László atya távozásával egy olyan meghatározó személyiséget veszített el egyházmegyénk, aki nemcsak hívei körében, hanem országos szinten is maradandót alkotott. 1959. november 29-én szentelték áldozópappá, s hosszú évtizedeken át tartó szolgálata során számos településen (Izsák, Tápiószele, Tápiószecső, Cserhátszentiván) hirdette az evangéliumot, mielőtt 1973-ban megérkezett Tápiósülybe. Itt 53 esztendőn át – 2020-as nyugdíjazásáig – hűséggel gondozta a rábízottakat, közben oldallagosan ellátva Gomba, Tápiósáp, Úri és Tápióság plébániáit is.

A „menték” atyjaként és az ifjúság apostolaként vált ismertté: az ő nevéhez fűződik az országban egyedülálló régiós ifjúságpasztorációs munka, a mentemissziók megálmodása és elindítása. Nemzedékeket vezetett Krisztushoz, szívügye volt a fiatalok nevelése és közösséggé formálása.

Szegedi László országosan használt hittankönyvek szerzője is volt, így tanításai és módszertana generációk hitoktatására voltak hatással.

Példaértékű közösségépítő tevékenységét és több évtizedes áldozatos lelkipásztori szolgálatát állami szinten is elismerték: 2011. március 15-én a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült.

Szakmai tudását és tapasztalatát a papi szenátus tagjaként, valamint a szemináriumi bizottságokban  az Egyház szolgálatába állította.

Hisszük, hogy aki oly sok fiatalt indított el a hit útján, mostantól égi pártfogóként segíti tovább munkánkat.

Hűséges papi életéért Krisztus, az Örök Főpap adjon jutalmat az atyai ház örömében!

Fotó: Tápiómenti Nagyboldogasszony Közösség