaznak sokan.

Erdélyben vannak még havasi pásztorok, és ha valaki közöttük tájékozódik, jobban megérti, mi van a pásztor-nyáj metafora mögött, vagy az is, aki olvasta Fekete István Bogáncs című regényét. Az is megérti ezt a hasonlatot, aki életében átélt néhány kudarcot, aki komolyan veszi élete ránehezedő, elfásult szakaszait. Az ilyen ember tudja, hogy milyen jó egy nálunk nagyobb valakinek a segítsége, egy szerető atyai ölelés, egy bölcs apa biztonságot adó szeretete. Ekkor elsősorban nem partnerre, hanem atyai jó barátra vagy egy gyöngéd nagymamára van szükségünk. „Anyai nagymamám a lelkivezetőm volt kamaszkoromban” – idézte fel Marton Zsolt.

A főpásztor leszögezte: a mennyei Atya elküldte közénk a Fiát, aki Jó Pásztornak nevezi magát, akiben teljes egészében megvannak azok a tulajdonságok, amelyeket Ferenc pápa Isten stílusának nevezett: közelség, együttérzés, gyöngédség. Őhozzá mindenki fordulhat, mert a pásztorban nem fölényesség van, hanem gondosság, gyöngédség.

Annak a gondosságnak, figyelmességnek sokszorosa él az Istenben, ami a jószággal bánó emberben van. Ő az igazi pásztor, életünk pásztora.

„Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen” – idézte a püspök Jézust. Hozzátette: az igazi pásztor a kapun megy be a juhok akoljába. Mindig az egyenes utat választja, a szeretetet a gyűlölet helyett, a józanságot az indulatok helyett, a tisztességes kudarcot a tisztességtelen győzelem helyett. A jó pásztort megismerik övéi, mert nevükön szólítja őket. Számára a nyáj nem arctalan tömeg. A jó pásztor elöl megy. Nem zavarja őket maga előtt, nem fenyegeti, nem ijesztgeti őket. A nyáj pedig az ajtón keresztül várja a pásztort, nem hátulról. Fölismeri az igazi pásztort. Őszintén tud örülni neki. Megismeri a hangját, a hamis hangok nem csábítják el. Önként követik a pásztort, mert szeretik őt és nem félnek tőle. Leó pápa így tanít mai, hivatásvasárnapra kiadott körlevelében: „fontos, hogy megtanuljunk megállni, belső csendet teremteni, hogy meghallhassuk Jézus Krisztus hangját.”

A szónok megvilágította: a pásztori szolgálatot Jézus elsősorban az ő apostolaira, utódaikra (a püspökökre) és munkatársaikra (a papokra, diakónusokra) bízta, de a keresztségből fakadó általános papság révén minden keresztényre. Így tehát az Egyház megbízásából pásztor a hitoktató, az akolitus, a kántor, a sekrestyés, a ministránsvezető.

Krisztus pásztori szeretetét közvetítik, akik a rájuk bízottakat Isten stílusának (közelség, együttérzés, gyöngédség) evangéliumi szeretetével gondozzák.

A lelkiismeretes betegápolók, a nyűgös gyermekükkel bajlódó édesanyák, az áldozatkész családapák, a köz javáért tenni akaró vezetők egyaránt.

Jézus pásztori szeretetét képviselik az egyházi mozgalmak és egyesületek is. Ilyen a  – Katolikus Leánykörök Szövetsége néven alakult – KALÁSZ is, amely eredeti céljának a 12–24 éves korú falusi lányok, hajadonok katolikus nevelését tűzte ki. „Hitükben erős, erkölcsükben tiszta, nemzeti érzésükben, öntudatos, gazdaságilag képzett családanyákat kell nevelni a falu fiatal lányaiból” – olvasható a mozgalom programjában. Külön ajándék, hogy az első katolikus lánykör itt, Martonvásáron alakult meg kilencven éve, 1936. január 19-én, Luczenbacher Rita vezetésével, amely Shvoy Lajos székesfehérvári püspök pártfogását is magáénak tudhatta – idézte fel a kezdeti időket Marton Zsolt. Így folytatta: a 2. világháborút követő viharok,majd az egyesület megszüntetése után 1989-ben a KALÁSZ újraindult. Ahogyan Nényei Gáborné, az újrakezdés egyik vezéralakja írja Földbe hullott búzaszem című tanulmányában: „A negyven éve földbe hullott mag megérezte az idők változását, és a benne elrejtett élet ébredezni kezdett.” Hivatalosan a KALÁSZ Egyesület működését 1990. április 4-én hagyta jóvá az MKPK, és jegyezte be a Fővárosi Bíróság.

