Szegedi László atya élete a teljes önátadásról és az imádságról szólt. Pályája során mély nyomot hagyott a Váci Egyházmegye közösségeiben, különösen Tápiósülyön, ahol közel ötven évig szolgált. Életútját a ciszterci és jezsuita lelkiség, valamint a II. Vatikáni Zsinat utáni megújulási mozgalmak formálták. Tanúságtevő hűségét már kispapként bizonyította, amikor 1957-ben társaival együtt inkább vállalta az elbocsátást a szemináriumból, mintsem részt vegyen a politikai békegyűléseken. Marton Zsolt megyéspüspök  felidézte, hogy László atya számára az ima lételem volt: „Még kispap korunkban mondta nekünk, hogy imaélet nélkül nincsen papság. Sokszor megkérdezte: rendszeresen imádkozol? Milyen gyakran beszéltek egymás között Jézusról?”

A megyéspüspök kiemelte, hogy Szegedi László atya mindvégig, egész élete folyamán sok közösséget hozott létre, épített. Nevéhez fűződik a Tápiómenti Nagyboldogasszony Közösség elindítása, amely alapjául szolgált az egyházmegye mai hét ifjúsági régiójának (a Mentének). Nemcsak a fiatalokat, hanem a világi hívőket is aktív szolgálatra buzdította, hirdetve, hogy az egyház ereje az élő kisközösségekben rejlik: „Alapvető felismerése, hogy élő közösségeket kell építeni az egyházban. Meg kell tanulni szolgálni és testvérnek lenni. Lehetőséget kell adni a világiaknak, hogy kibontakozzanak a karizmáik.”

Marton Zsolt felidézte személyes kapcsolatukat is: Szegedi atya volt az, aki elindította a papság útján, húsz éven át gyóntatója volt, és később újmisés szónokaként is mellette állt. A püspök hangsúlyozta, hogy László atya példája alapvetően meghatározta az ő saját szolgálatát is: „Papszentelési jelmondata ez volt: „Hűséges az Isten”. Amikor püspöki jelmondatot kellett választanom, Szegedi László atya papszentelési jelmondata ihletett meg engem, és én is ezt választottam” – vallotta meg a főpásztor, kiemelve, hogy azóta is eszerint törekszik építeni az Isten országát és a Váci Egyházmegyét.

A templomi szertartás végén a világi közösségek képviselői is lerótták kegyeletüket dr. Szegedi László atya ravatalánál, felidézve azt a több mint öt évtizedes szolgálatot, amellyel a lelkipásztor Sülysáp városát és a magyar ifjúságot gazdagította.

Horinka László, Sülysáp város polgármestere búcsúbeszédében hangsúlyozta, hogy az atya 1973-as érkezése óta nem csupán a település plébánosa volt, hanem történelmének részévé is vált. 53 esztendőn át volt jelen a város mindennapjaiban, keresztelőkön, esküvőkön és ünnepségeken, generációk egész életútját kísérve végig. A polgármester kiemelte, hogy Szegedi atya egyfajta állandó pontot jelentett a változó világban: bár szavai olykor szigorúak voltak, minden mondata mély hitből és a közösség iránti felelősségből fakadt. Emlékeztetett az atya egyik gyakran idézett útravalójára, amely szerint „sokat kaptatok, sokat vár tőletek az Isten”, utalva ezzel arra az erkölcsi kötelezettségre, amelyet a lelkipásztor hagyott hátra hívei számára.

Ezt követően Molnár Imre történész a Tápiómenti Nagyboldogasszony Közösség és a budapesti Krisztus király közösség nevében emlékezett a „prófétai lelkű” papra. Felidézte a négy évtizeddel ezelőtti közös munkát, amely egy romos tápiószentmártoni kápolna felújításával kezdődött, és amely végül az egész régió hitéletének megújulásához vezetett. Molnár Imre méltatta Szegedi atya nyitottságát, akinek plébániája és szíve minden igazságkereső előtt nyitva állt, és aki bölcs türelemmel egyengette a fiatalok útját az Oltáriszentség felé.

A történész így zárta megemlékezését: „Arra kérünk, maradj továbbra is pártfogónk, s legyél a Tápió mente és az általad is annyira szeretett édes magyar haza hitbéli megmaradásának, megújulásának égi közbenjárója az Atya színe előtt állva.”

A búcsúbeszédek után a gyászolók elkísérték Szegedi László atya földi maradványait a temetőbe, ahol a feltámadás reményében helyezték örök nyugalomra.

A gyászmise és temetési szertartás a Kisboldogasszony Figyel-Ő YouTube-csatornáján visszanézhető. 

Fotó: Kecser Zsolt/Sülysápi Mindenes Facebook oldal