A váci püspök idézett a szentmise olvasmányából: „Az ígéret ugyanis nektek és gyermekeiteknek szól, és mindazoknak, akik távol vannak ugyan, de a mi Urunk, Istenünk hívja őket” (ApCsel 2,39). Emlékeztetett rá: ma egyre mesterségesebb világban élünk, hagyományos értelemben vett faluval már nem is találkozunk, mintha minden a városiasodás felé mozdul. Semmi sincs úgy, mint hajdanán. Ám a KALÁSZ egykori célkitűzése ma is aktuális, és mindig is az lesz: „hitükben erős, erkölcsükben tiszta, nemzeti érzésükben öntudatos, gazdaságilag képzett családanyákat kell nevelni.” Nemcsak falun, hanem mindenütt, minden plébánián törekedni kell meghonosítani ezt a gondolatsort.

Az evangélium szerint élő nőkre és férfiakra, családokra egyre nagyobb szükség lesz a jövőben. „Ti vagytok a jövő reménye! Lányainkat azonban már új módon kell megszólítanunk. Leginkább a példaadás örömével.”

Marton Zsolt idézte egykori lelkiatyját, Benkő Antalt: „Ne akarj példakép lenni, élj úgy, hogy azzá válj!” Ez mára és a jövőre is érvényes: „Eléjük kéne tárnunk, hogy a tiszta szerelem, a házasság, a család érték és öröm, nem pedig parancs és kötelességteljesítés. Az őszinte tanúságtételnek óriási ereje van! Ne ijedjünk meg a digitális eszközök használatától sem!”

A szónok idézett a felolvasott szentleckéből is: „…hogy meghaljunk a bűnöknek, és az igazságnak éljünk” (1Pét 2,24b). A főpásztor figyelmeztetett: a jelenben és a jövőben hatalmas szükség van a tiszta tanításra, amit erőszakmentesen, nem világi módon, hanem evangéliumi stílusban kell képviselnünk. Ez azonban csak akkor lesz hiteles, hihető, életté váltható, ha örömteli tanúságtétellel párosul.

Továbbá tudatosítanunk kell, nem vagyunk tökéletesek, és ezt ne titkoljuk el fiataljaink előtt. Ettől leszünk hitelesek és vonzók. Ne tömegeket akarjunk azonnal megszólítani, hanem ültessük el a magot és engedjük, hogy Isten növelje azt, ami alázatos a szolgálatunk által. Gondoljunk a kalászok példájára: az üres fennhordja, a teli lehajtja a fejét. „Ezt az örömteli szolgálatot, evangelizációt, Jézus pásztori szolgálatában való részvételünket segítse a KALÁSZ védőszentje, Jótanács Anyja! Ámen!”

A szentmise végén, még a záróáldás előtt, a váci megyéspüspök megáldotta a kosárban összegyűjtött kalászokat. A szertartás a KALÁSZ jeligéjének eléneklésével ért véget: „Szemünk az égre bízva néz, / Testvérkezet szorít a kéz. / A múlt sugall szent őserőt/ Építünk rajta szebb jövőt.” A verset Sík Sándor írta, a zenét Gidófalvy Ilona komponálta.

*

A délelőtt folyamán Martonvásáron, a Brunszvik-Beethoven Kulturális Központban tartották meg a KALÁSZ megalapításának 90. évfordulóját: bővebben itt.

 

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír